Legfrissebb idézetek

Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat. Összes fájó, kedvezőtlen, nemegyszer undorító tulajdonságunkkal együtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lebecsülés az alacsonyabbrendű ember agyában születik meg, mert az ő igazsága kizár minden más igazságot. Mi azonban tudtuk, hogy az igazságok megférnek egymással, ezért eszünkbe sem jutott, hogy lealacsonyítjuk magunkat, ha elismerjük a másik igazságát, jóllehet az minálunk tévedés. Az almafa tudtommal nem nézi le a szőlőtövet, sem a pálma a cédrust.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy "hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba". Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki önmagával békében és jól van, az tiszteletben tartja a másik szabadságát is, ez pedig egyenlő a másik ember elfogadásával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az intelligens emberek egyik legnagyobb csapdája az okoskodás. Amikor a gyorsan jövő, irgalmatlanul erős érzést megpróbálják agyból kimagyarázni. Mert nem merik vállalni az érzéssel járó fájdalmat. Pedig változtatni csak akkor lehet, ha valaki kimondja azt, ami valójában van. Majd ezek után jön a kimondott fájdalmas dolgok elfogadása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose akarj rávenni senkit, hogy a kedvedért megváltozzon: az is erőszak, ha valakit a mosolyoddal kényszerítesz ki bőréből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Idegeneket sosem gyűlöltem, sosem vetettem meg csupán azért, mert idegenek; soha ellenségemet meg nem aláztam, csak mert ellenség. Jobban örültem, ha barátokra tettem szert, mint ha ellenségeket törtem le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy megrázó pillanat olyan változásokat indít el, amelyek hatását lehetetlen előre látni. Egyes részecskék összeütköznek, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Mások elsodródnak ismeretlen, izgalmas irányokba, és ott érnek földet, ahol a legkevésbé várnák. Szóval ezekben a pillanatokban éppen ez a legfontosabb. Nem tudjuk befolyásolni őket és a hatásukat, bármennyire is szeretnénk. Hagynunk kell, hogy a sodródó részecskék végre célba érjenek. És várnunk. A következő ütközésig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy embert akkor látunk a legtökéletesebbnek, amikor beleszeretünk. (...) Később meg kell tanulnunk elfogadni az összes hibáját is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha jóindulattal kell arra tekintenünk, amit nem tudunk megváltoztatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy valakit képesek legyünk úgy szeretni, amilyen, arra is törekednünk kell, hogy saját magunkat mindenestül elfogadjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit kaptál, elég legyen neked,
megváltoztatni semmit nem lehet.
Nézd el békés közönnyel azt, mi nincs;
így az, mi van, rabjává nem tehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek (...), azt nyelik le a legnehezebben, ha valaki a józan ész szabályai szerint akarja irányítani őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Beletörődöm,
hogy bele ne törjek.
(A
hős csak öl és hal.)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem leszek és soha nem is voltam depressziós attól, hogy szerencsétlenek közt élek. Nem lázadtam és nem bosszultam meg semmit, értelmetlen lett volna azt gondolnom, hogy én vagyok az, aki bármit megoldhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Remélem: igen?
Remélem: nem?
- Tudom: úgy lesz
jó, ahogyan lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Küzdhetek a saját utam nevében amaz út ellen, amit egy másik választott. Bírálhatom értelme működési módját. Az értelem mozdulatai bizonytalanok. Szellemi téren mégis tisztelnem kell ezt az embert, ha ugyanazon csillag felé küszködik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az, melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek egymás legtökéletesebb tulajdonságaiba szeretnek bele, ami végül is érthető, hisz ki ne szeretné egy másik ember legcsodálatosabb vonásait? Pedig nem ettől döglik a légy. Az igazán nagy csel, hogy el tudjuk-e fogadni a hiányosságokat? Őszintén meg tudjuk-e vizsgálni a partnerünk hibáit, és azt tudjuk-e mondani: "Átlépek rajtuk. Kihozok belőlük valamit."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teljesen mindegy, hogy a hazába ki mikor jött. Az a lényeg, itt élünk, és mindenkinek meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy el kell fogadnunk egymást, mert mást nem tehetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy cselekedeteim miatt feldühödjek. Elfogadom magam az összes jó és rossz tulajdonságommal együtt. Nem pazarlok időt sajnálatra, dühre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belenyugvás, az gyilkolja meg az egészséges ösztönöket. Legelőször az életösztönt. Így születnek a hősök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Időnként nem értünk dolgokat. Időnként vannak furcsaságok. De bármit is tesz a másik, amit nem értünk, vagy netán félreértünk, sőt, esetleg bánt, a szeretetéhez kell visszatérni. Tudni, érezni, hogy szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyűlölet, a harag és a kínzás nélkül előrehaladhatunk egy olyan vízió felé, amely mélyebb és tisztább, és ahhoz mutat utat: miként élhetünk egymással, segítve és átkarolva egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számtalan módon lelhetünk társra és ezernyi oknál fogva kötődhetünk egymáshoz, de hogy egy társulás működjön, nem csak be kell fogadni a másikat az életünkbe, de azt is el kell fogadni, ami fontos neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy másik beszélgetés is, amikor társat keresek. Ehhez az kell, hogy meghallgassalak. Figyeljek rád. És odaadjam magam neked. És befogadjalak. És te is engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbánás vagy megalázottság érzése felesleges időpocséklás. Ha már valami megtörtént, úgysem lehet változtatni rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma még szerencsétlennek találom a tegnapi napot, de néhány hét múlva kiderül, voltaképpen javamra szolgált, hogy minden úgy történt, ahogy történt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még mindig jobb, ha magamtól mondok le valamiről, mint ha kénytelen vagyok lemondani...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet nem attól függ, hogy társunk hajlandó-e megváltozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jóval a rosszat is el kell fogadnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha boldogok akarunk lenni, akkor meg kell tanulnunk olyannak elfogadni magunkat, amilyennek Isten megteremtett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alapvető kérdés, amibe mindig újra és újra belebotlom, a "ki alkalmazkodjon a másikhoz" kérdése. Számomra egyértelmű a válasz: mindkettő. A többségi társadalom az elfogadást, a megértést, az esélyadást kell, hogy tanulja, a kisebbség pedig az önazonossága megtartása mellett a többségi együttélési szabályokhoz való alkalmazkodást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy az embereket szeresd, nem kell mindenkit megcsókolnod, aki az utadba akad. (...) Csak kevesebbet kell kritizálnod az embereket! Engedd meg nekik, hogy azt viseljenek, amit akarnak, úgy éljenek, ahogyan szeretnének, azok legyenek, akik lenni szeretnének!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás