Legújabb idézetek

Elfuserálták ezt a nemzedéket. Semmi valódit nem kaptak, csupán pótszereket, a csömörig - mondtam. - Én is így nőttem fel. Nem tudom, mikor döbbentem rá, hogy nem kell elfogadnom azt az alacsony értékrendszert, amelyet mindenfelől próbáltak belém sulykolni. Kioltják fantáziánkat, hogy aztán ők irányíthassák képzeletünket. Elsorvad bennünk mindaz, ami emberi s már csak anyagi értékekkel tudjuk túlüvölteni a bennünk ordító ürességet. Ez egy üzleties világ, amely azzal áltat, hogy megad nekünk mindent, mi az ujjpercünket se mozdítsuk; úgy tesz, mintha értünk dolgozna, holott valójában haszonállataiként tart bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmem irántad robbanékonyabb, mint bármely ige.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elzárkózva mindenkitől,
zsibbasztó tüzekben megedzve,
fájó tüskék nőttek szívemből,
sebekkel vagyok keretezve.
Mit bánod Te, hogy e keret mi?
s olyan mindegy, mi lesz belőlem.
Istenem, hogyan is lehet
szerelem nélkül így szeretni!?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vessenek meg, ítéljenek el, én nem akarok egyenjogú lenni, legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan azt manapság elképzelik és ahogyan annak idején a szüfrazsettek kitalálták. (...) Annak, akit kiválasztottam, akivel kölcsönösen kiválasztottuk egymást, akivel szövetkeztünk, legyek megfelelő partnere, segítsem mindenben. Úgy egészítsük ki egymást, hogy így alkossunk egyet. Ha egy nő nem elég egyenjogú azáltal, hogy kiszolgál, hogy együtt él, hogy szeret, intéz, csinál, nevel, szervez, tehát hogy a hátán viszi a családot, akkor felejtsük el, hogy van férfi és nő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én igyekszem
(bárha másként is lehet)
késsel-villával enni az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha családról van szó, a szívünk mélyén mind gyerekek vagyunk még. Nem számít, hány évesek vagyunk, mindig kell egy hely, amit otthonunknak nevezhetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apám szerint az élet olyan, mint tövisről mézet nyalni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elképzelni kétségtelenül lehetséges egy olyan társadalmat, amelyben a jólétnek személyes tulajdonok és kényelmi cikkek formájában mindenki egyenlően részese s a hatalom ugyanakkor egy kis kiváltságos kaszt kezében marad. A gyakorlatban azonban egy ilyen társadalom nem lehet sokáig stabil. Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kiművelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni. Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megelégedettséghez nem elég az anyagi igények csökkentése. Ha békében akarunk élni, szellemi igényeinket is csökkenteni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hová vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallottam egyszer egy mondást, hogy a vallást a közönséges népek igaznak tartják, a bölcsek hamisnak, a vezetők pedig hasznosnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bolond, aki a bánatot táplálja ahelyett, hogy éhen veszejtené.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szabad olyan igazságot leírni vagy tanítani, amely netán ellenkezik a dolgok jelenlegi rendjével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két-háromszáz esztendeje éltek már itt a Gálok, a Vajnák, a Bakók, a Putnokiak, a Lakatosok, s édesapám szemében még mindig jövevények voltak. Nincs e mondásban kicsinylés, egyszerűen a történeti igazság megállapítása ez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha hájjal kenegettek volna... De miért jó az, ha az embert hájjal kenegetik? Miféle hájról van szó tulajdonképpen, s melyik részén kenegetik azt, aki ettől olyan pompásan érzi magát? S ha már itt tartunk: minden hájjal megkent lesz-e az, akit hájjal kenegetnek? S még tovább: miért olyan nagy öröm az, ha valakit tejben-vajban fürösztenek? Fürdés után a tejet még csak leöblíti a szerencsétlen magáról, de ugyancsak sokat vesződhet, amíg a vajat is lekaparja... S végül: óvjon meg az ég attól, hogy hazám tejjel-mézzel folyó Kánaán legyen, mert a tejbe belefulladni semmi kedvem, köldökig gázolni a mézben - ennél is ismerek jobb időtöltést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szertárból hozta a térképet, melyet már senki se lát,
kicsi pontokkal mutatta a Maros-Magyar autonóm tartományt.
Kidobták a régi atlaszt, megszüntetik az iskolát,
megőrzi mégis az emlékezet a földrajztanárt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látod, ez a különbség a felnőttek és a gyerekek között. Hogyha gyerekként elesel, torkod szakadtából bömbölsz, felnőttként meg csak röhögsz, hogy mekkora bumszli van az arcodon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zenédben az érzéseidet kell kiárusítanod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű felejteni, amíg az akarat reflektorai világítanak, de a pihenés óráiban, a kimerültség óráiban erősebbek a kísértetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi rosszat mondanak nekem valakiről, én pedig olyan keveset látok benne, hogy azt kezdem gyanítani, vajon nincs-e valamiféle bosszantó érdeme, amely elhomályosítja a többiekét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kérdés nem az, hogy vannak-e vágyaink, hiszen hogyne volnának. Életre, szeretetre, biztonságra és boldogságra vágyunk. Vágyunk arra is, hogy gondunkat viseljék. A nagy kérdés azonban az, hogy hogyan kezeljük a vágyainkat. Mit teszünk szükségleteink kielégítése érdekében? És hogyan kezeljük csalódottságunkat, ha ezek a vágyaink nem teljesülnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Beszélni: - Nem irtóztok? Minden szavatoknál remegnetek kellene... S egy óráig mérlegelni minden szót... Nem adja-e ki titkaitokat? Nem árulja-e el, hogy kik vagytok... s nem csúszik-e ki mellette még egy másik, - valami jeladás arról, hogy hol bujkáltok álmaitokban? S nem válik-e ténnyé, jóvátehetetlen valósággá, ami lelketek sötétségében eddig, mint bizonytalan árnyék imbolygott csupán? A beszéd árulótok, - jól vigyázzatok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki siet az életben, az a sírjába siet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én fejemben nincs szomorú és vidám, ezek a dolgok együtt léteznek a világban. A szomorúság számomra örömöt is jelent, hiszen mély érzelmeket ezekben az állapotokban lehet a legjobban megélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer, nem tudom mikor, eljön az én napom, és akkor ők lesznek ott. Miattam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nélküled, mint az olló egy fele
- van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb,
úgy mehetek tovább!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kikényszerített tiszteletben mindig félelem van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Íme az élet görbéje: tudni akarom, tudom, nem akarom tudni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose akarj rávenni senkit, hogy a kedvedért megváltozzon: az is erőszak, ha valakit a mosolyoddal kényszerítesz ki bőréből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki szeretetre vágyik (...). Mit tehetünk? Még az oktalan állat is szereti, ha megsimogatják. Kidugja pofáját az ólból: no, itt vagyok, simogass meg!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nap napra, évre év, csonton hús, bőr, izom, vér
A vén test férgek szánalmas tanyája végül
De amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár,
És a végén a régi romjain egy új világ épül fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás