„ Micsoda megfoghatatlan dolog ez a hűség! Vajon a titoktartás lenne a valódi hűség, vagy a hallgatás? Hallgatás akkor is, ha az életünk múlik rajta? Vagy egészen egyszerűen olyan, mint a halál, ahol nincs alkudozás, ha átlépted a határt, ott is maradsz. Bármilyen remény is élteti az embert, ha a hűség elillan, nincs, aki megmenthet bennünket a végzetünktől. Kicsit olyan, mint a gonoszság, az mindig ott lapul az emberben. Suttog nekünk valahol legbelül, mígnem elfelejtjük, kik vagyunk. Amikor pedig eljön az elszámolás ideje, már nem ismerünk hűséget. ”

„ Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt. ”

„ Amikor egy nő életet ad a gyermekének, nem csak az angyalok, hanem minden női felmenője vele van. Azok, akik már rég elmentek, mind odasereglenek, és minden erejükkel a születés csodáját segítik. ”

„ Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet, szinte mindig az életkorunk határozza meg. Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk, és soha nem állunk meg. Mintha minél előbb a végire szeretnénk érni. Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk, hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat. Ez a felnőtté válás biztos jele. Idős korunkban, amikor a tempó lelassul és a verseny a vége felé közeledik, időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük, és elcsodálkozunk azon, hogy vajon hová is rohantunk annyira. ”

„ Kész csoda, hogy a szerelem ennyire is kitartott, szinte hihetetlen, hogy egyáltalán létezik még szerelem - persze nem úgy, ahogy kellene, csak vízcseppként, hatalmas óceán helyett. De hogy ennyi ellenségeskedést túlélt, az maga a csoda. Hogy nem tűnt el teljesen - az maga a csoda. ”

„ Az tartotta bennem a lelket, hogy "helyes dolgot" cselekszem. Tudom, hogy nem sok, de az igazat megvallva ez volt minden, amit felhozhattam a dolog mellett. Időnként még jó érzéssel is eltöltött, bár ezt senkinek nem vallottam be. Magam elé képzeltem az angyalokat, ahogy körbeállnak, sóhajtozva lenéznek rám, szemük sarkában könny csillog, és arról beszélnek, hogy milyen csodálatos vagyok, hogy ekkora áldozatot hozok. ”

„ Én az atomjaira nézem szét az embereket. (A nőket.) Csodálkozol, hogy megijedek? Nem csodálkozol, tudom. ”

„ Nagyon érdemes fejleszteni, izmosítani magunkban azt a képességünket, hogy kívülről és bizonyos távolságot teremtve rá tudjunk tekinteni életünk fájdalmas eseményeire. Ilyenkor szempontváltás történik, amit a pszichológia átkeretezésnek nevez. Amikor megtörtént veled az adott esemény, egy bizonyos helyzetben voltál, és annak megfelelően láttad a valóságot. Az átkeretezés során megpróbálsz más szemszögből rátekinteni. Mindenféle optikából megnézed a történteket, nemcsak a magad, de a szeretteid, környezeted nézőpontjából is. Azáltal, hogy elkezdesz mozogni a saját beszorult lelki helyzetedben, életbe lép a kaleidoszkópeffektus: ha csak egy pici részletet is elmozdítasz, a teljes kép megváltozik. Ez pedig óriási megkönnyebbülést hozhat magával, egy csodálatos feloldó folyamat első lépése lehet, amelynek keretében a beszorult, betokosodott lelki tartalmak utat találhatnak kifelé. ”

„ Csodálkozom, mi mindenre képesek az emberek, még akkor is, amikor az arcukon könnypatakok csorognak, ők támolyognak tovább, köhögnek, keresnek, és találnak. ”

„ Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, "terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek. ”

„ A szerelem és a halál monumentális, meghatározó erő életünkben, ihlető, forradalmi, titokzatos csoda. ”

„ Légy a végletekig önmagad - ez elsőre csodásan hangzik, de azzal jár, hogy feladod a drámákat, az ultimátumokat, a hamis könnyeket. ”

„ Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed. ”

„ A szerelemnek csodás az íze, de ne feledd: ahhoz, hogy kaphass, adnod is kell, és emlékezz arra is, hogy csak az szerethet, aki ismeri és vállalja önmagát. ”

„ Ha meggondoljuk, milyen csodálatos is a természet kérlelhetetlen kiegyenlítődési törvénye! Ahelyett, hogy irigyeljük szellemi fölényben levő embertársainkat, jobban tennők, ha meggondolnák, hogy ezekért a kiváló képességekért mindig valamilyen megfelelő bűnhődés jár. ”

„ Várnom, türelmesen várnom kell a csodát. Nem fontos, hogy szeressek. Az kell, hogy engem szeressenek. Az önismeret óvodájában magamat semminek tudtam, s mint a szél hordozta gyomnövény magja, arra vártam, hogy valahol, valamelyik szempárból, a nekem vetett föld puha életterében, rám tűzzön a melegen mosolygó napsugár. ”

„ Tudtam, mit szeretnék az élettől, és úgy tűnt, kizárt dolog, hogy ne kapjam meg, amit szeretnék. Azt akartam, hogy szeressenek és csodáljanak. Nagy, virágdíszes esküvőt akartam, amikor az egész város engem bámul, amint apám karján az oltárhoz lejtek, és mindenki azt gondolja, hogy életében nem látott még ilyen gyönyörű teremtést, mint én. A csodálat úgy kellett nekem (...), mint a levegő. Buta voltam és sekélyes, de elégedett. ”

„ Az ember várja a váratlant, és hisz a csodában. Aztán idősebbek leszünk, és az ártatlanság szertefoszlik. A való élet az álmok útjába áll, és ránk zuhan a felismerés, hogy nem válhatunk azzá, amivé akartunk; hogy talán meg kell elégednünk egy kicsit kevesebbel is. Miért adjuk fel a hitet önmagunkban? Miért hagyjuk, hogy tények és számok, vagy bármi más irányítsa az életünket az álmokon kívül? ”

„ A hangya igen előrelátó állat, ami már azért is csodálatos természeti tünemény, mert a szeme oldalt van. ”

„ Csodák tükrében
addig tart meg az álom,
míg feljön a Nap. ”

„ Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek,
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák. ”

„ Valóban sokan csodálták a keménysége és határozottsága miatt, de hova jutott? A teljes ürességbe. A magányba. ”

„ A gyerekben az a csodálatos, hogy rendkívül igazságszerető, és a saját személyére kedvezőtlen döntéseket is elfogadja, ha indokoljuk neki, és ha emberszámba vesszük. ”

„ Hiszek a csodákban, mert látom őket, minden áldott nap. Varázslatot a mosolyokban, megvalósult lehetetleneket, körbevesznek, boldoggá tesznek, erősebbé, hisz megadják a reményt, hogy bizony ami egyszer volt, amit már átéltem, bármikor visszajöhet. ”

„ Az Álmok Tengere sem parttalan...
(igaz, hogy csupán álom-partja van);
az Álmok Tengere félelmesebb,
mint a szokott veszélyű tengerek;
siklik a roncs? süllyed a jó hajó?
- az Álom-Tenger épp erre való!
Mit tesz veled és mit kezdesz vele?
sorsod rád bízza Álmod Tengere.
Mikor épp nem mély: magas, mint az ég!
Csodáld - s úszd meg az Álmok Tengerét! ”

„ Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák. ”

„ A nők olyan csodálatos megfigyelők. Mindent látnak, észreveszik az apró részleteket, amik nem tűnnek fel az embernek. ”

„ Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat...
Vicsorognak rám az oroszlánok,
Húsz éve üvöltök, ostorral járok.
Így elfelejtem, hogy én is félek,
Micsoda hős, micsoda élet! ”

„ Az embernek fiatal korában van legkevésbé rossz lelkiismerete. (...) Utána azonban rád tör az együttérzés, a gondoskodás, a félelem, a szégyen, a gátlások és kételyek, és akkor a legjobb úton haladsz, hogy ijedt porszemmé válj az arany évek előtt. Az arany évek azok, amikor szabaddá küzdöd magad, amikor önmagad, a rokonaid, a történelem és a világ ellen lázadsz, és kicsit lazítasz a lelkiismeret igáján. Csodálatosak ezek az évek. ”

„ Ha menekül, kétségbeesett és veszélyben van az ember, megtanul hinni a csodában. Különben nem élné túl, amit túl kell élnie. ”

„ Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb. ”

„ Az élet legcsodásabb ajándékai általában viszontagságokba csomagolva érkeznek. ”

„ A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De a soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. ”

„ Engedj el, képzelt világ, hadd lássak én is csodát.
Úgy lennék színtiszta nő, de súgd meg, hol a nagy Ő? ”

„ Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép.
Az ébredéskor mienk a valóság,
S amire vágytunk - szappanbuborék. ”