Legújabb idézetek

Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nő mindent megér, csak az árát nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszünk vezet rá, hogy életünk célja szerint való fenntartására másokkal szövetkezzünk. E szövetség a maga egészében az állam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat is teremteni kell... egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják... Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el se megy; ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki azzal dicsekszik, hogy sohasem változtatja meg a véleményét, az úgy tesz, mintha arra vállalkozna, hogy mindig nyílegyenes vonalban fog haladni. Együgyű az ilyen, hisz a csalhatatlanságban. Márpedig nincsenek elvek, csak események vannak; nincsenek törvények, csak körülmények vannak. A felsőbbrendű ember elfogadja az eseményeket és helyzeteket, hogy irányíthassa őket. Ha volnának szilárd elvek és törvények, a népek nem váltogatnák azokat úgy, ahogy mi inget váltunk. Az egyén nem köteles bölcsebb lenni egy egész nemzetnél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen jól érezhetnénk magunkat, ha nem kellene egyfolytában a boldogságra gondolnunk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki önmagát újrateremteni képes, az halhatatlan.
Ámulva, andalogva járunk végig a poraiból kiemelkedett város utcáin, partjain, s úgy tetszik a képzeletnek, mintha kőkolosszok ormain, e paloták homlokzatán, e ligetek árnyékából mindenütt egy bús, bánatos szellemarc tekintene felénk, sötét, beárnyalt szemeivel, aki mindenütt ott volt, ahol alkotni, ahol újjáteremteni, ahol boldogítani kellett; csak ő maga nem lett boldog, csak ő maga hullott szét a nagy munkában. Lesz-e isten, aki valaha a szétbomlott remekmű darabjait ismét egymásba illeszti?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az: megismerni? Azt jelenti-e, hogy az a másik kiszámíthatóvá válik, előkerülnek rigolyái, zavaró szokásai, lefoszlik róla a varázs? S ha igen, akkor azt jelenti-e a megismerés, hogy ezután is, ennek ellenére is ragaszkodik hozzá?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs nagyobb kín, mint a szerelem. Mazochistáknak és kezdő önsorsrontóknak melegen ajánlom. Jobb híján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagyszerű dolog a könyvekben az írott szó megbízhatósága. Az ember változhat, és az is változik, ahogy olvas, de a könyv ugyanaz marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rosszul gondolkozik az, aki összetéveszti a külsőleg megvalósíthatót a belsőleg lehetségessel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa (...). Elapadt minden indulata, érzelme ezzel az egy lövéssel? Kiadta minden szenvedélyét, és most maga sem egyéb, mint annak a kilőtt golyónak az üres hüvelye? Lehetséges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Korábban (...) azzal áltattam magam, hogy a tanárnak könnyű dolga van. Azért tehettem így, mert addig csak kívülről szemléltem ezt a foglalkozást. És persze hiedelmem azon a megfigyelésen alapult, amelyre tanítványként tettem szert abban a magániskolában, ahová gyermekkoromban jártam. Akkoriban egyértelműen irigylésre méltó fajnak tartottam a tanárokét, hiszen akkor feküdtek le, amikor akartak, nem kellett leckeírással bíbelődniük, és fenyítéstől sem kellett tartaniuk. Képzeletemben e három tényező, különösen a legutolsó, jó alapot képezett a Tökéletes Életforma számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könnyű és derűs lélek embere, majdnem azt mondhatnám, hogy a spirituális elegancia embere, aki legyőzhetetlen biztonságban érzi magát; de ugyanakkor a tragédia embere is, a nevetés és a könnyek embere, végtére is a szelíd irónia embere, mert átlát az élet játékának tragikusan nevetséges álarcán, és fölmérte a földi lét fojtogató határait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember néha igazán elcsodálkozik a gyerekeken. Némelykor egészen váratlanul kirobban egyik-másik, akiről az ember azt gondolná, hogy semmi sem izgatja az égvilágon. Van olyan érzékeny természet, amelyik nem tud kifejezésre jutni mindaddig, míg el nem hajszolják a tűrőképessége határáig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Több nemes szándék kudarcát okozta már az akaraterő és a cselekvési kedv hiánya, mint az átlagos vagy gyenge képességek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy mindent tudjak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy másik világ! Végtelen múlttal, emlékkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél. Érthetetlen világ! A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem a barátság olyan, mint a napsugár, amelyik melengeti az ember szívét. A vita meg olyan, mint a felhők: szét kell oszlatni őket, hogy kisüthessen a Nap!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legjobb csaták azok, amik elől el tudsz menekülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem sprint, sokkal inkább maraton. Nyughatatlan hajsza, aminek csak akkor van vége, amikor a nő a karjaidba omlik, vagy gázsprayvel ártalmatlanná tesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan játék, amelynek első számú játékszabálya: ez nem játék, ez halálosan komoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy a felelős a negatív érzésért, nem a másik ember. Mármost, érts meg még egy dolgot, mégpedig azt, hogy követelőzöl. Elvárással vagy e felé az ember felé. Fel tudod fogni ezt? Akkor mondd ennek az embernek: "Nincs jogom bármit is elvárni öntől." Amint ezt kimondtad, megválsz az elvárásodtól. "Nincs jogom, hogy öntől bármit elvárjak. Ó, megvédem majd magam az ön tetteinek következményeitől, az ön hangulatától vagy bármitől, de önnek szabad az útja, amit magának választ, azzá lehet. Nincs jogom, hogy öntől bármit elvárjak." Figyeld, mi történik veled, amikor ezt megteszed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azért szeret az ember valakit, mert az tökéletes. Annak ellenére szereti, hogy nem az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tekervényes utak nem vezetnek jóra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Tudja, mi a különbség a tévedés és a hibázás között?
- Az, hogy bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát mi kell még ahhoz, hogy őt a szívemből kivessem, ha az sem elég, hogy gyermeket fogan másvalakitől? Hogy nem tud, nem képes, nemhogy a szívem, még ez a vakon is folyton csak őreá sóvárgó testem se szabadulni tőle!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magunkra vonatkozó tudatlanság könnye a legkeményebb pénz. A szenvedés gyémántjából verik. Azt a tudást veszed meg rajta, hogy képes légy változni a külvilág valós jelzései nyomán, bármennyire fájdalmas is ez a változás. Illetve, amikor megbizonyosodsz magadban róla, hogy a sértés csak sértés, vagyis igaztalan, akkor néhány magányos, fojtott kiáltással tudd le a rágalom szülte fájdalmat, s többé ne törődj vele azután.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat művei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Imádok a véletlenre gondolni - arra, ahogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, hogy hiába ismerünk valakit jól, mégsem tudunk róla mindent. Az ember azt hinné, egyszer az is bekövetkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolatait mindenki megtarthatja magának, én általában azt a nézetet vallom, hogy ha nem szól szám, nem fáj fejem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden bajért bűnhődnie kell valakinek azok közül, akik nem bűnösek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás