Legfrissebb idézetek

Egy házat lezárhatunk, életünkre azonban nem tehetünk lakatot. Ha magunk mögött hagyjuk a múltat, és egy apró dobozba zárjuk, azzal meggyalázzuk szeretteink emlékét. Ez azt sugallja, hogy megpróbálunk úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Ez egyfajta tagadás. A mi feladatunk az, hogy elismerjük a történteket és azok tragédiáját, hogy belássuk, mindez örökre megváltoztatta az életünket. Más emberként élünk tovább, akik most már másképp gondolkodnak az életről és a halálról.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Vigyázni kell, mit határoz el az ember, mert ha kiugrik a huszadikról, akkor a tizediknél már túl késő meggondolni.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (s játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy cég rosszul bánik velünk, még ha nem is emlékszünk az eset pontos részleteire, akkor is rossz érzéssel gondolunk vissza rá.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem során soha semmiről nem derült még ki, hogy a vallás adja rá helyes magyarázatot. Miért kellene azt gondolnunk, hogy megfelelő választ tud adni bármire, amit jelenleg még nem értünk?

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A halál semmi. Nem félek a semmitől. De a múló idő, az valami más. A múló idő megrémít. Rémítő a gondolat, hogy a kislányom felnő. Nem tudok szembenézni azzal, hogy a fiam erősebb lesz nálam, és ő segít majd nekem felmenni a lépcsőn. Rettegek attól, hogy rá kell majd néznem a felnőtt gyerekeim arcára, miközben rosszabbul látok majd, mint most.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Néhány ember esténként úgy bújik ágyba, hogy azt gondolja "Na ez egy jó nap volt". Én azok közé tartozom, akik azt kérdezik maguktól: "Hogy rontottam el a mai napom?"

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nem mondott gondolatok vigyáznak, el ne szóljad magad,
le nem töltött büntetések súlyától hiányos mondatokat beszélsz.
Csak a megszűrt gondolatok kerülhetnek papírra.
Visszatartott mondatokba zártad magad.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A halálhangulat (...) a temetőben elfogja az embert, ami persze nem félelmetes, sőt talán ott a legelfogadhatóbb, mint a műtét a kórházban. Otthon a kanapén elég szar belegondolni, de ott a kórházban, hogy mindjárt felvágják a hasát, az valahogy (...) belefér. Jó, hogy nincs otthoni műtét. Lehet, hogy meghalni is temetőben kéne.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy visszagondolok a főiskolára, egy csomó konkrét esemény jut eszembe, és arra gondolok, wow, annak idején ez olyan nagy dolognak tűnt, most meg olyan, mintha meg se történt volna. Szóval, ha egy tanácsot kellene adnom, azt mondanám, hogy minden elmúlik, és később minden semmiségnek fog tűnni. Az élet megy tovább.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

"Őrangyalom" - gondolta az öregasszony. Olyan furcsa gondolat volt, hisz az angyalnak se neme, se kora, ő meg már milyen öreg; fáradt őrangyala lehet neki, vagy az öregek angyala maga is elveszti időtlenségét, és liheg, siheg, míg ott járkál a botorkáló, egyre lassúdó léptek mögött?

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Egész életünkben küzdünk azon dolgok megtartásáért, amiket a legtöbbre értékelünk. Emberekért és tárgyakért, amikről úgy gondoljuk, nem létezhetünk nélkülük. De emlékeink, gyakran nem többek illúziónál, amelyekkel magunkat védjük a pusztító igazságtól.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolom, hogy minél inkább érett egy nemzet, annál kevésbé hangsúlyozza saját nagyságát, megvárja, hogy ezt mások mondják, ha akarják. Azt gondolom, nem kell hivalkodni. Nem azon múlik egy nemzet nagysága, hogy mit állít önmagáról, jobb, ha mások állítanak róla jót.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet rövid. Bármi megtörténhet, és általában meg is történik, szóval nincs értelme ülni és a sok "ha"-n, "és"-en és "de"-n gondolkodni.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem alapvető igazságtalansága, hogy nem lehet megkérdezni azokat, akikről írunk: ők mit gondolnak arról, amit állítunk.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha barátja vagy még a jónak,
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak,
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már,
Csak akkor gondolj rám...

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy ateista és a pápa ugyanazt gondolják, az azt jelenti, hogy van valami, ami igaz. Lennie kell egy emberi igazságnak, amely a vallásoktól függetlenül létezik.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meg akarod tudni, mi tartja most fogva szívedet, akkor figyeld meg, hol járnak a gondolataid, amikor csak úgy bolyonganak.

pont 2 kedvenc 0 hozzászólás

A férfiak sokszor azért nem bókolnak, mert azt gondolják, hogy áh, biztos úgyis annyit mondják neki. De a bókból sosem elég! Egy (...) kedves emberi reakció nagyon jólesik, megdobogtatja egy nő szívét, cirógatja a nőiességét.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A felére sem emlékszünk annak, amit a suliban tanítottak, de mikor szenvedésről van szó, és azokról, akik okozták, mindannyiunknak olyan az emlékezete, mint egy elefántnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bolondok paradicsoma a normálisoknak pokol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem baj, ha néha kiborulsz. Ebből látszik, hogy emberből vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt meghatároz bennünket. Jó okunk lehet rá, hogy szökni akarjunk előle, vagy a benne lévő rossz elől. De csak úgy szökhetünk el, ha valami jobbat tudunk hozzá tenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a kapcsolatok elmélyülnek, akkor jönnek a gondok. Te csak adsz és kompromisszumokat kötsz, az emberek megváltoznak... aztán valaki elmegy, és te pedig magadra maradsz. Én nem akarom ezt. Nem akarok egyedül maradni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor meggyógyul, emlékezzen, hogy a sebhelyek csak azt mutatják meg, ahol voltunk, de azt nem, hogy hová megyünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az élet... zsibongó sokaságába tekintünk, látjuk, hogy mindenki az élet nyomorával és fáradalmával vesződik; s minden erejét megfeszíti, hogy végtelen szükségleteit kielégítse, és a sokalakú szenvedéseket elhárítsa magától. (...) A zsibongás és tolongás közepette pedig látjuk, mint találkozik sóvárogva két szerelmesnek tekintete: - de miért oly titkosan és félénken és lopva? - mert e szerelmesek az árulók, kik titkon arra törnek, hogy mind e bajt és nyomorúságot örökössé tegyék, holott az különben hamarosan véget érne.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Tele vagyok szeretettel. Csak nem tudom, kinek adjak belőle.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A csend a leghangosabb sírás.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A magány olyan, mint egy
Árva harmatcsepp egy levélen.
A kis szél is rezgeti,
A levelet meglibbenti,
Egyensúlyát, ó, elveszti,
A földön porrá zúzódik.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyes fájdalom csavar rajtam még egyet. Mint egy ruhából a vizet, úgy csavarja ki belőlem az életet.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Különös dolog a fájdalom. Hirtelen jön, és nem tehet az ember egyebet, várja, hogy elmúljék. Nincs rá gyógymód, és értelme sincs. Nagy lélegzetet kell venni és várni.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Cédrus szeretnék lenni csak
A házikód előtt
Picinyke cédrus-ág
Az ág egy levele
A levél árnya csak
Az árny mely hűset ad
Hogy homlokodra hulljak
Egy kósza pillanatra.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás