Legújabb idézetek

Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő. (...) Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják vagy éppen csiszolják, karátosítják azt. (...) Végül majd az egész gyémánt szép lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az együttérzés minden pozitív, minden jó dolog alapja. Ha az együttérzés hatalmát megnyilvánítod a piactéren és az étkezőasztalnál, akkor biztos lehetsz benne: életed valóban számít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem érdem kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magadra vess, ha homályban maradnál,
mert nem engedi látnod a hamis kép,
amit látnál, ha ahhoz nem tapadnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És boldogok a fellegek,
Mily könnyű mind! Mind fenn lebeg!
Milyen halványan lengenek!
Álomraj és sóhajsereg,
Ha emberszívből felremeg,
Nem ily szelíd. A szív beteg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sekélyes ember hisz a szerencsében, a bátor ember hisz az okban és okozatban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akiket egymásnak teremtettek, visszatalálnak egymáshoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a szabadság, fiacskám, ha sohasem kell bocsánatot kérned!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy művész, aki gondolkozik is, kétszer annyit ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi szenvedélye olyan, mint a magas, száraz fűben fellángoló tűz: vad, heves, de hamar kiég. A nő viszont olyan, mint a varázsló üstje, aminek hosszú ideig kell főnie a tűzön ahhoz, hogy kijöjjön a varázsereje. Mindenben gyorsnak kell lenni, csak egyben nem, a szerelemben!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma rád talál a boldogság,
Tiszta felhőn szállj, madár.
Bármi volt is, már ne bánd,
Ne is gondolj rá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazából nem tudom, lenne-e értelme újrakezdeni, valószínűleg nem, tovább gyilkolnánk egymást, én pedig csak felőrlődnék abban az érzelmi, anyagi labilitásban, ami körülvesz téged, és újra előjönne minden korábbi vitánk. De ettől függetlenül még mindig lángol bennem a tűz, és nem értem, hogy ha benned is van valami, akkor miért nem mutatod ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lenézett és megvetett költők természete és szokása, hogy a költött vagy nem költött hölgyeken, akiket szívük bálványául választották, szatírákban és gúnyversekben állnak bosszút; de ez a bosszúállás egyébiránt a nemes szívekhez bizonyára nem illik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak dolgok, amelyeket csak fele elménkkel kell hinnünk, a másik felét szabadon kell tartanunk, hogy szükség esetén az ellenkezőjüket is befogadhassa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit teszel, ha látod, hogy egy védett állat eszik egy védett növényt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életem folytonos hullámvasút... a kitörő örömöt azonnal emésztő csalódás követi, közben akad egy-egy olyan szakasz, amikor nem történik semmi, csak ülök, és nézem a tájat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos tapasztalat, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik; mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait; emlékeik nem hasonlítanak; semmi közük egymáshoz; még csak mennyiségileg sem mérhetők össze: egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont; nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még ha meg is tud bocsátani egymásnak két ember, vajon el tudják felejteni mindazt, ami történt? És meg tudunk igazán bocsátani, ha nem tudunk felejteni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az adakozás ott kezdődik, hogy elismerjük: mindent, ami az enyém, ajándékba kaptam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani. (...) Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! (...) Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az agresszió arra irányul, ahonnan nem várható ellencsapás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindig látja minden kellemetlenségét jelen helyzetének, de semmit sem lát azokból, amelyek abban a helyzetben várnak rá, ami után vágyakozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mutassatok nekem egy hőst, és írok nektek egy tragédiát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kifeszített madárháló egyetlen szeme ejti rabul a madarat, de ha egyetlen szemből álló hálót használsz, madarat sohasem foghatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A trón csak egy egyszerű szék, ami bársonnyal van beborítva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bú a másik sarkában tapod,
Oly gyorsan jőnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság már senki sem törődik azzal, hogy mit csináltak az ősei. Ehhez túl gyorsan robog az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez... ez a kor a zűrzavar kora. Nem tudjuk, miben hihetünk. És mindnyájan kutatunk valami után... Valami után, ami valahogy összefügg az emberi méltósággal. Talán nem is az orvosságot keressük, ami meggyógyítaná a világot, csak valamit... azt a valamit, ami biztosítaná az embert, hogy joga van a gyógyulást kutatni. Valami után kutatunk, ami a jósághoz és a könyörületességhez tartozik, hogy szerethessük szegény, szerencsétlen emberiséget. És nem azért, amilyenné egyszer majd lennie kell, hanem egyszerűen azért, amilyen. És mi mind, az egész világ, mind, akik ezt akarjuk, úgy össze vagyunk zavarodva. A zűrzavar kora... És én akár vissza is mehettem volna, hogy tovább harcoljak. Mert a szívem azt mondta rá, hogy igen, de az eszem meg azt mondta, hogy nem... És ma már kezdem azt hinni, hogy utolsó száz esztendőben túlságosan is az eszünkre bíztuk magunkat, és túl kevéssé a szívünkre. Annyit használtuk a logika méterrúdját, hogy közben elfelejtettük, hogy a szeretet anyaga megmérhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én életem egy kis csónak, amit egy tomboló vihar bántalmazott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma imádnak, holnap pedig megköveznek és keresztre feszítenek minden bűntudat nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem szentháromság: test, szellem, lélek. Hol van ma igazában? A fiatalok a testtel kezdik - általában. Így nehéz elérni a lelket. Na, azt még úgy-ahogy. De a szellemet? A teljes nagy szerelmek hol vannak ma? Lehet, mindig is ritkán voltak. Voltak?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás