„ Azért szenvedsz. Mert nem tudod, mi bánt. Ha az okát látod, megérted, és már nem is oly nagyon fáj. Szenvedésre vagyunk teremtve, nincsen olyan bánat, mely természetellenes és elviselhetetlen. ”

„ Én vagyok veszedelmes. Mindig is az voltam (...). Szokásommá vált belerohanni a veszélybe. Nem, nem is szokást mondanék. Inkább szenvedélyem. Akár valami kábítószer. Nekem ez olyan, mint a kábítószer rabjainak az a helyes kis heroingolyócska, amit időnként le kell nyelniük, hogy az élet színes és ragyogó legyen, hogy érdemes legyen leélni. Ez így van rendjén. Vagy belehalok, vagy nem, majd elválik. Kábítószert sosem szedtem, sosem volt rá szükségem, a veszély volt a kábítószerem. De aki úgy él, mint én, veszélyt és romlást hozhat másokra. ”

„ Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez. ”

„ Akármilyen jó családom van (...), egyedül maradok a szenvedésben, mert senki sem éli át azt, amit én. ”

„ Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek? ”

„ Ha a magas, nesztelen homokban járkálsz a strandkosarak mögött, nem láthatod a kosárban ülő embereket, de hallasz egy kiáltást vagy egy beszélgetést vagy egy nevetést, és tudod: ez az ember ilyen és ilyen. Érzed: szereti az életet, vagy: nagy vágyakozás lakik benne, vagy: egy szenvedés rejtőzik lelkében, amelyet a hangja állandóan sirat, még a nevetésében is. ”

„ Ne hidd azt, hogy nyugdíjas korodban pótolni tudod az addig el nem végzett tevékenységeidet. Akkor is időhiányban fogsz szenvedni. ”

„ Könnyű annak, kit baj nem ért, a szenvedőt
a biztos partról bölcs szavakkal inteni. ”

„ Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen. ”

„ Azt hisszük, a sors gonosz, megkeserít, rabbá tesz, ezért határtalan türelmetlenséggel szidjuk, átkozzuk, pedig a mester tudja, mit csinál. Nem tűrést, szenvedést, megalázkodást kíván, (...) hanem hogy megmaradjunk embernek, acélosan, hajthatatlanul. ”

„ Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban nem segítem közelebb a társamat önmagához, akkor ez a szerelem - tűnjék bármily biztosnak és szenvedélyesnek - nem lehet igazi. ”

„ Tekinteted vallató fényénél beismerem
lejárt szavatosságú félelmeimet, szívgödör-
be lökött rajongásaimat. Már nem vagyok
fogékony, ölemben épp csak áttelelnek
a vágyak. A gondleves elfogyott. Hagyj fel
a gyönyördiétával. Még nem vagy elég
olvadékony. A szenvedély mikrohullámú
sütőjében melengetlek. Úgy szeretlek,
majd megeszlek. Szerelemfertőzés. ”

„ Az elme roppant mohó, és ez okozza minden szenvedésünket. Ha ma részed van valamiben, az elme azonnal elkezdi a holnapot tervezgetni, azonnal elhatározza, hogy az adott dolognak holnap is meg kell történnie. Holott ma azért lehetett részed ebben az élményben, mert nem gondoltál rá - és ha elkezdesz tervezgetni, az mindent megváltoztat. ”

„ Az ember gyerekként a jövőt
éli meg. Pici, túlérzékeny lények,
már a ráció alól kiszabadulva.
A felnőttkor a múlt. Ami kétszáz
éve még jól működött,
elrontottuk. A felnőttkor
már nem ketyeg. Mint egy
leállt falióra. Mint egy
hatástalanított pokolgép.
Az öregkor a jelen. Némi
bölcsesség, sok szenvedés. ”

„ Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerűen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál
meg könnyűszerrel. ”

„ Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon! ”

„ A lovaglás ugyanarról a tőről fakad, mint a szerelem, testek-lelkek közösítéséről szól, harmóniavarázs vagy szenvedélyes küzdelem is lehet belőle. ”

„ Szükség van a félelem és a szenvedés jelzéseire ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyeket. De miért olyan elviselhetetlenül erősek és mindenütt jelenvalók ezek a figyelmeztető szignálok? ”

„ Minél több dolog változik, annál több marad ugyanaz. Nem tudom ki volt az, aki először mondta ezt, talán Shakespeare, vagy talán Sting, de ebben a percben ez az a mondat, ami megmagyarázza a legnagyobb hibámat. Képtelen vagyok megváltozni! Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, minél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája. Nem akarok megváltozni, ameddig csak lehet, ilyen akarok maradni, ettől jobban érzem magam, mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom. Ha rászánod magad a változásra, mindig valami váratlan történik. Ki tudja, milyen fájdalmak várnak rád odakint, lehet, hogy ennél sokkal rosszabbak! Jobb neked a régi állapot, válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz. Nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit - kivéve talán saját magadat. ”

„ Egy mosoly annál nagyobb és őszintébb, minél inkább a helyeden vagy. De oda kell kerülnöd, hiszen addig úgysem fogsz nyugodni. Az nem élet, amikor nem a helyeden vagy. Az szenvedés, kínlódás, szomorkodással teli pillanatok keveréke, valami, ami sohasem tesz majd boldoggá. A kérdés, hogy elhiszed-e, hogy lehet másképp, hogy van benned annyi erő, hogy eljuss oda, ahol az életed megváltozik. ”

„ Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől. ”

„ Konfliktusokat ügyes furfangok vagy intelligens hazugságok sohasem oldanak meg; hogy megoldódjanak, el kell viselni őket, amíg a feszültség elviselhetetlenné nem válik; azután az ellentétpárok lassan egybeolvadnak. Egyfajta alkimista eljárás ez, nem pedig racionális választás vagy döntés. A szenvedés elengedhetetlen. Minden valóságos megoldást csakis intenzív szenvedés révén találunk meg. A szenvedés mutatja meg, milyen mértékben vagyunk elviselhetetlenek magunk számára. Egyezz ki ellenségeddel! - a külsővel és a belsővel! Ez a probléma! ”

„ A szeretet csodát művel minden nap:
Elgyengíti az erőst és erőssé teszi a gyengét;
Bolondot csinál a bölcsből és bölcset a bolondból;
kegyeli a szenvedélyt,
És elfeledi az értelmet, egyszóval
mindent a feje tetejére állít. ”

„ Barátság, tündöklő csoda,
te sorsom éltetője, napja,
tebenned nincs érdek, se hála,
a lélek nem gondol magára,
mikor te késztetsz áldozatra.
Barátság, tiszta szenvedély,
lobogj nekem, amíg csak élek,
tebenned mindig megtaláltam
a jóra érző emberséget. ”

„ Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek. ”

„ Az ember tudjon nevetni saját magán, különben szenvedni fog. ”

„ Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké. ”

„ Félti és óvja az érzéseit, akár az életét, sosem fogja rossznak vallani azt, ami neki jó és kellemes. Ha pedig így tesz, nem látja meg benne a valódi rosszat, ezért meg sem szabadulhat tőle... Egyre mélyebbre zárja majd, és átlép a cselekedetek útjára, melyet az érzés követel... Hogyan mondjam el neki, hogy az őrjöngő én örömök után loholó vágyai fokozzák, felszítják a szenvedély lángját? És azt, hogy a gondolkodó én felszabadítja a szeretetet. Hogyan mondjam el neki, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz? ”

„ Gyakorlat híján a szenvedélyek kicsinyessé válnak, mert ap­rólékos dolgokat fújnak fel naggyá. Ez az oka a fösvénységnek és pletykálkodásnak, amely olyan bűzhödtté teszi a vidéki éle­tet. A szűk körű eszmék és a kicsinyes modor utánzása csakha­mar erőt vesz a legnemesebb sze­mélyiségen is. Így pusztulnak el nagyságra hivatott emberek, olyan asszonyok, akik bájosak lettek volna, ha a nagyvilág tanításai fölemelik és magasabb rendű szellemek kiformálják őket. ”

„ Akit nem a szenvedés nevelt, örökké gyermek marad. ”

„ A boldogság létezik. Nem tehetsz érte semmit, és nem is kell tenned érte semmit, az akaratoddal csak elfojtod a belőled feltörekvő örömöt. Amikor nyomorultul érezted magad, a boldogtalanságod vélt okát próbáltad megszüntetni. Ám ez sosem vezetett eredményre, szándékod sosem érte el célját. Mindig az idő gyógyította be sebeid; hiába próbáltad eltüntetni a lelkedben tomboló szenvedést, hiába akartál megszabadulni a gyötrelemtől, a kín egyre erősebben ragaszkodott hozzád. ”

„ A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival. ”

„ Nem hiszek a valóságban, ezért gúnyt űzök a halálból és a szenvedésből, hogy megfosszam attól a félelmetes hatalomtól, amellyel az emberiség felruházta őket. ”

„ Ha szíved ellepi, mint hófúvás, a bánat
S a szenvedély korbácsa vagdal,
E dühödt szeretőt a közönyös világnak
Zajába ki ne vidd magaddal.
Meg ne alázd magad! Átveheti-e bárki
Búdat, vagy elkeseredésed?
Lelki sebeidet könnyelműen ne tárd ki
Az emberek bámész szemének. ”

„ A szív minden kebelben egyaránt dobog, s van az életnek oly boldog kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan, vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit megbocsátja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet - az ifjúkor bohósága. ”