A címkéhez 1 169 idézet tartozik


A szenvedés jobbá gyaluljon,
többé lenni: a vágy űz, nem hagy.
Üljön körül a mindenség is,
könyököljön reám egy csillag.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fény harcosa (...) tudja, hogy minden csata során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságukért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét. A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ezért a harcos csak olyasmiért teszi kockára a szívét, amiért érdemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkemben a jó tulajdonságok úgy szunnyadtak eddig, mint gyenge hajtások, amelyek dideregve bújnak el a fagy és hideg elől, de a forró napsugár édes melege hamarosan előcsalja, és magasra növeszti őket. Hiszen így van ez mindenkivel! Én nem vagyok híve annak az elméletnek, hogy a balsors, a szenvedés és a csalódás edzi szilárddá a jellemet. Az a boldog ember, aki a szeretet melegén nevelődött. Ez az igazi emberszeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kéményseprőt vonzotta valami, lehet, hogy a lány szenvedése, a friss fájdalma, melyet a férfiak mindjárt megszimatolnak, az alázat és kiszolgáltatottság, mely sokszor jobban tetszik nekik, mint maga a szépség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember előjoga, hogy szeressen: még azt is, aki szenvedést okoz neki ezzel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha sorsa szenvedéssel sújtja az embert, akkor ebben a szenvedésben is feladatot kell látnia (...). Az embernek a szenvedéssel szemben is át kell küzdenie magát annak tudatáig, hogy ezzel a szenvedésteli sorssal is úgyszólván egyszeri és egyedülálló lesz az egész világmindenségben. Ezt a sorsot senki nem veheti le a válláról, nem szenvedheti el helyette. Abban azonban, ahogyan ezt a szenvedést elviseli, benne rejlik egy kimagasló teljesítmény egyszeri lehetősége is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elvetett magok most bizonyára szenvednek a földben, s fényre áhítoznak; őket is nyomja a lidérc, ők is azt álmodják, hogy hosszú föld alatti folyosón kúsznak, rájuk omlik a föld, dühödten küszködnek, hogy kijussanak a napra. Aztán halkabban sírdogált tovább, mondván, hogy a tél a föld betegsége, s ő maga is meg fog halni a földdel együtt, hacsak a tavasz meg nem gyógyítja mindkettőjüket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Össze kellett szednem magam, kimenni, beszállni a versenyautóba és újra elindulni. És újra megcsinálni, és még jobban, mint előtte (...). Nem álltam készen arra, hogy feladjam. Bár rettegtem folytatni, nem voltam képes feladni a célomat, a szenvedélyemet, az álmomat, az életemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az óceán sem csak felszín. Amin csak töredékét látjuk a valóságnak. A felszín alatt kincsekkel teli mélység van. Arannyal, gyémánttal, igazgyöngyökkel. És nekem nem elég belőled a felszín. Nekem a mélységed is kell. Nem elég a háromlépéses udvariasság és kedvesség, nekem a szenvedélyes közelség is kell. Nekem nem elég a mosoly, az ölelés is kell. Nem elég a szereteted, a szerelmed kell. Minden kell. Te kellesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Reményeid, bizakodásaid nem homályosíthatják el sokszorosan megszenvedett tapasztalataidat. Sem az ígéretek a tapasztalati kalkulust. Sem a felkínált tetszetős kompromisszum saját értékrended esélyeinek távlati biztosítékát. Mai napod mindig holnapra ébred. Választásod mindig holnapra lesz sorsvonallá. Mit megteszel ma, holnaptól az tesz téged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elveszítjük az elragadtatást a Nemes Harcban elszenvedett kicsiny és szükségszerű vereségeink miatt. És minthogy nem tudjuk, hogy az elragadtatás nagyobb erő, amely a végső győzelemben teljesedik ki, hagyjuk, hogy kicsússzon az ujjaink közül, anélkül, hogy észrevennénk, elszalasztottuk életünk igazi értelmét. A világot hibáztatjuk bosszúságunkért, kudarcunkért, és megfeledkezünk arról, hogy mi voltunk azok, akik hagytuk elillanni ezt a magával ragadó erőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem bolondság-e párbajozni, ha ezzel az igazság kárt szenved?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy fiatalemberre első cselszövénye talán ugyanolyan varázzsal hat, mint első szerelme. A siker biztos tudatából tömérdek boldogságérzet fakad, a férfiak nem vallják be maguknak, de némelyik nő attól szépül meg. A vágy egyformán születhet a diadal nehézségéből és könnyűségéből. Ez a két ok osztja fel a szerelem birodalmát, a férfiak minden szenvedélyét vagy az egyik, vagy a másik szítja fel, vagy tartja fenn. Ez a felosztás talán a vérmérsékletek nagy kérdéséből következik, amely, bármit mondjanak is, a társadalom döntő kérdése. Míg a melankolikusok kívánják a kacérkodás izgatószerét, addig az idegesek vagy szangvinikusak föladják a harcot, ha az ellenállás túl soká tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ám ha ránk ront a szenvedés, gyakran egy csapásra megváltoznak a viszonyok. Akkor kutató szemmel néz szét az ember: merre van kiút, s kezd elgondolkozni az élet értelmén és megrendítő tapasztalatain, s mindazon, ami ezekkel együtt jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embert a csábítás hajtja, motiválja. Ha a haladás erény, akkor ez a legnagyobb ajándékunk. (Mert mi a kíváncsiság, ha nem intellektuális csábítás? És van-e fejlődés kíváncsiság nélkül?) Másrészről nevezhetünk-e egy ekkora gyengeséget ajándéknak, vagy pusztán tervezési hiba? A csábítás felelős az ember szenvedéséért, vagy inkább az ítélőképesség hiánya a csábítás idején?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a szenvedés nemes igazsága (...): a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van még egy ígéret abban, ha képes vagy hálát érezni, amiért élsz. Akkor érdeklődésed végül az Élet Forrására irányul. S mivel az igazi szerelem szenvedélyes eggyé válás, ha menthetetlenül belezúgsz, belezuhansz az Élet Forrásába, ugyan ki különböztethet meg tőle? Hol talál fogást rajtad a halál?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belső hang magától csak akkor szólal meg, amikor nagy szükséged van rá. Létezik azonban egy olyan kérdés (...), amit a te gondolkodó szíved minden esetben meghall. És kivétel nélkül mindig meg is válaszol. Amikor szenvedéssel találkozol, belső hangod a gyötrelmes szituáció egészét halaszthatatlan, kétségbeesett kérdésként érzékeli - és meg is mondja, mit kell tenned. Megmondja, mi kell a másiknak itt és most, azonnal, tőled. Az a kérdés, megadod-e neki?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés, ha együtt fogadják, ha együtt viselik, akkor öröm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lásd be, hogy hibáztál; felnőttél, elfelejtettél játszani. Ezért nem vagy boldog, nem a gond miatt: a gyermekeknek is vannak gondjai. Lásd: én gyermek maradtam, hosszúnadrágos kamasz, éretlen suhanc, akin megbotránkoznak a felnőttek, ha a szemükbe vágja az igazat - csak a gyermek mondhatja meg az igazat és némelyik költő -, kamasz vagyok és az is maradok még negyvenévesen, őszülő halántékkal is, ha élek; a szenvedés, a kudarc nem törhet meg, ártatlan leszek akkor is. Lásd be: nem a társadalomban, ebben vagy abban az emberben van a hiba, hanem benned, egyedül benned, mert elfelejtettél játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kopáran állsz, te vagy a kő,
vés-váj, farag, farag az idő,
a nappal és a súlyos éj,
a szenvedés, a szenvedély.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Testem igyekezett menekülni a fájdalomtól, így újra és újra beszippantott a sötétség, amely pillanatokra, olykor talán percekre is kiszakított a kínszenvedésből, de ettől még kevésbé tudtam lépést tartani a valósággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés valahogyan ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a sors és a halál. Bajtól és haláltól válik az emberi lét teljes egésszé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tűrd el, ha kell, az igazságtalanságot, de igazságtalansággal ne viszonozd azt. Sokkal keserűbb emléket hágy maga után azon igazságtalanság, melyet máson elkövettünk, mint amelyet másoktól szenvedünk, s a legfájdalmasabb, legtartósabb szemrehányás az, mit önkeblünkben olvasunk, mert azt sem későbbi bánatunk, sem jótéteink nem képesek egészen elnémítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki tudja, melyik nagyobb kín? Azon eszmék, mik az őrült égő agyában fogamzanak, vagy amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki tombol és üvölt, akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket izzad, vagy aki hallgat és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyű volna megőrülni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság - csak gyötrelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet kötelezettség, tulajdonképpen veszedelmes és kockázatos szenvedély.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha majd szeretsz és szeretnek, rádöbbensz, micsoda szenvedés izzó rostélyon élni. Többé semmiben sem leszel biztos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Folyamatosan libegő boldogságban nem nagyon születnek értékes dolgok. Nem hiába van a magyar nyelvnek nagyon is frappáns kifejezése a kreativitásra: az ember kiszenvedi magából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A "múlt" sok mindenre használható. Büntethetjük vele magunkat, levezethetjük, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk. De a "múlt" rengeteg tapasztalatot rejt önmagunkról. A "múltnak", a szenvedéseknek pozitív értelme is lehet. Ha ezt megértjük, ugyanazzal a "múlttal" más emberekké válhatunk. De ehhez el kell fogadnunk, hogy nincs múlt, csak a jelen van. Vagyunk valamilyenek. És döntés kérdése, hogy másmilyenek legyünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyobb szenvedés látni a fájdalmat, mint tűrni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek szembe kell néznie a szenvedés problémájával. A keleti ember úgy próbál megszabadulni a szenvedéstől, hogy nem vesz tudomást róla. A nyugati ember drogokkal próbálja megszüntetni a szenvedést. Pedig a szenvedést leküzdeni kell, és csak azáltal lehet leküzdeni, hogy elviseljük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átkozott minden, ami józan, csak racionális, hideg szívvel végrehajtott. És legalább egy fikarcnyi áldás van mindenben, amit megérintett a szenvedélynek egy szikrája is. Egyedül a szenvedély teszi megbocsáthatóvá a bűnöket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor megalkuszom, akkor nem merem kimondani azt, ami bennem van, és hagyom, hogy a másik azt tegye velem, amit ő akar. Inkább tűrök, és némán szenvedek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás