„ Hogy szeretlek, csak nyers nyelvtan,
s ki üres, részed nem lehet,
semmim sincs, hát velem van
az, hogy elengedtelek. ”

„ Az égen egyetlenegy felhő sincs,
Az időjárás tökéletes,
Minden ugyanolyan maradt, csak te hiányzol,
Ez a szakítás, ez a valóság. ”

„ A csomagolást általában megtartom.
Így vagyok veled is. ”

„ Kevés rosszabb dolog van annál, mint szánalmat látni egy korábbi szerető tekintetében. ”

„ És mégis... kerülöm a nevedet.
Mert fáj az a szó, fáj minden ékezet
és magánhangzó,
fáj, ahogy a számhoz ér, égeti
és dörzsöli, de én mégis...
még mindig, mohón fújom ki
minden tagjait. ”

„ Tárgy nem vagyok,
hogy ha eszedbe jut, elővegyél,
anyád se, hogy mint tékozló fiú
visszatérj hozzám, amikor elfáradsz.
Nem rostokolok itthon ezután
hogy itthon találj, ha véletlenül
betoppansz. A hosszú ádventnek vége.
Megkaptam a lapokat. Köszönöm.
Bármikor meglátogathatsz. Nem zavarsz.
Megbocsátok persze. Hisz nem szeretlek. ”

„ Mivel mindketten robbanásra kész bombák vagyunk emberi alakban, végül mindketten törött szívvel végezzük majd. ”

„ Messze tőled - szívem törve, örök búcsút int,
Szemed búja szemembe bújva ne csábítson megint. ”

„ Az fog fájni, de piszkosul, amit elmulasztottam. A tehetetlenség, hogy nem áll hatalmamban visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvá tegyem, bepótoljam.
És azokat a kimondatlan szavakat, kézfogás nélkül végződő vitákat, ölelés nélküli viszlátokat, azokat az elmulasztott pillanatokat soha nem kapom vissza már. ”

„ Elhagyott, mint a kifutópályát a gép.
Újra egyedül, tudtam, hogy lelép.
Ő az égen, én meg a repülőtéren.
Tekerek gyorsan, talán még utolérem. ”

„ Ismerik azt a mondást, hogy "Jobb, ha szerettél valakit, de elveszítetted őt, mintha soha nem szerettél volna"? Nos, ez egy ökörség. Akárki mondta, biztos, hogy nem tudott a szerelemről szart se. Mert az igazság az, hogy még mindig a tudatlanság a jobb. Az legalább fájdalommentes. Ha viszont az ember megismeri a tökélyt, ha nap mint nap megérintheti, megízlelheti, belélegezheti, hogy aztán elvegyék tőle, az kész gyötrelem. ”

„ Bánom, nem bánom, mástól nem várom,
Tőled sem várom el.
Tettem, megtettem, éltem, ha élhettem,
Többet nem értem el.
Félek, nem félek, mást már nem kérek:
A végét ne rontsam el.
Adtam, nem kellett, kértem, nem tellett,
Menj Isten "hírivel"! ”

„ Voltaképpen a szerelem fénysebességgel érkezik, az elválás pedig hangsebességgel. A gyorsabb sebességről a lassabbra váltás nedvesíti be a szemünket. ”

„ Azt hittem, ő jó lesz,
lyukakat tömköd szívemben,
fáj, de késő már. ”

„ Pontosan olyan vagy, mint álmomban,
csak eltakar a ruhád, és nem szeretsz többé,
nem hullik többé, ahogy régen,
percre perc, mint a porcukor,
én mégis érzem az időn
a karamellillatot. ”

„ Nekem ez a világ túl nagy, túl sötét és túl sok lesz, ha itt hagysz. ”

„ Nagyon fáradt és magányos lettem, és nagyon fájt a szívem a hazugságtól. Hazugság volt, hogy jobban érdekel egy sor semmi-kapcsolat senki-emberekkel, mint egy valami-kapcsolat Valakivel. Aznap reggel még emlékeztettem magam, hogy az éjszakai érzést soha ne felejtsem el. És azt sem, micsoda esztelenség volt a ház melegét a hideg éjszakára váltani. Magányos ember az, aki a valamit semmire cseréli. ”

„ Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
(...)
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam. ”

„ - Hogy éreznéd magad, ha végleg elmennék? Ha egy nap neked adnám magam, másnap viszont visszavenném... és nem ígérnék semmit? (...)
- Nem tudom. Valószínűleg sok mindent éreznék. De ezek közül csak egyik lenne a boldogtalanság; azt pedig hajlandó vagyok megkockáztatni. ”

„ A sajnálom szó
lesújt és gyorsan elillan;
váza marad csak. ”

„ Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége?
Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre!
Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja,
sírni szabad fényes nappal az utcákat járva. ”

„ Nem tudtam elképzelni, hogy elhagyjam, ám azt sem, hogy vele maradjak. Nem akartam bántani senkit és semmit. Csak csendesen ki akartam osonni a hátsó kapun, mindenféle ceremónia és következmény nélkül, hogy aztán meg se álljak az óceán túlsó partjáig. ”

„ Egy kanál víz a tengerből, szintén csekélység (...), de az az egy kanál víz elárulja, hogy az egész tenger keserű. Jobb, ha ma válok el tőle, mintsem hogy akkor, mikor már a házassági szentség sziámi ikreket csinált belőlünk. ”

„ Szerintem már eldöntötted a szakítást, legfeljebb még halogatnád valameddig. Ilyenkor az tart vissza a borítástól, hogy jaj, mi lesz a másikkal nélkülünk: biztosan megtébolyodik, leugrik a toronyból, holtig agyászra szorul, ágybavizelő, alvajáró lesz, cölibátust fogad. Ehhez képest a különválás valami újnak a kezdetét jelenti, és végül hasznára válik mindenkinek, többnyire. Ezt persze a szakításkor még átkozottul nehéz elhinni. ”

„ Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak. ”

„ Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink... Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (...) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány. ”

„ Nem tudom, hogy veszíthetünk-e. Vagy, hogy fáj-e a fának, mikor levelet növeszt. Volt-e valami valaha is a birtokunkban? Nem tudom, hogy valóban elrontottam-e most valami fontosat. Vagy csak elkerüljük ezentúl egymást. (...) Nem látlak majd, nem látsz majd. Feledünk. Megérte? Lehetett volna máshogy? ”

„ Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta játékszerek voltunk csupán
önző kis vágyaink csapdájában. ”

„ Minden megszakított kapcsolat egyben veszteség is, és bár indokolhatjuk azzal, hogy a másik miatt történt, a hiány a mi életünkben is jelentkezni fog. ”

„ Nem bírtam, nem mertem és nem akartam
A két karomba zárni.
Féltettem összhangját a szíveinknek,
Féltettem őt az élet vad kezétől,
S féltettem kényes, önző magamat.
Elengedtem hát, hogy megőrizhessem,
Mint pók a fonalat -:
Helyette - róla szőtt álmaimat! ”

„ De nem volt csók, mely mellettem marasszon,
elhívtak téged csábítóbb falak! ”

„ Ha valaki bejelenti, hogy el akar hagyni téged, küldj neki egy bőröndöt! ”

„ Emlékedre el-
ejtettem egy tányért - most
takaríthatok. ”

„ Te és én, egy újabb csalódás, ezt az elején tudtam,
Mégis hozzád fűztem álmokat, sorokat neked írtam.
Belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem?
Éreztem, hogy nem lehetsz már túl sokáig mellettem.
Még sem féltettem, hagytam, hogy szépen
Kimondjuk a búcsút, és az álom véget érjen. ”

„ Ha nem maradt más,
Csak az elbúcsúzás,
Csak az integetés,
Miért vársz? ”