„ A házak túlélik látogatóikat, a városok túlélik a házakat. Fel tudod fogni, hogy az a vitrin, amiben jártadban tükröződsz, csak addig akar rád emlékezni, amíg muszáj? ”

„ Ne mondd azt, hogy soha nem utáltad
a tükörben reggel önmagad.
A sötét oldalt soha nem próbáltad,
én nem hiszem, hogy őszinte vagy. ”

„ Idegen szerepet játszik,
Ki a tükörképévé válik,
Hazudik mind, ki fél belátni,
Az ösztön az egy, mi sosem ámít. ”

„ A kéz, ami a vonalat vezeti, tükrözi az író lelkét. ”

„ Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége. ”

„ Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége. ”

„ Aki folyamatosan a múltat kéri számon, az a jelenét is a múltban éli (...), és olyan valóságosnak hiszi, mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz, ami odacsap. ”

„ Sokszor belenézünk a tükörbe, oké, rendben, és már szaladunk is tovább. Ritka az a pillanat, amikor tényleg magunkat látjuk. Könnyen eltűnik a lényeg. Én ezt nem szeretném. Én nem ezt szeretném. Arra törekszem, hogy megfeleljek magamnak. Annak, aki valójában vagyok. ”

„ Azt mondják, majd elmúlik.
És végül is miért ne?
Függőségem, magányom
Fájdalmas szövődménye,
Naponta tükör elé
Állok, hogy elmondhassam:
Felgyógyulok belőled
Egyszer, bár kínos-lassan. ”

„ Kevés objektívebb tükröt tudnánk találni egy tehetséges fotós fényképezőgépének lencséjénél. ”

„ Sikált acél a hitves és a férj közti bizalom. S ha a gyanú csak egyszer rálehel, rozsdát hagy annak tiszta tükrén, melynek habár csókoddal lesimítod felületét, a foltja megmarad. ”

„ Az élet így működik: van egy "aggódáspiramisunk", és a legfontosabb dolgok miatt aggódunk. Ha eltörik a lábunk, nem aggódunk a fejfájásunk miatt - míg a törött láb össze nem forr. A horkoló férjek csak addig irritálnak bennünket, míg a fürdőszoba lángokban nem áll. Hogyan aggódjunk kevesebbet? Ismerjük fel, hogy stresszünket a fejünkben létező szabályok irányítják. Amint félreteszünk néhány szabályt, vagy megszabadulunk tőlük, rögtön nem bosszankodunk annyira, amikor az élet nem veszi figyelembe a szabályainkat. Tudatosan eldönthetjük: "Senki nem fogja a napomat elrontani." Kiegyezhetünk magunkkal úgy, hogy: "Arrogáns bankalkalmazottak, parkolóőrök, marcona rendőrök, citromba harapott pincérlányok nem fogják a napomat megkeseríteni!" Emlékeztessük magunkat arra, hogy a világ drámai eseményeinek tükrében egy udvariatlan pénztárossal való konfliktus nem is annyira drámai! ”

„ Vannak emberek, akiktől elvárjuk, hogy a lehető legrosszabb véleményük legyen rólunk. Mert torz tükörben jó, ha csúnyáknak látszunk. ”

„ A púpot meg lehet látni tükrök segítségével, de a tükrök a teljes lényt is mutathatják. ”

„ Az otthonunk önmagunk tükörképe. ”

„ Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva. ”

„ A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét; mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra; szerény: e mélység számára, akár egy vízcsepp; méltósága senkit nem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják; természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása; hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó; élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget; ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ. ”

„ Hagyj fel az állandó önmarcangolással! Sutba a tökéletességgel, a javulást célozd meg! Bocsásd meg saját tökéletlenségedet és automatikusan másoknak is meg fogsz bocsátani. Mások azt tükrözik vissza nekünk, amilyenek mi vagyunk. ”

„ Legbelül mindenki megfejthetetlen titok számunkra. (...) Sosem láthatjuk egymást tökéletesen tisztán. Mindannyian csak töredékeket látunk és értünk meg egymásból, mintegy tükör által, homályosan. ”

„ Emberi számítás szerint
megvalósulnak álmaink.
Az enyém benned, tiéd másban,
és ami mégsem, az is számtan.
Hát ne tékozold el magad,
ha a tükörben nem te vagy. ”

„ Látás, hang, belső remegés. Látás az, amikor látsz valakit. Hang az, amikor hallasz valakit. Belső remegés pedig a perc, amikor egy mozdulat vagy egy arc győzelmet arat minden felett, ami egészen addig fontos volt számodra. Amikor egy tekintet elmerül az arcodban és bevési magát. Csak úgy, mint a hullámok a víz tükrén. ”

„ A szeretet és gyűlölet tükre által látod magad a legtisztábban. ”

„ Sokan beleesünk abba a hibába, hogy hanyatló kapcsolatunkért a párunkat hibáztatjuk. Pedig ha ráébredünk, hogy a másik csak egy tükör, és megértjük, mi az, amiben változnunk kellene, a házasság nem csapda lesz, hanem lehetőség a fejlődésre. ”

„ Minden nép, amelyben megvan az erő záloga, tele van a lélek sajátos, ragyogó, alkotó képességeivel és más isteni adománnyal - sajátosan különbözik beszédében a többitől; bármit fejezzen is ki, a kifejezésben egyúttal a saját jellemének egy részecskéje is tükröződik. ”

„ Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán. ”

„ Az ifjúság, amikor az igazságtalanság felé hajlik, nem meri megnézni magát a lelkiismeret tükrében, míg az öregség már látta ezt a tükörképet: ez a különbség az élet e két korszaka közt. ”

„ Ha alaposabban megvizsgáljuk a dolgot, és mélyebbre tekintünk, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, el kell engednünk minden szerepet, álarcot, személyiségjegyet, mintát, érzelmi struktúrát, gondolkozási szokást, sőt a testet is, mert ezek nem mi vagyunk valójában. Ha belenéz a tükörbe, akkor ott egy testet lát. De ön ez a test? A test nem tudja azt mondani, hogy "én", nem lát, nem hall, nem gondolkodik. Van ott valami, amely ezen a testen keresztül hat, és ez a "valami" vagyunk mi valójában. ”

„ Hát ilyen volt a Te arcod. Visszatükröződött és megszépült benne a világ. ”

„ Milyen színű a tükör? ”

„ Ismerték sokan, sokfélék és sokfélének, de csak hitték, hogy tudják is, milyen ember ő valójában. (...) Maga sem tudta, ki lakozik abban a testben, amit a tükörben lát, ha belenéz. Nem lehet olyan egyszerű tulajdonságokkal megfogalmazni, mint hogy céltudatos vagy éppen maximalista. Egy igazi mosolyában, egy merész kijelentésében, egy mérges pillantásában és egy adott pofonjában viszont érezhető volt, milyen is az ő igazi arca. ”

„ A térben a távolság mindent megkicsinyít, mert mindent összehúz, minek folytán a hibák és fogyatkozások eltűnnek, miért is kicsinyítő tükörben vagy a camera obscurában minden sokkal szebbnek jelentkezik, mint a valóságban. Éppen így hat az időben a múlt: a rég elmúlt jelenetek és folyamatok a szereplő személyekkel együtt gyönyörűeknek tűnnek fel az emlékezetben, mert ez mindent elrejt, ami lényegtelen és zavaró. A jelen, amely híjával van ennek az előnynek, mindig fogyatékosnak tűnik fel. ”

„ Naponta millió
példaadás válik le rólunk,
akár fényesedünk,
akár besározódunk.
Szemek, kérdő szemek
tükörtermében járva
kép lesz, s vonz vagy taszít
életünk fénye, árnya. ”

„ A tükörből vörösen égő szempár nézett vissza rám, sárgával pettyezett, feketébe foglalt szürke írisz csillogott a rózsás-fehér arcban, mely haloványabb volt, mint valaha. A hajam vastag fonatokban hullott a vállamra, fakó volt, mint a kőrisfa kérge, a vége pedig fénytelen aranyszínben játszott, mint a tölgyfák levele télvíz idején. Az arc, melyet keretezett, szokatlanul szomorúnak és beesettnek tűnt. Talán a gyertya pislákoló fénye tette, de mintha valaki másnak az arcát látnám, egy idegenét. Egy asszonyét, nem pedig egy gyerekét. ”

„ Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik. ”

„ Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék. ”