Legfrissebb idézetek

A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki ír, annak kilátóra kell húzódnia, hogy az élet múlandó tárgyai madártávlatot kapjanak előtte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szinte érzéki vágyam van a magyar betűre. Beleharapnék Móricz Zsiga ízes magyar mondataiba, micsoda édes szájízt csinálnak Gelléri Andor tündéri elbeszélései! Kodolányi archaikus, régi szavak szálaiból szőtt nyelvét is élvezettel tapintanám, mint a vevő a legfinomabb szövetet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalmat én egy nagy betegségnek tartom. Nagy kín és szenvedés úgy élni, hogy a hasonlatok, látomások egészen behálózzák az életemet. Mint polipok, tapadnak rám a metaforák és a szavak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igaza van Kosztolányinak, mindig úgy kell írni, mintha akasztás előtt állnánk, és a kötélhurok már ott fenyegetne a fejünk fölött. A halál árnyékában végrendelkező, akinek csak másodpercek vannak adva, nyilván pár szóba fogja belesűríteni utolsó kívánságait. Ilyen halál előtti sikoltás a költészet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az olvasás iránti szerelem sosem marad viszonzatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Versemet oldd föl

életed vizében: úgy,

ahogy szereted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó író abbahagyja, ahol mások folytatnák, és folytatja, ahol mások abbahagynák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írás öntudatlan és nőies folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki a költő? Akit a magyar irodalmi kánon elismer, akiről ódákat zengenek az irodalmi lapok? Ez esetben nyilvánvalóan nem vagyok költő. Szerintem a szó definíciója ez: ember, aki verseket ír. Ilyen szempontból költő vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dalok és versek születése leírhatatlan mozzanat. Az ihlet pillanatáról egyvalami tud őszintén és hitelesen beszélni: a születő dal. A versek és a dalszövegek édestestvérei egymásnak, de a versek szabadságfoka nagyobb, például nem kell zenei struktúrákhoz igazodniuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Másképp ír az ember éjszaka, másképp nappal, máshogy esőben és máshogy, ha süt a nap - és máshogy, ha egy szöveget rögtön idegen nyelvre fordítanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyvekben, amelyek közt nevelkedtem, láthatatlan, titkos barátokra leltem; s bár lapjaik rég elporladtak már, az illatukat azóta is őrzi kezem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél inkább növeljük jó könyvekkel ismeretkörünket, annál szűkebb lesz azoknak az embereknek a köre, akiknek a társaságában kedvünket leljük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Azon tűnődöm, mi lesz a betűkkel, amiket az emberek írás közben kihúznak, kitörölnek, kiradíroznak. Hová lesznek azok a számkivetett, eltaszított, félredobott betűk? Lehetséges, hogy elkeseredett hordákba gyűlnek? Belőlük lesznek a gonosz írások? A rossz könyvek?
- Meglehet. És mi van, ha nem mindegyik számkivetett keseredik meg? Ha a töröltek közül többen úgy értékelik, hogy voltaképpen elnyerték a szabadságukat? Még az sem kizárt, hogy az ő soraikból jönnek a graffitik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meddő dolog, pajtásom, verset írni.
Nagy a világ, ki hallja meg dalod?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a vérrel írt vers nem veszendő,
csak a velőmbe hasító szavak
élnek tovább; a többi a jövendő
mélyén elhal, árnyékuk sem marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számomra az írás ott kezdődik, amikor gyermekmódra semmit vagy szinte semmit se "értek" abból, ami lenyűgöz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerzők darabokat írnak, a költő egészeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak volt két szép fia. Az egyik, az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi történt vele, mi nem, nincs aki megmondja, mert hűlt helye lett a tengereken. A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte cukorért (ami a hetedik ház), nem jött többé haza. Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott lenni s mindig a harmadik, aki boldogul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Töltsd ki a papírod a szíved légzéseivel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó a lét igazi szövege; az egész történet valódi tartalma és értelme és megfejtése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költő, miközben eltávolodik a sajátos és különös igazságtól, annál hívebben utánozza az általános igazságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit mondjunk a költőkről, akik oly szívesen szárnyalnak föl messze az olvasók többségének értelmi képességei fölé? Mi egyebet, mint amit a fülemüle mondott egyszer a pacsirtának: "Csak azért repülsz olyan magasra, barátom, hogy meg ne halljanak?"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kritikusok (...) szívesen hangsúlyozzák, hogy egy bizonyos könyv egy másik kortárs vagy irodalomtörténeti mű "hatása alatt" született, még akkor is, ha a szerző a nevezett művet még hírből sem ismeri. A kritikusok magától értetődően abból indulnak ki, hogy a szerzők ugyanolyan műveltek és fantáziátlanok, mint ők maguk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok kezdő szerzőnek valami olyan alapvető dolog hiányzott, mint az élettapasztalat. A hit, hogy az ember először ír, és később él, egy posztmodern tévedés. Mégis sok fiatal ember azért akar író lenni, hogy az írók életét élhesse. Ezzel fejükre állítják a dolgokat. Az ember előbb él, azután elgondolkodik rajta, van-e valami elmesélni valója, de a döntést az élet maga hozza meg. Az írás az élet gyümölcse. Nem az élet az írásé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az új vagy a régi forma a fontos, hanem az, hogy írjon az ember, ne törődjön semmiféle formával, csak írjon, mert szabadon árad a lelkéből az írnivaló.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mese nem csak gyermekeknek való táplálék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annak a regényírónak, aki az élet pontos képét akarja elénk vetíteni (...) célja nem az, hogy történetet beszéljen el, hogy szórakoztasson vagy meghasson, hanem az, hogy rákényszerítsen bennünket a gondolkodásra, az események mély és rejtett jelentőségének megértésére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A különböző sci-fi történetek ugyanolyan triviálisnak tűnhetnek a ma vak kritikusainak és filozófusainak, mint akármikor. De a science fiction magja, a lénye, a fogalom, ami körül újít, kritikus lehet a megmentőnknek, ha egyáltalán meg kell, hogy mentsenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás