A címkéhez 2 325 idézet tartozik


Fáj minden szó,
Mint a kés az éj szívében.
Még él az árny:
Megpihent a lelkemen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember kötelessége, hogy megértse a lélek útját; megértse, hogy honnan és hová.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők tapadási gyakorlata amolyan titkosírás, amelyet nem mindig könnyű megfejteni. Van, amelyik azt jelenti, hogy ez vagyok én, ilyen vagyok, ezt tudom én, de csak akkor, ha... A föltétel egyiknél házasság, a másiknál bunda, ékszer, az átlátszó lelkek esetében; máskor viszont felbujtás gonoszságra, hitszegésre, csalásra, sikkasztásra, gyilkosságra. A lista végtelen. Idáig hagyján, de a tapadás keltette várakozásnak nem mindig felel meg maga a nő. (...) S mikor a boldogtalan férfi teljesítette a kimondott vagy sugallott föltételeket, tökéletesen más nőt ölel karjaiban, mint amilyent várt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak. Vajon, ha megtelik, akkor megfulladok?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha akad egypár pap, aki rosszat cselekszik, tüstént ezer újság terem, hogy fölverje a port e szerencsétlenek körül, és "szégyen-gyalázat"-ot kiabáljon feléjük, ugyanakkor pedig - bár a sajtó mindig készen áll, hogy kiközösítésért kiáltson, és dörögjön ezek ellen a megtévedt vétkező papok ellen - vajmi kevéssé ad számot arról a sok jótét lélekről, a becsületes emberek tízezreiről, akik keresztényi életet élnek, akik nagylelkűen segítik az ínségeseket, akik szigorúan önmegtartóztatóak, és élnek-halnak hivatásukért, anélkül, hogy ezt valaha egyetlen újságcikkecske is kiteregetné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi, aki nem fedezte fel saját nőiességét és nem barátkozott meg azzal, a tudatalattijában rejtőző nőt gyűlöli, de kifelé vetíti azt, mint a gyengeség megvetését és a nők elleni dühöt. A homoszexuálisok gyűlölködése és félelme szintén a kiforratlan és nem kiteljesedett nemiségből fakad. Ennek a gyűlöletnek a lényege a férfi teste és a lelke közötti kapcsolat hiánya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetetlenre törekszünk.
Magunk körül olyan jobbra,
amit kellőként fogadna,
rejtelmünk, eszünk és lelkünk.
De ha lenne ilyen, kérdem,
abban meg mivé romolnánk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tétlenség, az unalom csak szomorúságot és sötét gondolatokat szül a lélekben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az önzés... mindent akart, s azt hitte, mindent ad, mikor időt és pénzt, szenvedélyt és gyöngédséget pazarol a szeretett nőre vagy férfire, csak éppen azt a végső áldozatot nem hozza meg, azt az egyszerű és mellékes készséget nem tudja nyújtani, hogy lemond mindenről, s lelkét és életét odaadja a másiknak, és nem vár semmit cserébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten, ha létezel, mentsd meg a lelkem, ha létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tiszta lelkek nem maradhatnak meg sokáig ebben a világban. Hogy is férnének össze a nagy érzések a hitvány, kicsinyes, felületes társadalommal?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek akkor a legerősebb, amikor a legsebezhetőbb. Ez már csak egy ilyen paradox törvény, de megtanít mosolyogni mindenen. Megtanít arra, hogy ne vedd magad annyira komolyan, te törékeny ember, mert éppen ebbe roppansz bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem morzsákból is megél. De aztán csak fusson át a lelkünkön egy halvány gyanú, egy otellói gondolat, hogy már talán nem is szeret annyira, vagy talán nevetségesek vagyunk a szemében, vagy rossz szót használtunk múltkor, és a legmélyebb kétségbeesésbe zuhanunk. A szerelem túlfűtött állapotában szerelmünk elvesztésének még a halvány gondolata is úgy hat, mintha bemondták volna a rádióban, hogy itt a világvége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyílt, egyenes beszéd nem azt jelenti, hogy minden önkontroll nélkül tüstént a másik arcába vágjuk mindazt, ami első pillanatban a lelkünkbe tolul. Olykor ajánlatos a nyelvet fékezni, mérlegelni: az igazság vagy csak a puszta indulat késztet-e arra, hogy gátlás nélkül nyilvánuljunk meg. A sértő fogalmazás nem őszinteségünk, hanem bárdolatlanságunk jele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nélküle nem vagy más, csak puszta várakozás. Mert miatta gyorsabban élsz, erősebben élsz. Megrészegülsz, függésbe kerülsz az érzéstől, hogy kiegészítitek egymást. Mert a lelked mélyén mindig erre vágytál: a vérátömlesztésre, a szívátömlesztésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs, ami nagyobb fájdalmat okozna az emberi léleknek, mint a hirtelen és gyökeres változás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs már hatalma felette. (...) A fiatalember legyőzte érzéseit, de az ő lelkének ez nem hozott vigasztalást, nem enyhítette fájdalmát. Ellenkezőleg, csak arra szolgált, hogy megértse saját szívét: soha nem érezte még ilyen őszintén, hogy szeretni tudná, mint most, amikor már hiábavaló minden szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van az úgy, hogy az ember valakinek a szemén át egyenesen a szívébe lát, s hogy egyetlen óra alatt többet tud meg lelkének nagyságáról és mélységéről, mint amennyit akár egy élet során is felfedezhetne, ha az illető nem akarná feltárni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tulajdonságaiért szeretünk valakit, nemcsak azért, mert szép, s akármilyen sajátságos, még csak nem is azért, mert rút, púpos vagy szegény: egyszerűen szeretjük, mert a világban hat egy szándék, melynek igazi tartalmát nem tudjuk kifürkészni, mely ötletszerűen ki akarja fejezni magát, hogy megújulhasson örök forgásában a világ, s érthetetlen szempontok szerint érint meg félelmes erejével lelkeket és idegzeteket, működni késztet mirigyeket, elhomályosít sugárzó agyakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív (...) minden dobbanásával éltet. Élteti a testet. De a szív a lelket is élteti. (...)  Minden dobbanása egy-egy betű. Az első dobbanás egy "s" betű, majd egy "z" következik. Aztán jön az "e", az "r", megint egy "e", aztán egy "t", amit egy "l" követ, ezután ismét egy "e"-t üt, végül következik egy "k". És utána minden kezdődik elölről. Igen, van, amikor így dobog a szív. A szerető szív.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De talán mégsem olyan mulatságos mindez, nem? Vagyis én továbbra is csak olyan fiúkért lelkesedem majd, akiket soha nem kaphatok meg? Egy apró öreg hölgy leszek tolókocsiban, s arról fogok álmodozni, hogy egy napon megjelenik az én gyönyörű hercegem, hogy meghódítson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mily szép visszanézni, emlékezni az ifjúságra, mely már messze tűnt! Újra sétálni a mezőkön! A rosszat az ember szívesen felejti s még ha a legnagyobb nyomorban töltötte is: szép volt. Vannak zordabb lelkek, akik tudják, hogy nem volt benne szépség - de ki az, aki nem szívesen kápráztatja el magát emlékeivel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a józan ész szabályainak megfelelő módon, buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem nézel, hanem géniuszodat olyan tisztán igyekszel megőrizni, mintha már vissza kellene adnod; ha még hozzá mit sem vársz és mitől sem remegsz: ha úgy cselekszel, hogy tevékenységed mindig összhangban áll a természettel, és minden szavadban-megnyilatkozásodban beéred a hősi időkre emlékeztető igazsággal, akkor boldogan élsz. Márpedig ebben senki meg nem akadályozhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olykor a gyöngédség az egyetlen, amely képes áthatolni lelkünk védfalain. A gyöngédség nem érzelgősség. A gyöngédség annak elfogadása, hogy a természetben semmi sem teljesen vagy örökkön tökéletes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság a lelkek közötti legrövidebb kapcsolat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen furcsa, hogy mi, emberek, ilyenek vagyunk. Amint hallunk egy történetet, máris behelyettesítjük a szereplőket, és magunkat is elhelyezzük a mesében. És az is milyen furcsa, hogy mások is, más korokban, más városokban éppúgy éreztek és éreznek, mint mi. Pedig mikor az ember szerelmes, azt hiszi, csakis vele történhet ilyen csoda, azt hiszi, más lelkében még sosem játszódott le ez a nagy boldogság és nagy szenvedés. (...) A szerelem túlságosan összetett, fantasztikus és megmagyarázhatatlan érzés ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. De benne él az ember minden mozdulatában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember arca, mint egy fénykép, már a legelső találkozásnál valamilyen nyomot hagy a másik szívében, mégpedig maradandót. Kivételes erők formálják a lelkünkben őrzött képeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbálkozz mindenki másnál keményebben, és sose veszítsd el a lelkesedésed, ahogy azon a viharos úton tartasz célod felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkünk teljes kitárulkozása még a legbizalmasabb kapcsolatban sem ajánlatos. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyes titkai legyenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ennek a lánynak a teste több, mint lelkének köntöse: lelkének a kiáradása ez - isteni lényének tiszta, szépséges kikristályosodása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veszedelem közeledésekor mindig két hang beszél az ember lelkében, egyforma hangosan: az egyik józanul, mindig azt tanácsolja, hogy az ember jól fontolja meg, milyen természetű az a veszedelem, milyen eszközökkel szabadulhat meg tőle; a másik még józanabbul azt mondja, hogy túlságosan nehéz és kínzó a veszélyre gondolni, mivel az ember úgysem láthat előre mindent, és nem térhet ki a dolgok általános folyása elől, így hát jobb, ha elfordul a nehézségtől, mindaddig, amíg be nem következik, jobb ha arra gondol, ami kellemes. Magányában jobbadán az első hangra hallgat az ember, társaságban viszont a másodikra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás