Legfrissebb idézetek

A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen, nagyon szeretlek, senki mást nem szerettem így, és éppen ezért megyek el, mert ha maradok, az álom valósággá változik, és akkor majd birtokolni akarlak, azt akarom, hogy az enyém legyen az életed... De nem, nem akarom, hogy a mi szerelmünk is rabszolgasággá változzon. Jobb, ha megmarad álomnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem volnál ott nekem, nem volnék itt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Add a kezed, egy percig tart csupán
Ez az igézet -
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több, mint az élet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy a nap. Az én személyes napom. Te oszlattad el a felhőket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek,
Boldog vagyok: érted vagyok beteg.
Halálra szánt, mint rég ezelőtt,
Mint régen a hajdani nem szeretettek,
Mint régen a régi, bús szeretők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem. Azt hiszem minden esély megvan rá, hogy beléd szeretek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem fogok betelni veled, mindhalálig szeretlek, totyakosan is kívánni foglak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örökké a tiéd,
örökké az enyém,
örökké a miénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan vagy, mint a láng,
Tőled ég a világ,
Fellobban, ha kell,
De önmagát égeti el,
mellette tombol a szél,
Nem bántja azt, aki fél...
- épp olyan, mint én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Inkább százszor meghalnék, semhogy egyszer túléljelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,
mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó,
most nevető, most bánatos-sóhajtó -
a karba, amely integet igézve:
de hittem a te két jó-jó szemedben,
a két szemed mélyén horgonyt vetettem,
én mindig a lélekbe-szembe hittem,
most is hiszek, megálltam, várok itten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak tudnék én mást úgy kivánni,
Mint téged. Óh, csak jönne más.
Egy más asszony. Valaki. Más.
Akárki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát -
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valamivel többet gondolok rád, mint amennyi az időmből telik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A te létezésed tesz engem férfivá, harcossá, emberré. Általad sokkal különb lettem önmagamnál. Nélküled hét élet alatt nem élhetnék annyit, mint egyetlen napon veled. Azzal, hogy viszontszeretsz, az egész Világot adod nekem, a teljes életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne okozz nekem túl sok fájdalmat, ha nem igazán szükséges, és ments meg attól, hogy én valaha is fájdalmat okozzak neked!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felemeltél, széppé, boldoggá tettél. Ez engem is megijesztett. Már nem én, hanem mi voltam. Örömteli, ámde nyugtalanító skizóban éltem veled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt vagyok veled. Rád figyelek, érted élek, és feltétel nélkül szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy nekem a sorsom,
Te vagy nekem a minden,
Te ragyogsz, túl sírokon
A bűneimben!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életed úgy az életembe áradt,
hogy elvesztettem magamat: egész
tested testemben él s én öntudatlan
nyújtózom el lobogó ereidben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lépcsőről spirituális
Zenének hangzik, ha lemégy,
S megérzem ágyékod haján is
Szerelmünk égi lényegét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit valljak néked még e földön,
Hol testemnek te vagy a börtön
És lelkemnek a láthatár?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak hogy te élhess, az életemmel fizetnék
Meghalnék érted és a másvilágról figyelnék
Vigyáznék rád, hisz önzetlenül szeretlek
Néha nem így tűnik, ezért kérlek, ne vess meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás