A címkéhez 2 325 idézet tartozik


A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Erdőt, hegyet, tengert, folyót,
kék cinkét, csecsemőt, ha láttam,
lelkem csak azt mondogatta:
milyen szép az Isten!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tollas kis jószág a "remény",
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ember lelke bizonyos szempontból ugyanakkora, mint a Nap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a lélek misztériuma, amit a szenvedély, a bűnös szenvedély is feltár előttünk; és egy egész életnyi mocsok sem homályosíthatja el a szeretett teremtés tündöklését, ha egyszer tündöklőnek mutatja nekünk a szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tragédiák állítólag edzik a lelket. Érzésem szerint engem különb emberré tett a tengernyi bánat, aminek tanúja voltam. Kegyetlen árat fizettem érte, nem mondhatnám, hogy megérte, viszont ma már pontosabban el tudom választani a lényegest a lényegtelentől. És jobban átérzem az emberek fájdalmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vígság s bánat, kacaj s méreg,
látszat mind! Mire a lélek?
Törekedni, vágyni, kérni,
balgaság! Nincs, mi megéri.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket! Ha van egy pont a pszichénkben, ahol valami baj van, akkor megbolondulhatunk a testünkben vagy megbolondulhatunk a lelkünkben. Nagyon sokan inkább a testünkben bolondulunk meg, mint a lelkünkben. A mi társadalmunkban kevésbé szégyenítik meg az embereket, ha a testükkel van valami baj, mint akkor, ha a lelkükkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek útja olyan, mint az a tűz, ami előttünk ég. (...) Az, aki tüzet akar, annak el kell viselnie a könnyeztető és fojtó füstjével járó kellemetlenségeket is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: - mintha a lelkemet vesztettem volna el!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két külön élet egy mederbe fut testestől-lelkestől, ez a legnagyobb dolog, amit egy szép szerelem adni tud a múló időben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyomorultak vagyunk mindketten, megnyomorította a lelkünket a sorsunk. De két törött félből talán lehet egy ép, egész...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni! Ó, Istenem, ezt nem lehet szóval elmondani. Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek lelkemtől megfosztva!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A barátság mulandó, eltűnik, a kötődés viszont a lelkedet köti a másikéhoz. Ezért szeretnél minél több időt tölteni vele, mert érzed, hogy többé tesz, erősít, feltölt. Többnek érzed magad már attól is, hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs lehetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szavakon túli a csend,
melyben összeér a lelkünk,
időtlenné szépül a tér,
ahol összeölelkezünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretlek - és hiába büszkeségem:
Elveszett érted a lelkem egészen.
És hasztalan vagy ilyen eltökélt:
Szólnod sem kell - én szólok szívedért:
S ha mindenképpen okot kívánsz, elég ok:
Szerelmet kérni jó, de kapni még jobb!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
Füled mindenki bírja, szód kevés;
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az értelem és a szenvedély az örökké nyughatatlan lelkek kormánylapátja és vitorlája. Ha csak az egyik is eltörik, szinte lehetetlen megnyugvást találni a nyílt tengeren. Marad az imbolygás és a sodródás. Az értelem egyeduralmának a túlzott igénybevétel szab határt, a zabolátlan szenvedély pedig láng, amely végül önmagát emészti fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi lélek olyan, mint egy gazdagon megépített orgona: minden sípja szól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. (...)
1. Leltél-e örömöt az életben? (...)
2. Vittél-e örömöt mások életébe?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmem! Földi utamat
Bánatok tolongják körül
(...)
De lelkem mégis földerül,
Mert rólad látok álmokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet szeretni úgy is, ha nem látjuk azt, akit szeretünk. Ha megtaláljuk lelkünk gyémánttengelyét, a másik már jöhet-mehet, mert szabadok lettünk... és mégis szeretünk (...) ha igazán szeretünk valakit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Töröld meg lelked ablakát
Hadd lássak újra rajta át,
Álmaimnak tiszta kék egét.
Ne sírj, a kedvemért, ne sírj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig is Tatjánát irigyeltem, nem Anyegint. A férfit szerették, de a nő volt az, aki szeretett, aki átélhette a lelkében áradó érzelmeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd el, a hűséged mennyit ér!
Életet adnál az életért,
Mindenért vagy a semmiért,
Szavak nélküli esküért?
Mennyit adsz a szerelemért,
A becsületért, a hűségért,
Lelkedből fakadó forrásért?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igaz az, hogy a lélek szükségei mindig a második rangba tevődnek, mert nem oly erősek, mint a testé!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Távolról minden élet egyformának tűnik. Mindannyian lelkünk magányosságában vágunk neki az útnak, hogy más lelkekkel való érintkezéseinkben megalkossuk a külvilágot, amit azután valóságnak nevezünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek ismeretlen
a másik, - csak akkor
enyém az agyad játéka is,
ha egészen enyém vagy: amíg
külön maradunk, nem elég bizalmas
teljes szemérmét
levetni a lélek,
de a testi szerelemben
összesimúl és
boldogan felejti magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Honnan a férfinak hirtelen szenvedélyei egy nő iránt, a mélyek, a bensők? Legkevésbé az érzékiségből; de ha a férfi gyöngédséget, támaszra szorulást és egyúttal elbizakodottságot lát egyszerre egyugyanazon lényben - akkor olyasvalami megy benne végbe, mintha a lelke túl akarná áradni: ugyanabban a pillanatban meg van hatva és meg van sértődve. Ezen a ponton fakad a nagy szerelem forrása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás