A címkéhez 2 325 idézet tartozik


A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barátom! Mit cipelsz magaddal éveken, évtizedeken át, megbántásokat, sérelmeket, mindenféle fájó érzelmet, bántó gondolatokat, amelyek már rég szétomlottak a múltban, hatásuk is semmivé vált, sehol nincsenek, csak a te lelkedben élnek tovább. Te táplálod, tőled kapják energiájukat (...), hiszen önmagukban már semmi erejük, jelentőségük nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Áttörhetetlenül erős lehet a páncél, mit némelyekkel szemben a lelkünk köré növesztünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rettegvén, társaim, a csendet,
Mely szült és ránk szakad megint,
Beszélünk, szüntelen beszélünk,
Daráljuk monológjaink,
De nincsen lélek, hogy megértsen,
Sehol a földön és egen.
Egy verset mondunk, olyan hangon,
Mely magunknak is idegen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság tudod mi? A kedveseddel élni,
Királyi trónt miatta daróccal felcserélni.
Eldobni lelked is tán könnyű, de haj, nehéz ám
Megválni kedvesedtől, ki lelkedet megérti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ismeretlen iránt nincs bennünk vágyakozás. Az sokkal nehezebb, ha egyszer találkozunk valamivel, ami megragadja a lelkünket, aztán soha többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden csak nyomorúság, bánat, szerencsétlenség és halál? Mindenki csal, hazudik, szenvedést és könnyeket hoz? Hol találhatunk valamelyes nyugalmat és örömet? Bizonyára egy másik létben. Amikor a lélek megszabadul a földi megpróbáltatásoktól. A lélek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A léleknek is lehet valami betegsége, sérülése, hogy úgy mondjam, és ennek megfelelően a testi tünetekben is bizonyos zavar áll be. Hogy kívánhatjuk az orvostól, hogy a testi bajt meggyógyítsa? Hogy tehetné ezt, amíg a lélek baját, sebét meg nem mutatjuk neki?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rendkívül érzékeny emberek lelkét védett területnek kellene nyilvánítani - de hát erre nincs ideje a siető társadalomnak...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az élet különösebb, mint egy álom. És csak akkor tudsz felébredni, ha szembenézel azzal, ami a lelked mélyén fekszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor tanulja meg végre az ember
szégyenérzet nélkül megmutatni
hogy mi van a lakásában
és a lelkében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha énekelni tudnék, bús, mély tónusú, fájdalmas, búgva síró dalokat énekelnék, hogy beleremegne a szíve mindenkinek, aki valaha is érzett hozzám hasonlót. A szavak nem eresztenek, körbehurcolnak birodalmuk határán, és én hű rabszolgaként pörgök velük az őrületig. Mint szőlőt taposó nők, úgy dagonyáznak sebző lelkemben a szavak. Hajcsárom a bánat, béklyóm a reménytelenség és őrzőm a múló idő. Nincs megkönnyebbülés, csak örök körforgás van, időm legvégéig. Egyformán nehéz szembenézni a véggel, és elgondolni, mi vár rám addig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál végeredményben nem akkor kezdődik, amikor valaki a legfinomabb megfigyelésre sem reagál, hanem amikor a test, a lélek és a szellem elveszíti azt a tartalmat, amely működésének értelmet ad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok bánat ért, de mindent elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simúlva
Könnyebben tűri erdők viharát.
(...)
Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad;
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint tavasz a vándor-madarat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok olyan dolgot megtanultam, amit tapasztalat nélkül megtanulni lehetetlen lett volna. Egyik a türelem becses tudománya, ami arra tanított, hogy a tanulást is úgy kell venni, mint egy sétát a mezőn, könnyedén. (...) Az így szerzett ismeret észrevétlenül elárasztja a lelket a gondolatnak mélyre szálló áradataival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka.

pont 21 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent. A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, de úgy tűnik nekem, hogy az olyan emberek, akinek nincsen egész életében át dédelgetett anekdotái, amelyek túlélik őt, nagyobb eséllyel vész el egyszer és mindenkorra nemcsak a történelem, hanem az őt követő családtagok számára is. Persze, ez a legtöbb lélek sorsa, és ilyenformán egész emberéletekből, mégoly eleven, csodálatos életekből is, csak a fonnyadó családfákon olvasható szomorú, fekete nevek maradnak, amelyek után ott fityeg egy árva évszám meg egy kérdőjel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Embernek lenni - minden embernek - nehéz. Ne csak a betegségeit add hozzá, de a szorongásait, a félelmeit, a zaklatottságát. Azt, hogy kevés igazán boldog napja volt, s akkor sem azért, mert ünnepelték, vagy nyert, hanem mert lelkében megjelent a békesség ritka adománya, a gondtalanság, amit koldusok és névtelen emberek is megélnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legelvetemültebb bűnöző lelkéhez is meg lehet találni az utat. A bűnözőket is anya szülte, kell hogy lelkükben pislákoljon valami emberi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a szerelem? - Az életnek pokla.
Szülője kicsoda? - A vak merészség.
Mi élteti? - A kegy enyhíti éhét.
Ereje mi? - Hogy lelkedet befonja.
Halálos-é? - Száz öldöklés hozója. (...)
Milyen íze van? - A csalárdság sója.
Jó akad benne? - Ez a titkok titka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk valójában üzenet, melyet Szent Lelkével ír az Isten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éjből, mely úgy hull felém,
Mint földtekére zord pokol,
Minden istent csak áldok én
Lelkemért, mely meg nem hajol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A civilizáció gyermeke, aki születésétől fogva idegenül távol áll a fékezetlen természettől, sokkalta inkább érzi nagyságát, mint a természet edzett fia, aki zsenge korától fogva rá van utalva és kiábrándító, bizalmas viszonyban él vele. Emez aligha ismeri az áhítatos megilletődést, amellyel amaz szemöldökét felvonva elébe lép, s amely alapvetően meghatározza a természethez fűződő érzelmi viszonyát, állandó vallásos megrendülést, félénk izgalmat táplálva lelkében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek fájdalmai ellen nincs orvosság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek nem pusztán a természettel, hanem a maga alkotta társadalom problémáival és az önnön lelkében lévő ismeretlen erőkkel is meg kellett küzdenie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem, s habár származás és vagyon tekintetében tátongó űr választ el tőle, van valami az agyamban és a szívemben, a véremben és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. Hogy egy-két nappal ezelőtt még egészen másképpen beszéltem? Azt mondtam, semmi közöm hozzá azon túl, hogy fizetést kapok tőle? Megtiltottam magamnak, hogy mást lássak benne, mint kenyéradó gazdámat? De hiszen ez istenkáromlás! Vétek a természet parancsa ellen! Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem őt veszi körül. Tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom; nem szabad elfelejtenem, hogy ő édeskeveset törődhet velem. Mert amikor azt mondom, hogy rokon lelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket egy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom őt, amíg csak élek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azzal, hogy olyat teszel, ami abszurdnak tűnik, mélyen megérintesz valamit a lelkedben, a legősibb részedben, abban, amelyik a legközelebb áll az eredethez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kitűzött célomhoz vivő úton vassínek vannak lefektetve, s a lelkem kerékvájata ezeken rohan. Feneketlen szakadék fölött, hegyek hasadékos szívén át, zuhatagok medre alatt, tévedhetetlenül dübörgök előre. Nincs akadály, nincs egyetlen hajlat sem vaspályám útján!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás