Legújabb idézetek

A féltő szerelem túl messzire lát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazi filozófus lévén, Szókratész szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Ő maga még cipőt sem hordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az árukban gyönyörködjék. Amikor egy barátja aziránt érdeklődött, hogy miért teszi ezt, Szókratész ezt válaszolta:

- Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.


A lelkiség nem annak a tudása, hogy mit akarsz, hanem annak a megértése, hogy mire nincs szükséged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Kivételes nő volt, és én annyiba se vettem, hogy megismerjem. Igen, szétszórtam a hamvait, de jó lett volna tenni valamit, mielőtt hamuvá lett.
- Ezt a leckét mindenkinek meg kell tanulni. Becsülni a másikat, amíg még lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretek rágyújani a tenger közepén. Apró, vörös pont a kéken. Egy izzó, sercegő, forró pont. Azt jelenti, élek: mag vagyok, embertörmelék, könnyekben úszó lélekmorzsa, kész letérdelni vagy akár eltűnni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez itt most gyök, vagy a számok beálltak az eső elől?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szegény az, akinek semmije sincsen, vagy túl sokat akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szükségleteink, vágyaink és álmaink irányítanak. Ha ezek eltűnnek, nekünk is végünk. Életünk sikerességének mércéje nemcsak az, amit hátrahagyunk, hanem az is, amit magunkkal viszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor bizonyossá válik, hogy nincs pillanat, melyben ne hiányozna, ez az érzés lassan mindent meghatároz az életedben. Előbb a napok végtelenek nélküle, aztán az órák, végül minden perc.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én csak azt szeretném mondani, hogy éveken keresztül figyeltem a lelkiismeretemet, s minden tulajdonságom közül a legbosszantóbbnak és legkínosabbnak találtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a szerelem eleven elemem.
Valahol elveszett, veszettül keresem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamuba sült fájdalommal,
friss idővel vagy múlttal,
ezerarcú szép titokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosincs késő egy kapcsolatnak, nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott, az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén, s ez így van jól. S talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból, s ekkorra talán már sokkal erősebbek is lesznek, mint valaha voltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden igazságot könnyű megérteni, miután felfedték őket. A lényeg, hogy felfedjék őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szavakkal játékos
életem mellédkuszik
és átölel virágos
karjaival mint
a kánikula ott
lenn a nezőkön
az örjöngő napot
öleli valami
rettentő csudába!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában nem is léteznek igazán őszinte cselekedetek. Mindig van egy alantas, önérdekű, egyértelműen kevésbé dicséretes indíték, bármilyen jól lapulnak is meg sűrű és sötét pszichológiai aljnövényzetünkben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember idegennel találkozik, az első együtt eltöltött percek mindig bizakodásra adnak okot. Egy úton haladunk. Miénk ez az út. Óvjuk egymást. Aztán jön az első kereszteződés. És még egy. És egyre több. Mint a házasságban. A kérdés csupán az idő, az meg, mint tudjuk, nincsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság önfeledt, punnyadt, harmonikus állapotához feltétlenül csendes, szelíd érzések és körülmények szükségesek. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Léteznek-e valóban természeti törvények "ott kint", a mi gondolkodásmódunktól függetlenül, arra várva, hogy fölfedezzük őket, vagy ez csak a látottak leírásának legmegfelelőbb módja?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De hisz ez egy vonat!
A címlap: mozdony.
Az ívek: kocsik.
Az oldalpárok tágas fülkék,
a rajzok párnázott ülések,
a korrektor: vészfék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha visszanézel az életedre, meglátod, hogy azokban a pillanatokban tudtál valóban élni, amelyekben a szeretet lelkületével cselekedtél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kormányzat legnagyobb erőssége a gyönge ellenzék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Világlélek az emberek öröméből táplálkozik. Vagy a bánatból, az irigységből, a féltékenységből. Az ember egyetlen kötelessége, hogy beteljesítse személyes Történetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom könnyei nagyon ritkák, kicsikém. Néma sikolyok és vértelen fájdalmak útján születnek. Ne pazarold olyanra, aki nem érdemes rá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben mi befagyott, bedugaszolt edények vagyunk, amelyek feladata az, hogy kinyíljanak és szétáradjanak, kapcsolatokat teremtsenek múlttal és jövővel, csatornává és az élet egyetemes részévé váljanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kételkedés az élet koronája, mert benne együtt van az igazság és a tévedés. A kételkedés élet, a valóság olykor halál és stagnálás. Amikor kételkedünk, akkor legnagyobb az esélyünk arra, hogy az élet sötét és világos oldalait egyesítsük egymással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elme és a kéz a legjobb szándék ellenére sem alkothat hajszálra azonos műveket, mert mi magunk sem vagyunk ugyanazok, mint akik az előző napon vagy akár az előző pillanatban voltunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán bölcs derű van, az nem az egyetemi végzettségen múlik. Ez érettség kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk-e. Egyedül az számít, hogy játszunk-e.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás