Legújabb idézetek

Jönnek-mennek a szavak, divatoznak, leáldoznak, el is bújnak, mutatják is magukat, segítenek is, meg nem is. Ahogy mindig. Ahogy a szél, nem az a fényes, hanem ez a matt, elém fúj szavakat és szövegeket, fogom őket szemrevételezni, ad notam: bolond lyukból bolond szél fúj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alkotó művész a jelentéktelenben éppolyan óriási tud lenni, mint a nagyszabású tárgyban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sikert elviselni és megtartani talán nehezebb, mint elérni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Légy türelmes mindenkihez, de leginkább magadhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szabad boldogságot várnunk, azt nem lehet kiérdemelni. De ha az élet úgy hozza, az véletlen ajándék és nem tarthat örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi férfi számára a házasság: misszió. Az asszony számára: kultusz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én mindig csak valakinek a lánya voltam vagy felesége. Mindig csak valaki másnak a valakije. Sosem voltam egyszerűen csak Én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűnös elbújhat bárki elől, el az istenek szeme elől is, de nem rejtezhet el úgy, hogy saját maga ne szembesüljön tetteivel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legkésőbben jön az a képesség, hogy önmagunkon tudjunk nevetni, őrült versenyben a halállal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet színház, csibéim! Énjeink, melyeket eljátszottunk, kifakult jelmezként lógnak emlékezetünk ruhatárában. Föl tudjuk venni, el is tudjuk játszani újra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak akkor érdemes a legokosabbat csinálni, ha kicsi a tét. Az életünket megváltoztató döntéseknél kockáztatni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akiben a tisztességes gondolatok győznek, az olyan, mint aki elvesztette lakása kulcsát, s erővel töri be az ajtót, hogy hazajusson. Betör, de jogosan. Kárt tesz, de a rosszban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A biztosan sikeres kimenetelű kihívás valójában nem is kihívás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Száz sasszem meg száz sasszem az sok száz sasszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyelmessége
a szükséges megbánás
magasabb foka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha nem sajátít ki. Legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként csak nekiajándékozod magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, akit könnyebb távolról szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mondd, hány álnevet használsz?
- Amennyi csak kell a szabadsághoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívünk mélyén mindannyian azt hisszük, hogy az ördögöt észre lehet venni, hogy már ránézésre látjuk a gonoszságot, de ez egyszerűen nem így működik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki se születik úgy, hogy gyűlöl egy másik személyt a bőrszíne vagy a származása vagy vallása miatt. Az embernek meg kell tanulnia gyűlölni, ha képes a gyűlöletet elsajátítani, akkor meg lehet tanítani a szeretetre, mert a szeretetet az emberi szív sokkal természetesebbnek érzi, mint az ellentétét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltban élni unalmas és magányos tevékenység. A visszatekintés megsajdítja a nyakizmokat, és közben belesétálunk mindenkibe, aki csak felénk tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor le akarsz valamit kopogni, rájössz, hogy a világ alumíniumból és PVC-ből áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elszáll majd a legutolsó álom,
amelyben hittünk még egy kis nyarat,
s a napsugár is messze költözött:
reménytelen, nagy hómezők fölött
nekünk mi marad?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt jóság lakozik, és persze hibák is, talán még jó adag bűn. De a jóval kell foglalkozni, akárhány folt is van az ember lelkén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne vádoljuk magunkat a harag érzéséért. Ez egyetemes emberi tulajdonság, amely abból a képességből fakad, hogy mélyen meg tud érinteni bármi, ami fontossággal bír számunkra. Ám törekedjünk arra, hogy érintettségünk építő cselekvésre sarkalljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül, csak érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek csak módjával ajánlatos ízlelgetniük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudod, hogy ismerkedésed önmagaddal egy életen át tart, nem itatod az egereket semmiségek, aljasságok (a kettő ugyanaz) miatt, arra nincs időd. De igenis megálljon a kezedben a toll vagy a tű, ha valami kínosan újat hallasz magadról! Ezt onnan tudod, hogy a belső hang azt mondja: igen. Ez nem rágalom. Ez így van. Az sem baj, ha napokig nem tudsz napirendre térni a magadról szóló rossz hír felett. Minél nagyobb gyakorlatot szereztél az önmagadhoz való őszinteségben, annál rövidebb ideig kínlódsz majd, meglátod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig az elnyomás pincéiben születnek az új igazságok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit. A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...) Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá ebben az életben. Mit kell megőriznie, kire kell vigyáznia, mi a dolga kerek e világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szavak. Kimondtam őket, és elenyésztek. Senki sem hallotta őket, ennélfogva már nem léteznek. Ha már nem léteznek, talán újra létre lehet hozni őket, és akkor majd valaki esetleg meghallja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gályában ülünk, amit rengetegen hajtunk,
De nem igazán egy irányba, így minden hiába,
Csak egy helyben tipródunk a megoldásra várva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavak hatalmas erejével egymást boldoggá is tehetnénk, mégis inkább fájdalmat és szenvedést teremtünk. Mindezt persze öntudatlanul tesszük, így okozva problémát (...). Nem tanítottak meg a szüleink bánni a szavakkal, mert annak idején az ő szüleik sem tudtak bánni a beszéd teremtő erejével. Öntudatlan reflexként az egótok parancsára direkt bántjátok a többi embert - a legtöbbször azokat, akiket állítólag a legjobban szerettek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás