„ Valaha mindannyian megcsináltuk a balhéinkat, ha mégsem, akkor legalább elképzeltük. Voltunk ifjak, léhák, bűnösek, őrültek, ha csak egy percig, egy éca erejéig is. Erre emlékeznünk kéne, míg élünk, könnyebben elviselnénk önmagunkat és másokat, akár még a bigottságunkat is. ”

„ Van valami mentségem az életemre? Csak az, hogy ez történt. Hogy beérem-e a folytatódással? El vagyok ragadtatva ettől a lehetőségtől. A magam módján, elég udvariasan elláttam a dolgomat, nem nyafogok, nem gyűlölök, nem hivalkodom. Szép lassan kihúzódtam a forgalomból, az emlékeimmel bajlódom, de vajon valóban megesett-e velem az, amit elfelejtettem? És ha a sötétből néhány képet előhívok? Fejben sok képet gyűjtöttem, aztán úgy hagytam nyersen, egyszer talán előveszem őket. Vagy soha. ”

„ A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat. ”

„ Amíg emlékszem
nem vagyok halott. Csak a
másolatom. ”

„ A novemberi sírlátogatás sok ember számára puszta konvenció, vasárnapi "program", mint ahogy az ünnepek tartalma, úgy a gyász tartalma is gyakran formasággá csupaszul. De legalább annyian vannak, akik az egész évben bennük rezgő, szelencébe zárt emlékezést engedik ezekben a napokban fájdalmassá áradni - hogy azután fegyelemmel viselhessék tovább. ”

„ Az első csalódásainkhoz is mindig visszatérünk. ”

„ Homlokod mögül el, messze űzöd
emlékeid mardosó méhraját,
ne szúrjanak, s ne csordítsák a könnyek
keserű, sós, mardosó harmatát. ”

„ Furcsa, hogy a semmiből feltámad egy régi emlék. (...) Az ember először megpróbálja elhessenteni, mert azt hiszi, nem lehet igaz, hiszen a tudatos emlékek folyama megtörhetetlen, egyenes, egész. Aztán egyszer csak jön egy pillanat, és kiderül, hogy az emlékfolyam nem vonal, hanem felfűzött gyöngyök laza sora, s itt-ott van még egy kis hely, ahová befér még egy szem. ”

„ Az ember nem szívesen találkozik azzal, aki akarata ellenére múltjának olyan emlékeire figyelmezteti, melyeket szeretne örökre elfelejteni. ”

„ Az idő elmossa lassacskán az emlékeket, és mi hajlamosak vagyunk arra, hogy szívünkben hamis vagy megszépített illúziókat hordozzunk. ”

„ Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket. Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat, és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént. ”

„ Miért nem végtelen a memóriakapacitásunk? Miért nem emlékszünk mindenre? (...) Minden, ami valaha velünk történt, maradandó nyomot hagyott az agyunkban. Tehát nem a beírással, a bevéséssel van a baj, hanem az előhívással. ”

„ Hirtelen megértettem, hogy bizonyos fokig mindenki hazudik. Az emlékek olyan különbözőek, mint a festőtanoncok képei: az egyik kékre veszi az alapot, mások inkább vörösre. Egyesek erőteljesek, szigorúak, mint Picasso; mások pedig inkább gazdagok, mint Rembrandt volt. Van, aki perspektívában rajzol, van, aki nem. Az emlékképek a saját szemszögünk által élnek - nincs két egyforma kép ugyanarról a dologról. ”

„ Olyanok vagyunk mindannyian, mint a mélytengeri halak: állandón a víz alatt úszunk, s nem vesszük észre az elmaradó napokat, hónapokat, éveket. Úgy válik múlttá a jelen, hogy szinte tudomást sem veszünk róla. Mindig valami más foglalkoztat, mindig előre tekintünk, s nem látjuk, ami a lábunk előtt hever. Messzi tengerek hívása miatt gyötrődünk, s nem érezzük a hazai víz ízét. Kalandozó és buta vágyak partjaira vágyunk, s megfulladunk, ha végül partra vet az élet. Néha azonban váratlanul megmutatja magát a múlt. S ha van bátorságunk szembenézni a tárgyakkal, s mindazokkal az emlékekkel, amiket azok felidéznek, a hatalmába kerít valami nagy-nagy nosztalgia, összeszorul a szívünk, mert az ifjúság van azokban a tárgyakban, a helyrehozhatatlan hiba, a helytelenül végiggondolt gondolat. ”

„ Valójában emlékeinkért élünk. Minden nap, minden órában, másodpercben, a végtelen sok pillanatban, és e végtelenül sok pillanat végtelenül sok benyomásában úgy érezzük, hogy világban-létünk energiáit gyűjtjük. Számunkra ezt jelenti az én létezése: az, ami emlékké lesz, egyszerre idő és időtlenség, jelen, a jelen áttűnése a múltba, és még inkább a jövőbe: a megtörtént áttűnése az emlék jövőjébe. ”

„ Emlékek, ragaszkodások, megbánások. Ha túl sok felesleges cuccot cipelsz magaddal, a végén egyszerűen agyonnyomnak. ”

„ Ha nem tudod, ki is vagy, ne másokat okolj, amiért elfeledted. Ha emlékezni akarsz, mindig másokban kutatsz. Ha emlékezni akarsz, menekülsz önmagad elől, de hiába, mert mindig ugyanott találod majd magad. Az emlékezéshez kell egy támpont, de azt neked kell felismerned. ”

„ Életünkre visszatekintve azokat a pillanatokat találjuk majd a legszebbeknek, amikor a szeretet jegyében cselekedtünk. ”

„ Talán erőm volt kevesebb,
vagy célt tévesztettem? Lehet,
elhibáztam az életet.
Amikre vágytam egykoron,
idézni is pironkodom.
(...)
Fáradt vagyok halálosan,
hitem, reményem veszve van,
te könnyíted csak lelkemet,
gyermeki szép emlékezet. ”

„ Azért nem emlékeztem semmire, mert én, kicsi angyal, a világ minden kincséért sem tudtam volna elviselni, hogy emlékezzem. ”

„ Az emlékek eltorzítják az ember valóságérzékelését, a legélénkebb emlékek pedig szabályosan megsemmisítik az időt, s közben uralmuk alatt tartják az elmét. ”

„ Minden mindennel összefügg, ez mindig is így volt, és ha egyszer az ember felfedezi az első kapcsolatot az emlékek között, az olyan, mintha ledöntené az első dominót. ”

„ Bárcsak át tudnék sétálni az elmém ajtóin;
hogy az emlékek mindig kéznél legyenek,
ez segíthetne megérteni az éveket.
Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol között. ”

„ - Hadd szóljak önhöz barátjaként! Temesse el a halottait!
- Ezt hogy érti? (...)
- Hagyja a múltat! Forduljon a jövő felé! Ami elmúlt, elmúlt, önmaga emésztésével már semmit sem tud megváltoztatni. ”

„ Ami egyszer megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni, és amire egyszer az ember visszaemlékszik, azzal örökké együtt kell élnie. ”

„ Mire jó folyton csak a múltba zárkózni?! Miért kell ilyen görcsösen az elmúlt dolgokba kapaszkodni?! ”

„ Tisztában volt vele, hogy a múlt nem tágít, és bármikor visszatérhet. A múlt árnyai bizonyára most is portyáznak, szimatolnak, tűvé teszik érte az egész világot, és napról napra egyre dühösebbek. ”

„ Nem sokra emlékszem, de a szemére igen. Zöld volt, olyan sötét, mint egy folyó fenekén a moha. Gyakran gondoltam arra, hogy elveszhetsz egy ilyen tekintetben. Úgy elveszhetsz benne, hogy sosem találsz vissza magadhoz. ”

„ A családi fényképek mosolygós arcokat örökítenek meg: születésnapot, esküvőt, nyaralást, gyerekzsúrokat. Az emberek életük boldog perceit fotózzák le. Ha valaki átnézné az albumokat, arra a következtetésre jutna, hogy vidáman és lazán élünk, tragédiák nélkül. Senki sem örökít meg olyasmit, amit el akar felejteni. ”

„ Hű emlék marad,
a szívemen egy álom
őrzi arcodat. ”

„ Szakítani nem a valóságos tárgyakkal nehéz, hanem az emlékekkel. ”

„ Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a fekete kenyér. ”

„ A gyerekek fejében levő múzeum alighanem automatikusan kiürül a parttalan borzalom óráiban - hogy megóvja őket az örök fájdalomtól. ”

„ Az emlékezet a leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere. ”

„ Vannak emlékek, melyek újragondolva idővel megváltoznak az emberben. ”