„ Meg kell nyomnod a "Törlés" gombot azon a fájlon, amelyen te vagy és ő. Majd utána be kell lépned a kukádba, és a "Végleges törlésre" kell kattintanod. ”

„ Az a tény, hogy válófélben vagy, nem változtatja meg azt a másik tényt, hogy csodálatos éveket töltöttetek el együtt. ”

„ Minden kudarc, minden szakítás egy kis halál. De nem szabad sokáig haldokolnunk, mert ahhoz túl rövid az ittlétünk. Új életet kezdeni, újjáépíteni viszont csak sík terepen lehet, földig kell rombolni mindent. Háziasszonyok nyelvén ezt nagytakarításnak hívják. Kifelé mindent, ami akadályoz a rendrakásban. ”

„ Én vállalom az újat és a mást, ha az is sorsom, hogy nem sikerül,
De nem követhetem vakon az elsőt, mert lehet, hogy éppen most menekül. ”

„ Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád. ”

„ Nem volt se megoldás, se magyarázat, csak iszonyatos napok és hetek. A titkot még csak megosztani se lehetett senkivel, törhette az ember a fejét, mért kezdődik meg valami, ha abbamarad, s mért lesz ilyen szomorú és érthetetlen vége? ”

„ Tudomásul kellett vennie, hogy elszakadtak egymástól, két külön kirakós két külön darabja lettek, és a világon semmi nem fogja már összeilleszteni őket. ”

„ Amint rájövünk, hogy a párunk nem szeret minket, nagyon bátornak kell lennünk, és véget kell vetnünk a kapcsolatnak, még mielőtt ő szánná rá magát erre a lépésre. Persze rossz érzés lesz, hogy elveszítjük, viszont így megőrizhetjük a méltóságunkat, és egy nap majd ráébredünk, mennyire helyes döntést hoztunk akkor. ”

„ Minden szerelemnek megvan a maga természetes tartama. Legyen az néhány nap, néhány hónap, némelyik pedig kitart egy egész életen át. A miénk akkor és ott ért véget. Az én szememben a szakítás nem feltétlenül kudarc. Néha kell, hogy legyen annyi bátorság az emberben, hogy méltósággal lezárjon egy történetet, és megőrizze belőle azt, ami szép volt. ”

„ Én már nem leszek itt, s teneked leesik az a bizonyos kő a szívedről, fölsóhajtasz: "Végre elment", és csinálhatsz, barátom, bármit, amit kedved tart. Ígérd meg azonban, hogy majd figyelmeztetsz. Mihelyt letelt ez a kíméleti idő - nevezzük annak -, te fölállsz, és betűről betűre ezt mondod nekem: "(...) örültem, hogy volt szerencsém, de még jobban, hogy nincs, szedd a sátorfádat, menj isten hírével." Igen. Dobj ki úgy, hogy a lábam se érje a földet. Vagy ne is mondd ezt, csak nézz rám. Elég rám nézned, nem is bosszúsan, hanem úgy, ahogy máskor is nézel, úgy, ahogy most nézel rám. De biztosítalak, erre se lesz szükség, mert én hét perc múlva - azaz bocsánat: hat perc múlva, mert közben elmúlt egy perc - már elpárologtam, s ebben a szobában csak ittlétem kínzó emléke lebeg. ”

„ Menj el, te átkozott, te rémes,
másutt keresd, amit a sors ád.
Ölelj, de menj sietve, s hagyd el
az emberek elátkozottját! ”

„ Számtalanszor tapasztaltam: a szerelmi párharcban a nőknek sokkal fejlettebbek az ösztöneik, és jobbak a reflexeik. Mindig kerül náluk kijátszatlan adu. Legalább is addig kerül, míg ki nem játsszák az utolsót. ”

„ Bármilyen sok fájdalmat okozhat is egy jegyesség felbontása, közel sem olyan fájdalmas, mint néhány évvel később egy válás. ”

„ Tudod, mi a legrosszabb abban, ha valaki szakít veled? Az, amikor szinte nem is gondolsz azokra, akikkel te szakítottál eddigi életedben és akkor hirtelen felfogod, hogy ők mennyire keveset gondolhatnak rád. Mert azt gondolnád, mindketten szenvedtek, de ők csak: "Hé, jobb is, hogy nem vagy. " ”

„ Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója. ”

„ Nem tudtunk egymásnak mit mondani. Úgy éreztem, mintha kettőnk között mindennek vége lenne, s mintha ő is úgy érezné, mintha mindennek vége lenne kettőnk között. Ettől azonban oly erős lett a feszültség; nem lehetett vége. ”

„ Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér.
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet,
kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél. ”

„ Voltak bűneim, zaklatott életem (...). Egy dolog azonban mindig, máig mindent lenyom a laton: az én szakadatlan, nagy bolondos ragaszkodásom Magához. De Maga ezt sohse látta, hitte, értékelte eléggé. Hát most már mind a ketten belehalhatunk abba, hogy egymást egymásért, magunknak meg nem becsültük. ”

„ Ha nem maradt más,
Csak az elbúcsúzás,
Csak az integetés,
Miért vársz? ”

„ Nem bírtam, nem mertem és nem akartam
A két karomba zárni.
Féltettem összhangját a szíveinknek,
Féltettem őt az élet vad kezétől,
S féltettem kényes, önző magamat.
Elengedtem hát, hogy megőrizhessem,
Mint pók a fonalat -:
Helyette - róla szőtt álmaimat! ”

„ Nem tudom, hogy veszíthetünk-e. Vagy, hogy fáj-e a fának, mikor levelet növeszt. Volt-e valami valaha is a birtokunkban? Nem tudom, hogy valóban elrontottam-e most valami fontosat. Vagy csak elkerüljük ezentúl egymást. (...) Nem látlak majd, nem látsz majd. Feledünk. Megérte? Lehetett volna máshogy? ”

„ A sajnálom szó
lesújt és gyorsan elillan;
váza marad csak. ”

„ Hallom ezt a csontig rágott "jobb az elvesztett szerelem, mint az el nem nyert" szöveget. Ez sem igaz: nem jobb. Nekem ne mutassák meg a Paradicsomot csak azért, hogy aztán a szemem láttára fölperzseljék. ”

„ Gyökerestül, véresen, mint egy bokorgyomot, úgy tépte ki ezt az asszonyt a szívéből. Elfelejtette. ”

„ Áldva, csöndben, békén,
Emlékkel és csókkal
Akarlak elhagyni,
Meleg után fagyni,
Egyedül maradni,
Egyedül érezni,
Egyedül meghalni,
Áldjon meg az Isten. ”

„ Milyen fájdalmas
külön menni az úton,
amelyen jöttünk. ”

„ Hallottam, hogy megállapodtál már,
Találtál egy lányt és feleségül vetted őt.
Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak,
Gondolom, tőle azt is megkaptad,
Amit én nem adtam meg neked.
(...)
Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót,
Csak a legjobbakat kívánom nektek,
Csak kérlek, ne felejts el soha!
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
"Néha a szerelem tovább él,
de van, amikor csak a fájdalom marad." ”

„ Nem tudom, hogyan kell viselkednie egy elbocsátott szeretőnek. Ezt nem tanították nekünk a Radcliff-en. Lehet, hogy rossz kurzusokra jártam. Biztos vagyok benne, legközelebb már jobban fog menni. ”

„ Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen.
Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem.
Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen.
Úgy engedj el, hited ne lássam térden,
s mindig a hősöm leszel. ”

„ Aki igazán szeret valakit, szenvedésében nem hagyhatja el, s csak akkor érezzük vonzódásunkat egész nagyságában kedvesünk iránt, midőn annak elvesztésével fenyeget a veszély. ”

„ Nyáréji hold, szivek zűrzavara,
óh égő avar esti illata,
s ti, sorsok, álmok: csak sírnunk lehet?
Kérdezzek? Vége?! Hát kérdezhetek?! ”

„ Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
(...)
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam. ”

„ Nem szeretek így írni, de rákényszerítem magam. Nem akarok az írással több érzelmet invesztálni a "történetünkbe". Nem akarok még több építőkockát rátenni, mielőtt hagyom az egészet összedőlni. Én már valóban csak azt az egyetlen találkozást szeretném. Azt hiszem, az mindkettőnknek jót tenne. ”

„ Már most félelmetesen fáj, hogy nem leszel. Nem is az, akik ketten lehettünk volna. Vagy nem azok a mesék, amikben sose lesz helyed. Hanem azok a percek, melyek nem folytatódnak. ”

„ De nézz szemembe, majd az megfelel,
mért nem bir szájam, ajkam zengeni;
ha ezt sem érted, váljunk csendben el. ”