„ Az emlékezet világítótornya. Meglepő, hogy a diffúz felhők között mennyi összefüggésre rávilágít. ”

„ Jaj, ezek a könnyek. Nem tudott tenni ellenük semmit. Csak jöttek valahonnan nagyon mélyről, jöttek, jöttek az emlékek nyomán, elöntötték a szemét és elhomályosították a sorokat. ”

„ Az emberek sosem olyanok, mint amilyennek emlékszünk rájuk. Ha csinosnak, kedvesnek akarjuk megőrizni őket, képzeletünkben felnagyítjuk ezeket a tulajdonságaikat. Az évek múlásával egyre inkább olyanná alakítjuk az emléküket, amilyennek látni szeretnénk őket. ”

„ Az ember egy kicsit mindig vérző orral mászkál a múltjában. Valaki ott járt közben és egyet-mást elrakott a helyéről. ”

„ Az emlékezés kéj és gyönyör, de van egy fogyatékossága: túlságosan egyéni gyönyör és névre szóló fájdalom. ”

„ Azok, akik járatlan útnak indulnak, és meg akarják tartani régi életük egyetlen darabkáját is, azokat végül szétmarcangolja kísértő múltjuk. ”

„ Utazom a metrón, és egyszer csak szembenéz velem a múlt. Amelyről azt hittem, már elmúlt. Hogy nem létezik. Meglepődöm, hogy mégiscsak. Ám az igazán meglepő a semmi. Az a semmi, amit kivált. Ellentétben azzal, amit akkor kiváltott. Amikor kaparta, marta, szúrta a torkom. Tépte, húzta, rángatta a mellkasom. Gyomrom kicsi gyűszűként ugrált. Nyeldesett könnyeim nem mentek le, mert megfoghatatlan csomó és gombóc formájú nehezék gátolta. Hát nem fogok visszamenni, az ördögbe is! Főleg, hogy nem is lenne hova. ”

„ Mikor virágos minden út
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut. ”

„ - Van, amit elfelejt az ember, ugye?
- Igen. Elfelejti, amire emlékezni akar és emlékszik arra, amit el akar felejteni. ”

„ Nem jó a múlton csüggedni. Az ember ne tekintsen folyton hátra. ”

„ Nem szeretem a fényképeket. Túlságosan is a múlthoz kötik az embert. Pedig meg kell tanulnunk felejteni. Le kell vágnunk az elszáradt ágakat. ”

„ A multból fölmerül egy pillanat,
Mint óceánból elsüllyedt sziget:
És látom újra ifjú arcodat,
mikor még másért nem dobbant szíved. ”

„ Az emlékek nem is a szívben, az agyban vagy akár a lélekben vannak, legalábbis szerintem nem. Sokkal inkább a két ember közti térben. ”

„ Ijesztő, hogy mindenki azt állítja, nem felejt, de valójában mindig csak a saját fantazmagóriájára emlékszik vissza. Mindenesetre mindig valamilyen tényre épít a fantázia. ”

„ Amit elfelejtettem...
az a tested melege.
A lépések szomorú hangjai ismétlődnek.
Egy új kezdetért kiáltok.
Az emlékeim darabjaiért. ”

„ Úgy emlékezett arra az estére, mint olyan pillanatra, amikor eszeveszetten vágyott rá, hogy életre keljen valaki másnak a tekintetében. ”

„ Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél. ”

„ Mert én tudom, hogy egy régmúlt tragédia rekonstruálása fájdalmat okoz.  ”

„ Visszhangzottak benned is, kedvesem,
teher voltam csak ezer terheden,
gyáva, én, kit került a hit, a tett:
elpazaroltam édességedet,
minden keserű most már, nélküled! ”

„ Az emlékezet - a szerencsétlenek átka - a múltnak még a köveit is megeleveníti, és a hajdan felhörpintett méregbe is önt egy-egy csepp mézet. ”

„ Vajon felelősek vagyunk-e az emlékeinkért? Vajon mi tereljük ezeket a felhőket, avagy azok terelnek bennünket? ”

„ Borzasztó lenne életünk végén visszatekinteni, és legnagyobb sajnálatunkra csak rossz dolgokat, elszalasztott alkalmakat és elmulasztott lehetőségeket látni. ”

„ Még néha jön, hogy újra fáj a múltak
Eltűnt szerelme, túl e tájakon,
Hová szelíd gőgömmel elvonultam,
A néma röggel s hűs éggel rokon. ”

„ Ha csak tehettem, folyton hazaszaladgáltam az elhagyott városba, kerestem az eltűntet, a visszahozhatatlant, a házak árnyékát, amely valaha arcomra borult, elvesztett egykori otthonomat, és persze nem találtam semmit, mert hol kanyargott már az a folyó, amelynek cseppjei között az én életem cserepei sodródtak. ”

„ A múlt, bármilyen szörnyű is, nem szégyen, hanem kiaknázandó kincs. ”

„ Emlékezetünk tünékeny és szelektív, azt őrzi meg, ami neki tetszik. Nem azt mondom, hogy csak a jót és kellemest. Az álomhoz hasonlóan az események csuszamlós áramlatából kiragad bizonyos részleteket - időnként apró, látszólag jelentéktelen részleteket -, elraktározza valahol mélyen, majd egy adott pillanatban felszínre hozza őket. Akárcsak az álom, az emlékezet is valamilyen értelemmel igyekszik átitatni az eseményeket. ”

„ A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni. ”

„ Hogy élhet így bárki ezen a bolygón, ezekben a testekben, amiknek az emlékei nem maradnak a múltban, ahova tartoznak? ”

„ Lementem a lépcsőn, és közben mindenhol és mindenben az együtt töltött évek nyomait láttam. Betöltötték az egész házat, és egyáltalán nem értettem, hogyan képes szerelem és megszokás azzá a furcsa eleggyé összesűrűsödni, amit úgy hívunk: élet. ”

„ Itt minden volt, itt minden múlt,
itt minden visszavár.
Itt régi nap nem alkonyult,
és nem lett ősz a nyár.
A pillanat itt megmarad,
hát adjatok kezet,
a kis sziget mindig szabad,
csak emlékezzetek. ”

„ Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni. ”

„ Ha nincsenek emlékeid, olyan, mintha soha nem is léteztél volna. ”

„ - Mit jelent az, hogy "utolsó"?
- "Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény! Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi. ”

„ Ahhoz elég erős az emlékezetünk, hogy a megpróbáltatások idején felidézzük életünk kellemes perceit és boldog óráit (ezáltal még nehezebbé téve a dolgunkat, mert van múltbéli viszonyítási alapunk a jelenhez), ahhoz viszont túlságosan gyenge, hogy világosan és részletesen emlékezzünk azokra az eseményekre, kijelentésekre és részletekre, amelyek fontosak a számunkra. Ha pedig mindenképpen emlékezni akarunk, ha agyunkba akarjuk vésni a jelen történéseit, hogy később előszedhessük őket agyunk valamelyik zugából, valami másról kell lemondanunk. ”

„ Sose tudhatod, mitől kattan be az emlékezés (...). Egy csecsemő arcától. Egy csengőtől a macska nyakörvén. Bármitől. ”