Legújabb idézetek

Huszonévesen az embernek vannak pillanatai, amikor királynak érzi magát, aztán minden bezárul körülötte, és visszaesik egy petyhüdt gyerekkorba, amikor nem teheti azt, amit akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szépség és az azt megtestesítő alkotás vágya elválaszthatatlan az embertől, enélkül jószerivel nem sok örömet talál a földön. Az ember megkívánja, megtalálja és befogadja a szépséget minden feltétel nélkül, csak azért, mert szépség, és áhítattal leborul előtte, nem kérdezi, mire használható és mit lehet rajta vásárolni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy mi magunk tudjuk irányítani az életünket és valami maradandót alkossunk, előbb-utóbb meg kell tanulnunk Hinni. Persze nem azt értjük ezalatt, hogy áthárítsuk a felelősséget holmi istenített Szellemi Szupermen vállára, vagy szép csendben üldögéljünk arra várva, hogy a Végzet bekopog az ajtón. Mindössze hinnünk kell a bennünk rejlő erőben és fel kell használnunk azt. Ha így teszünk, no meg ha felhagyunk azzal, hogy másokat majmolunk vagy versengünk velük, akkor egyszer csak minden elkezd működni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemünket az éjhez edzve
hallgattuk a szél szavát,
a szél szavát;
remegő szánk szólni nem mert
s két szomorú, szerelemvert,
ölelkező árva embert
megölelt az éj s a vágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A filozófia fő feladata minden korban épp az volt, hogy megtalálja az egyéni és közérdek közt a kikerülhetetlen kapcsolatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bántják, ha csak szóban öldösik is, tegye fel a kérdést a molesztálójának: "Te hány embernek szereztél örömet?"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki tudományosan vagy művészileg képzett, annak nincs szüksége vallásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Noha a férfi menekül párja követhetetlen hangulatváltásai és piszkálódásai elől, a nő üldözi, és addig feszíti a húrt, amíg ki nem jön a sodrából. S amikor a férfi már komolyan venné a veszekedést, a nő hirtelen visszavonulót fúj: abban a pillanatban, ahogy a pasas felcsattan, abban a pillanatban, ahogy elveszti a fejét, a nő elégedetten hátradől. Mosolyog, és az egy perce még halálosan komoly problémáját, megbántottságát elfújta a szél. Kedvesen cirógatja a férfit, aki továbbra is csak dühöng magában: a férfi még órák múlva is feszült, míg a nő két másodperc alatt elfelejtette az egészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De miből lesz a jövőnk, ha nem a múltunkból? Ahogy testem örökítő sejteket érlel bennem, melyekből gyermekem élete bomlik majd ki, úgy lesz ezekből a tudattalanunk sötétjében érlelődő illetlen emlékekből egy egész eljövendő élet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félek, hogy nem nagyon foglak szeretni
és félek, hogy te ettől majd talán még jobban,
aztán majd taníthatsz folyton szeretni,
de nem jól, hogy lehessek még hozzád méltatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kudarcba nem szabad belenyugodni, és az akaratunkat, még ha kockázattal jár is, érvényesíteni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor azzal kell szembesíteni valakit, hogy az élet nem egy habos torta, az sosem könnyű, de nem szabad hazudni. (...) Azt hisszük, hogy jó, ha sterilizáljuk a gyerekek számára a világot, pedig nem: tudatosan fel kell készíteni arra őket, hogy a tetteiknek következményeik vannak. S a pedagógiának pont valahol ez lenne a célja, hogy felkészítse a gyerekeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk éppen annyit ér, amennyire képesek vagyunk elviselni a sors csapásait, vagy amennyire képesek vagyunk felülkerekedni kimerültségünkön, eltűrni a fájdalmat, és tovább küzdeni, mindaddig, míg elérhetetlen távolra sodródik a cél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig zavard össze az ellenségeidet! Ha nem biztosak benne, ki vagy, és mit akarsz, nem tudhatják azt sem, mi lesz a következő lépésed. Néha azzal lehet a legjobban félrevezetni őket, ha olyasmit teszel, aminek semmi értelme, vagy egyenesen ártasz vele saját magadnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félénkség, gátlásosság és szégyenlősség - csak azok kedvéért, akik nem ismernék ezt az érzést - kellemetlen feszültséget, kényelmetlenséget és különféle testi tüneteket okoz, különösen idegenek jelenlétében vagy új helyzetekben. A félénkség nem betegség, hanem egy temperamentumtípus; nem lehet "leszokni" róla, de megoldható, hogy az ember ne essen el a saját lábában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyolcvan év óta mindig ugyanúgy kezdem el a napot. Nem gépies rutin ez, hanem lényeges része a napnak. Leülök a zongorához és eljátszom két Bach prelúdiumot és fúgát. El sem tudom képzelni, hogy másként is kezdhetném. Olyan ez, mint a házi áldás. Nekem azonban mást is mond. Újra felfedezem vele azt a világot, amelynek örömmel alkotom részét magam is. Ettől a zenétől eltelek az élet csodájával, azzal, milyen hihetetlenül csodálatos dolog, hogy emberek lehetünk. Sohasem ugyanaz ez a zene, soha. Minden egyes nap valahogy új, elképesztő és elmondhatatlan. Mert Bach olyan, akár a természet, akár a csoda!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hivatásos szakembert öntudatlanul is ingerli a laikus tudása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a hely, az ember a gond.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akikhez igazodni lehet, s kell! Akiknek lelkét boldogság megismerni, értékeit büszkeség követni. Ettől (is) leszünk jobb emberek. Mértékadók, komolyak, elvhűek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érted vagyok, és te értem vagy,
te értelmet és fényt adsz minden napnak.
Szeretlek én, és kettőnk dolgán
nem változtat többé senki már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom, a szenvedés nem bizonyíték arra, hogy a világ gonosz. Igaz, az antilop bízvást gondolhatja, miközben torkára ráharap az oroszlán: "gonosz a világ, mert tele van oroszlánnal", ugyanakkor azonban az oroszlán, meleg antilopvéren való nyalakodás közben azt gondolhatja: "jó a világ! Tele van antiloppal".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kor sötétségét az mutatja legjobban, hogy mennyire lélektelen benne az emberi tevékenység.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Haszontalan dolog a gyermekek boldogságát ruhával, játékkal, édességgel mérni. A szép ruha inkább csak gond; az édesség az valami lelkiismeretfurdalás-féle. (...) A gyermek boldogságát csak birodalmakkal lehet mérni és szabad idővel. Kérdezd meg, mekkora országa volt a csatangolásra; aztán mennyi időt volt önmagára hagyva, s körülbelül tudod, milyen volt a gyermekkora. Nélkülözni is főként ebben a kettőben tud.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omladékony a homok, keres másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Ha a sós mocsár kemény hártyája beszakad málhás szekerei alatt, láthatod, mint sürög-forog, szabadítja ki állatait a kátyúból, tapogatja ki a szilárd talajt, de aztán hamarosan ismét visszatér rendben az eredeti irányba. Ha valamelyik teherhordó állat összerogy, megállnak, felszedik az összetört ládákat, átrakják egy másik állatra, a csikorgó kötélen jól meghúzzák a csomót, hogy le ne csússzanak, aztán indulnak tovább, ugyanazon az úton. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik a homokba. Vitatkoznak. Aztán egy másikat kerítenek elő, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, amely ura az akaratának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" Nagyon gyakran úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme. Épp ezért a fény harcosai. Mert követnek el hibákat. Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra gondolt, hogy így kellene legyen tulajdonképpen az egész élet. A gyermek apja fűrészelné a fát, ő segítene neki, vagy ülne a rönkökön, és szoptatná a gyermeket, aztán behívná enni, amikor kész az étel, és este ott ülnének egymás mellett a kispadon, és néznék az alkonyatba süllyedő tisztást, és halkan beszélgetnének a gyermekről, aki olyankor már csöndesen alszik a bölcsőben. Érezte, hogy ez az, ami hiányzik onnan a Komárnyikról, ez a csöndes, békés, hétköznapos élet, amit hárman élnek együtt: egy férfi, egy asszony és egy gyermek. Együtt. Közös tervekkel és közös örömökkel. Kevés beszéddel, de mégis úgy, hogy tudnak egymásról mindent. Titkok nélkül, tisztán, egyszerűen, ahogyan szép és békés az élet, úgy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember belép az életbe, hogy keressen és találjon elegendő szépséget, hogy megőrizze, hogy elnyerje és növelje, hogy küzdjön érte, hogy mindennel szembenézzen, és megküzdjön érte, és ne törődjék a halállal, és még haldokló szemeit is feléje fordítsa. És a félelem és unalom és nemtörődömség és a mohóság, amelyek alapjában véve testvérei a félelemnek, akik leselkednek ránk, és előkúsznak éjszakánként, ezek ellene vannak, hogy elpusztítsák, hogy tönkretegyék és megsemmisítsék. Csak fel kellene emelnie szemét, és akkor meglátná, hogy mindez éppoly valóságos része az életének, mint a futó felhők vagy mint a hajló fűszál, de ő lesüti a szemét, és megmarad dörmögő, gyáva, piszkos, elhízott kis csavargónak, aki tele van álmokkal és gyáva kifogásokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már meghozott egy döntést, ahhoz tartja magát. Nem kételkedik benne, hogy helyesen döntött, és nem tér le a választott útról csak azért, mert nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy elképzelte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szíved? Óh! a szíved nem találom,
Ez az én bús, szomorú halálom.
Széttörnélek! - de kezemen bilincs:
Meghalok érted, mert szíved az nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétfajta vizuális emlékezet létezik: az egyik, amikor az ember nyitott szemmel, ügyesen újrateremt egy képet elméje laboratóriumában (...); és a másik, amikor az ember hunyt szemmel azonnal életre hívja szemhéján a szeretett arc tárgyilagos, tökéletes optikai mását, egy természetes színekben pompázó szellemecskét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az oly madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi ellenkeznék mélységesebben az asszonyi természettel, mint a nyugodt, tökéletes szerelem? Izgalom kell nekik, a vihartalan boldogságot nem tekintik boldogságnak. Azok a női lelkek, amelyek elég erősek ahhoz, hogy a szerelemben fölleljék a végtelenséget, angyali kivételek és az asszonyok világában ugyanazt jelentik, mint a teremtő lángész a férfiak között. A nagy szerelmi szenvedélyek éppúgy ritkaságszámba mennek, mint a műremekek. Ami ezeken kívül létezik, az csupa alkalmi egyesülés, múló inger, megvetésre méltó, mint minden alacsonyrendű dolog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, észrevétlenül nem is érdemes élni. De mi van, ha az észrevételezés az életünk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás