Legújabb idézetek

Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi bizonyos, hogy a csengőmet azontúl nem nyomta meg. Ez is hiányzott, s ahogy a napok múltak, olyan távoli neheztelésfélét kezdtem érezni irányában, mintha szívbeli jó barátom került volna el. Aggasztó magány költözött az életembe, s mégsem kívántam meg régi barátaim társaságát: sótlan diéta lett volna éhségemre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apró, parányi életed
hatalmas, óriási:
a sírásó minden lendületednek
külön fogja megásni

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bizonytalan vagy, folyamodj mások bölcsességéhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek az ellenfele néha jobban a kezére jár, mint a barátja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valamennyi üldözési jelenetben, amit csak láttunk, a hős felmenekül a tetőre. Földhözragadt családom ezt sose volt képes megérteni. Mit keresnek odafent? Nézd már, felmászik a toronyba! Látod? Ugye megmondtam? Hollywood azonban mégiscsak többet tudott az emberi lélekről, mint mi. (...) Talán, mert valaha fák között éltünk, és onnan származik az ösztön, hogy veszély esetén felfelé kapaszkodunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolkodom, tehát vagyok... - Az ember egyedül van és tudatában van annak, hogy hiába minden, nem akad, nem lehet olyan társa, kinek elmondhatna bármit is abból, amit érez. Ekkor kínjában elkezd önmagával beszélni, de közben vigyáz, nehogy hangosan tegye, mert akkor bolondnak nézik. És mikor nagy önuralom révén eléri, hogy nem mondja ki maga elé gesztikulálva, amiket önmagának akar elmesélni, hanem egymás után magába raktározza - akkor megtanul gondolkodni. S akkor rájön, hogy ő megmarad! Pusztulása nem okvetlenül bizonyos. Azt hiszem, erre a megismerésre jött rá az a Descartes úr is. Férfi létére azonban szégyellte megmondani az igazat: gondolkodom, tehát megmaradok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nagy fordulatai közepette lelkünk erősen kapcsolódik azokhoz a helyekhez, ahol öröm ér bennünket, vagy bánat szakad ránk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövőt megpróbálni megjósolni balekok játéka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mindenttudás rém fárasztó lehet, a mindent-jobban-tudás pedig még sokkal jobban nyüstöli az elmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Hiányzol - mondom.
- Hiányzom? De hát itt vagyok melletted.
- Ez a legrosszabb. Amikor úgy hiányzik valaki, hogy közben ott van melletted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játsszuk el
Azt, hogy élünk
És nem lehetne másképp.
Egyszerű a játék,
Vigyáznak ránk,
Mert hinni kell,
Hát játsszuk el!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megtörténik a csalás, s te nem tudsz róla, akkor úgy tűnik, nincs is semmi baj, holott ez nincs így. Mert az, aki csal, az változik, titkol, kompenzál, még akkor is, ha nem észrevehető. Csak egy porszemnyi a változás, de mégis változás. S előbb-utóbb sok-sok porszem rárakódik egymásra, s mire észreveszed, már hiába kutatod, mikor és hol került az első a gépezetbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A térképen nem csak egy út van. Nem csak egy úti cél. Az önmagát széthajtogató én térképe nem vezet pontosan meghatározható helyre. A nyíl - ön itt áll - az első koordinátánk. Amíg gyerek az ember, sok mindenen nem tud változtatni. De már elkezdhet csomagolni az útra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tévedés híd a tapasztalatlanság és a tudás között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, hogy épp arra van szükségünk, ami ellen tiltakozunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy súlyt cipeltem, aztán hirtelen elejtettem.
Hogy így is lehet élni, hidd el, nem is sejtettem,
Tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám,
Ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kevesek hősiességéért túlságosan drága ár milliók nyomorúsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bölcsességhez nem vezet más út, csak a tapasztalat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki csak az igazat mondja, azt nem érdemes hallgatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az a szeretet? Mindenki szeret valamit. Az élet bonyolult, egymásért szinte sosem teszünk semmit. Azzal, hogy elhagyjuk, akit szeretünk, őt  is tönkretesszük. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet kegyetlen. Remény és boldogság mulandó ábránd, csak arra jó, hogy az elkerülhetetlen tragédiákat még gyötrelmesebbé tegye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amitől megszakad a szív,
az kőben szép és üdvözít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vágy nélkül valónak lenni annyit tesz, mint az "itt és most" állapotában élni, annyit tesz, mint elégedettnek lenni, bárhogyan is alakuljanak a dolgok - hiszen a dolgok nem is alakulhatnak másképp.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én szerelmem nem tudott meghalni. De élni sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki szomorú, szép sem lehet. A gondolatai is megszépítik vagy elcsúfítják az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy pillanatnyi öröm vagy bánat is megtanít arra, hogy az idő képlékeny. Vannak érzelmek, melyek felgyorsítják, mások lelassítják; néha úgy tűnik, hogy elveszett - mígnem egyszer csak tényleg elvész, és soha nem tér vissza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt akarom, hogy nézz, de azt is akarom, hogy erről ne tudjak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hónapok óta úgy érzem, álmodom. Minden nap rettegek, hogy egyszer eljön az ébredés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lassan ismerni meg a gonoszt, vagy egyetlen ugrással a karjai közé vetni magunkat... végül is egyre megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás