A címkéhez 1 072 idézet tartozik


Magad vagy hát az űrrel.
Világnyi csend körötted.
Magad kivel hitesd már?
Ne tartsd tovább a könnyed.
Nem láthat senki, senki.
Magad látod magad csak.
(...)
Magad vagy. Valld be végre,
hogy régesrég ijeszt már
mi egykor lelkesített.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelem. Egyfülű kosár - olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen - de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, aki mindenhez könnyen és természetesen alkalmazkodik, mert semmihez sem ragaszkodik, és mindenben egyaránt az egyetlen bölcsesség megnyilatkozását látja, aki eléri a teljes kötetlenség állapotát -, az valóban mentes lehet a félelemtől és sérthetetlennek érezheti magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb a szerelmet elnyerni, mint megtartani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet az a kulcs, amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni, de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm könnyei,
A fájdalom könnyei,
Mind egyformán csorognak az arcodon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vérem forrt, s a szívem sajgott - olyan édes és nevetséges búval: mindig vártam valamit, s féltem valamitől, mindenen csodálkoztam, s mindenre készen álltam, képzeletem játéka eleven volt, mindig ugyanazon képek körül csapongott, mint a partifecskék hajnalban a templomtorony körül; tűnődő lettem, szomorkodtam, sőt sírtam is; de a könnyeken és a szomorúságon át, melyet hol egy dallamos verssor, hol egy szépséges este lopott a szívembe, a fiatal pezsgő élet örömérzése úgy ütközött ki, mint a tavaszi fű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pánikba esett ember könnyen elveszíti a fejét, és minden ok nélkül vaktában lövöldözni kezd. A golyók pedig közismerten nem válogatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod, amíg látom az arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit darabokra törik a szívem.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet arca nem mindig nevet,
bús könnyek szántják sokszor, és a múlt
gyötörni jár még, az ég is borult,
ha visszapillant rája néhanap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, de soha nem a szomorú dolgokon sírom el magam. Épp ellenkezőleg. Mások őszinte öröme, nem várt sikere vagy éppen meghatottsága tud engem is könnyekig elérzékenyíteni. Mások tiszta, mély érzelmeinek látványa hat rám így. Mások katarzisa képes belőlem is katarzist kiváltani. Meg a zene. Vagy a film. Egy regény is. De egyetlen kép vagy fotó is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne hallgass másokra, amikor azt mondják, hogy "ez az út jobb", vagy "az az út könnyebb". Isten legnagyobb adománya számunkra az a képesség, hogy önállóan tudunk döntést hozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira… Van, hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz… Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél. Van még egy eset: ha a sorozatos visszautasítások, a hiába várt telefonok, a rosszul értelmezett jelek, a kínos helyzetek, a hatalmas káosz ellenére… soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon melyik a nagyobb megtartó erő? A hagyomány-e, a közös történet, szokásrend, jogrend, kultúra, amit a családod, a nyelved, a nemzeted, az emberi társadalom ad át, présel beléd, kér számon rajtad, vagy a ki tudja hol kapott egyéni kódod, a ki tudja mikor kezdődött saját múltad, amit a születésedkor a génjeidben hoztál, s amit a közös tapasztalat és érdek a maga képére és hasonlatosságára formált, de ami mégis újra meg újra fellázított az erőszak ellen, többet akart, mást akart, előre menekített? Vagy az, amelyikről szinte semmit sem tudsz, de ami képessé tesz rá, hogy elkülönítsd a mindenséget és önmagadat, a többi embert és önmagadat, pillanatnyi önmagadat és elképzelt önmagadat, hogy célokat tűzz ki, választani tudj, s hogy elindulj a választott cél felé, és tevékenykedj, és ne add föl akkor sem, ha a harmadik lépésnél kiderül, hogy reménytelen, ha könnyebb lenne nyafogni, mint a következő lépést megtenni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb egyszer s mindenkorra odadobni életünket, mint apránként áldozni fel a mindennapi harcban. Ha megkérdeznék tőlem, melyik út vezet az égbe, azt felelném: a legfáradságosabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maga a halál megtapasztalása a legkönnyebb. A nehezén korábban kell túljutni, amikor az ember még reménykedik. Ha azonban szilárdan elhatározzuk, hogy meghalunk, a többi már könnyen megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S mintha üvegből volna könnyem,
olyan súlyosan hullanak
cseppjei, csörrennek a csöndben,
mint földhöz vágott poharak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hozta, amit a vallások, a család képzete, a szerelem ígér az embernek: hogy nincs többé fájdalom. Pedig a szerelemben ott a fájdalom, épp csak könnyebb elviselni, ha van, aki fogja a kezed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd: ez a fátyolos szem csak sírni tanult
S most halálos boldogságában is csak
könnyel van tele.
Elemészt engem imádott ajkad részeg illata,
De mást nem akarok már:
hadd pusztítson el a rám zuhanó gyönyör.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy férfit sokkal könnyebb megtanítani figyelmesen hallgatni, mint rávenni arra, hogy feltárulkozzon és hajlandó legyen sebezhetővé válni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor sírsz

szivárvány színűvé

lesz a szemed

és a világ összes

magánya

könnye

amely

sosem

volt a tiéd

elborít

és nem jön

ha várod

nem jön az álom

nem jön a mámor

nem jön a vég

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan is tudhatná egy gyerek, hogy mi a halál, ha még az életet sem ismeri? Jakob gyors széllel tűnt el. Egy gyengéd lehelettel, nem tolakodóan, hanem szerényen, amilyen ő maga volt. Mint egy kis pillangó, mely odaül, ahol épp tetszik neki, azután elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna. Elfújta a természet szeszélye, átlátszón és könnyedén, és talán tényleg álruhás angyal volt, aki most a hetedik mennyországból vigyáz ránk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szíved ellepi, mint hófúvás, a bánat
S a szenvedély korbácsa vagdal,
E dühödt szeretőt a közönyös világnak
Zajába ki ne vidd magaddal.
Meg ne alázd magad! Átveheti-e bárki
Búdat, vagy elkeseredésed?
Lelki sebeidet könnyelműen ne tárd ki
Az emberek bámész szemének.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén,
erre vágyik régen.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogtalanok végső öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltnak annyi emléke rajzik föl, amikor egy kedves teremtés arcvonásait igyekszünk képzeletünkben föleleveníteni, hogy ezeken az emlékeken keresztül zavarosan látjuk őket, mintha könnyfátyol borulna szemünkre. Ezek a képzelet könnyei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem sírtam, hanem a szememből folytak a könnyek. Az, aki látott, persze könnyen azt hihette, hogy sírok. Az, amit csináltam, feltűnően hasonlatos volt a síráshoz: a szememből könnyek folytak. (...) Az ember nem sír ok nélkül. Még ha oka van, akkor is erőt vesz magán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden próbatételkor, amivel szembenéztél, volt veled valaki. Megvéded őket. Ők megvédenek téged. Mindig kisegíteni egymást, vér és könnyek között... ezért lehetsz itt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira törékeny ami az emberről szól
És olyan könnyen leszakad a szövegről a lényeg

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek elől kicsorduló könnyeimet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Fény Harcosa nem fél megkönnyezni régi sebeket, sem örülni az új felfedezéseknek. Amikor érzi, hogy elérkezett az idő, otthagy mindent, és elindul a kalandja után, amelyről annyit álmodott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás