Legfrissebb idézetek

Az értelmetlen és érthetetlen szenvedést (...) nehezebb elviselni. Könnyebb elviselni és elfogadni a szenvedést, ha az ember tudja, vagy úgy véli, hogy tudja, mi az oka, forrása. Hogy mi az értelme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Édes mindegy, hogy megnyerem-e az Avery-ösztöndíjat vagy sem. (...) Mindent megtettem érte, ami erőmből tellett, és lassan kezdem megérteni, mit is jelent az, hogy a "részvétel a fontos". A próbálkozás és győzelem után az a legjobb, ha a próbálkozás ellenére mégis kudarcot vallunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudod, hogy a szüleid emberből vannak, és bizonyos szempontból hazudnak maguknak, akkor azt is tudnod kell, hogy egy csomó negatív töltetet felhalmoznak a saját életükben, és ha azokat megváltoztatni nem merik, akkor rossz szájízzel, a meg nem valósított és feladott álmaik miatti lelkiismeret-furdalással fognak meghalni... és te elfogadod, hogy így is fognak meghalni. Ha nem fogadod el, akkor te is éppúgy a homokba dugod a fejed, ahogy ők is teszik az életük fontos dolgait illetően. Ha viszont elfogadod, akkor azt is elfogadod, hogy végig fogod asszisztálni ezt a folyamatot, fel fogod ismerni, amikor haldoklanak, ahogy azt is meglátod majd, amikor a folyamat vége felé a haldokló jobban lesz, de csak azért, hogy visszajöjjön elbúcsúzni. Akkor veheted a bátorságot, hogy elbúcsúzzál tőlük, és kimondd nekik, amit ki akarsz mondani. Mert akkor már mindegy. A szüleid meg fognak halni - ez tény. Ennek elfogadásával kezdődik a felnőttség. Itt kezdődik az erő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál a maga riasztó némaságával az élet egyik legfontosabb valóságára tanít meg: az élet - kivétel nélkül mindnyájunké - előbb vagy utóbb véget ér. Az ember az egyetlen élőlény, aki tudja, hogy meg fog halni: szembe megy a saját halálával, kénytelen úgy élni, hogy szembenéz vele. (...) Lehetősége kezdettől végigkísér bennünket, amíg egyszer csak be nem következik. Aki ennek tudatában él, átérzi, hogy az élete egyetlen, egyszeri adottság, amelyben mindannak, amit tett, amit átélt vagy elszenvedett - jó és rossz, öröm és fájdalom - különleges, egyszeri értéke és jelentősége van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennek, ami jött, egyszer el is kell múlnia. Mindennek, ami felemelkedik, egyszer le is kell zuhannia. Minden hullámnak, akármilyen magasra tornyosuljon is, egyszer el kell simulnia, és eljön az idő is, mikor el kell tűnnie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek csak akkor nyílik rá alkalmuk, hogy kedvesek legyenek és segítsenek, ha te felhagysz azzal, hogy bátornak és erősnek mutasd magad, amikor nem vagy az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igaz alázatos minden teremtménnyel együtt érez és mindeniknek ismeri s tiszteli erényeit. S mert semmit és senkit nem becsmérel le, érzi, hogy mindeniknek megvan a maga rejtett értéke. Semmi és senki sincs, ami vagy aki ne volna szükséges e világon. Minden léleknek megvan a maga becse, a maga méze, melyet másban meg nem találni, épp ezért mindenki szeretetre érdemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokkal elfogadóbb légkör alakulhat ki köztünk, ha házastársunk mondanivalóját információközlésnek fogjuk fel, nem pedig véleménynek, amit helyre kell igazítanunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen kielégítő és örömteli lehet egy olyan kapcsolat, amelyben mindkét fél tiszteletben tartja a másikat, elfogadják egymás különbözőségét, őszintén törődnek egymás érzelmeivel és gondolataival, és mindketten egymás érdekeit tartják szem előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Istennek megvannak az eszközei és a módja, hogy dolgozzon az emberek szívében és nem tudjuk, hogy az egyes emberek milyen közel állnak hozzá. De cselekedeteiken keresztül felismerhetjük, vajon a rendelkezésére állnak-e vagy sem. Az életmódunk az, amely kinyilvánítja, hogy az Övé vagyunk. Nincs jogunk elítélni, ítélkezni, olyan szavakat mondani, amelyek sebezhetnek... . Kik vagyunk mi, hogy elítéljünk másokat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen, nagyapáink, dédanyáink idejében akár tetszett, akár nem, ki-ki elfogadta a saját életkorát, s mindazt, ami belőle következik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan szeret másokat az, aki önmagát is képtelen elfogadni, és úgy szeretni, ahogy van?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi volna, ha minden évben egyetlen napra felvennénk egy pólót, amelyre reggel felírjuk a titkunkat? Hatalmas, színes, ragyogó, harsogó felirattal hirdetnénk ki azt, ami miatt a leginkább félünk az emberek ítélkező tekintetétől. Feltüntetnénk magunkon: "Igen, én ez vagyok, és az év háromszázhatvannégy napján szenvedek attól, hogy nem fogadtok el. " Mindannyian láthatnánk egymás gyöngéit, és felismerve, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, az előítéleteket, a rosszindulatú pletykálást és az egymásról és önmagunkról gyártott hazugságokat felcserélné az együttérzés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak lassan-lassan kezdtem eszmélkedni: semmi, amit elkövettünk, meg nem semmisíthető, és gyér minden jóvátétel. Amit létrehoztunk, azt el kell viselni. A szégyent, a tehetetlenséget. (...) Nincs feloldás visszafelé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármilyen megmérettetés megoldása mindig azzal kezdődik, hogy elfogadom azt az állapotot, amiben vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember végtelenségig sorolhatná, hogy mire vágyik, s mi az, ami ebből nincsen meg; ha azonban abból a szempontból tekint vissza, hogy hogyan is élt, s ha megállapítja magában: "Hitemre, sok mindenen mentem keresztül, sok mindent próbáltam, és az semmire sem vezet, ha azon emésztem magam, ami nincs, ha egyszer az ember előző élete amúgy is elhatároz mindent!", akkor elég, ha az ember megleli a mégoly személyes kielégülés tárgyát ahhoz, hogy semmit se bánjon meg a döntő órában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak most döbbent rá, hogy egészen eddig őt várta, már napok óta. És ebben a pillanatban egyszerre elfogadott mindent, amit a sors rendelt neki. Nem panaszkodott, inkább örült, hogy megengedheti magának ezt a fényűzést, mert (...) tudja, hogy ennek a szerelemnek nincs jövője, de mivel nem vár tőle semmit, csak nyerhet vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden rosszban van valami jó, és minden jóban valami rossz. Persze ezt sokszor lehetetlen felismerni az adott pillanatban. Mi, emberek vagyunk az Élet megtestesítői. Az élet pedig mindig egyensúlyban van. Élet és halál, férfi és nő, jó és rossz, szép és csúnya, nyerni és veszíteni, szeretni és gyűlölni. Elveszteni és megtalálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha - olykor egészen személyes - beszélgetéseink során ki is adott néha egy-egy információmorzsát a magánéletéről, igazából semmit sem tudtam arról, milyen ő. Megalkottunk egy kis világot, a saját kis szabályaival, és ebben a világban fal volt közöttünk, melyet nem léphettünk át, legfeljebb táncolhattunk rajta egy kicsit egy-egy pajkosabb napon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (...) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember számára éltető erő, ha elfogadják. Nem tanácsokra vágyik, hanem meghallgatásra, megértésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne gondoljuk, hogy mások is olyanok, mint mi!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy égi ember lehess itt a földön, először is engedelmességet kell fogadnod. Mert, látod, csak az engedelmes ember vezethető. Éppúgy, mint az engedelmes állat. Ha a lovat a maga eszére bocsátjuk, nem halad jó úton. A barátoknál is mindig az okosabbnak engedelmeskedünk. Azért is állunk össze egy szerzetbe, mert tudjuk, hogy nincs olyan okos ember, akinél még okosabb ne találkozna: az okosabb vezeti, világosítja a kevésbé okosat. Ezért nagy törvény itt az engedelmesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor nem azzal hitelesítünk valakit, hogy megértjük, hanem azzal, hogy elfogadjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rossz megtapasztalása szükséges ahhoz, hogy elfogadhassuk a rossz létezését.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs semmi bajom a hippikkel vagy a szélsőbalosokkal vagy akárhogy is hívjuk őket. Szükségünk van rájuk. Meggyőződésem, hogy mindkét végletre szükségünk van, még azokra is, akikkel nem értünk egyet vagy akiket utálni akarunk. Nélkülük unalmasabb lenne az élet. Nem lenne kivel vitatkozni. Ha jobban belegondolunk, bal nélkül nincsen jobb sem. Közép pedig csak akkor lehet, ha van mindkettő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek vagy a test minden szenvedésében, lelki sötétségben és elhagyatottságban hallgatni fogok, akár egy galamb, panasz nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
szenvedésed is hasznodra volt.
Mondd: "köszönöm", a legárvább sorsnak,
hiszen az is ember sorsa volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A beletörődés ölni tud. Aki nem hajlandó beletörődni, elnyeri a jogot, hogy emberként élhessen ebben a világban. Mindhalálig kitart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy jó, amilyen vagy. Ezért tudnám elképzelni, hogy ne csak a feleséged legyek, hanem a szeretőd is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás