Ha visszanézel, látod, hogy minden sikeredet és dicsőségedet akkor készítetted elő..."/>
„ Ha visszanézel, látod, hogy minden sikeredet és dicsőségedet akkor készítetted elő, amikor még szerény voltál. Világbajnok egy sportolóból a verejtékszagú edzőteremben lesz. ”
„ A szerelem nem az értelem dolga, hanem az érzelmeké. Bármennyit is olvassanak vagy gondolkodjanak a szerelemről, ha csupán az értelmük és a gondolkodásuk dolgozik eközben, fáradozásuk hiábavaló lesz. A szerelem elemi, a gondolkodás által nem előidézhető állapot. ”
„ A pillangóhatás elmélet szerint - idézte fel - ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát Hongkongban, az tíz évvel később hurrikánt okozhat Floridában, vagy megakadályozhat egy tornádót tíz évvel később Texasban, az ember választhat, mert kiszámíthatatlan. ”
„ Miközben hallgattunk, eszembe jutott, amiről még soha senkinek nem beszéltem. Amikor sétáltunk. Csak mi hárman. Én voltam középen. Nem emlékszem, hogy hová mentünk vagy honnan jöttünk. Még az évszakot sem tudom felidézni. Csak arra emlékszem, hogy kettőjük között lépkedtem, és életemben először éreztem, hogy tartozom valahova. ”
„ Április 1. Ez az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek többi háromszázhatvannégy napján. ”
„ Korát nem tudtam volna megállapítani. Nem volt öreg. Arca keskeny, finom vágású és teljesen ránctalan. De fiatal sem volt. Nem tudom meghatározni, miért, ez a szó egyáltalában nem fejezte ki őt. Inkább időtlen, jelenben lévő állandóság tükröződött róla. (...) Szavaim elől elsiklik a lényeg, amely őt megjeleníthetné. Hogyan fejezzem ki például szemének derűs, átható, ismerős, a szellem legmélyéről visszhangot idéző pillantását?! Egy másodpercig sem volt idegen, anélkül, hogy kapcsolatunk keletkezését és mibenlétét ismertem volna. ”
„
Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal és éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
”
„ Élj jól becsületes életet, így amikor öreg leszel, és felidézed az emlékeidet, képes leszel másodszor is élvezni azokat. ”
„ Paul szorosan magához ölelte, csókolgatta, s közben mindketten felidéztek egyet-mást a múltjukból, együtt álmodoztak a jövőről, ámulattal töltötték el mindkettőjüket azok a gondolatok és érzések, melyek addig a pillanatig elvezették őket. ”
„ Mi értelme a tavasznak, ha hamarosan úgyis újra ősz lesz, és a most még üde virágok elhervadnak? Hogyan is tudtunk volna örülni a rügyező bükkfának, a hazatérő seregélyeknek vagy a napsütésnek? Minden hamarosan megváltozik, és visszájára fordul, és akkor újból sötét lesz, és hideg, és nem lesznek virágok, de még levelek se a fákon. A tavasz csupán azt idézte fel bennünk, hogy nekünk is hamarosan el kell mennünk. ”
„ Minden az első, mágikus pillanatban kezdődik - szürke álruhában, hétköznapi eseményként lép az életedbe. Később nem is tudod visszaidézni. Hogy ismerkedtetek meg? Rendszerint véletlenül, egy jelentéktelen pillanatban. A sorsunk nem harsonával érkezik, és életünk főszereplői sem úgy, mint az operettek primadonnái: reflektorfényben, zenében, harsogó kórus kíséretében, mely arról dalol, hogy itt van, megérkezett Ő. ”
„ Bármikor tudok sírni, ha akarok. Az érzések és gondolatok nemcsak "rám törnek", de néha ura is vagyok a lelki állapotaimnak. Nem úgy, hogy elfojtom, hanem úgy, hogy magam is elő tudom idézni őket. Ezzel többé-kevésbé mindenki így van, anélkül, hogy tudatában lenne. Mi azt hisszük, hogy hangulataink a külvilág hatásaitól függnek. Ez részben igaz. De tőlünk is! ”
„ Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? ”
„ Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek. ”
„ A szív valami tapasztalatlan, naiv dolgot juttat az eszünkbe (...). "Aki bizalmat érez a saját szíve iránt, az ostoba" - mondta sokszor Ágost, idézve a Bibliát. Miért lenne ostoba? Talán azért, mert a szív egy égéskamrára hasonlít? Mert sötétség és tűz van a belsejében? A racionalitás követi az időt, míg a szív örökké antik marad. Az érzelmek nem változnak. ”
„ Abban az időben, amikor a regényíró és költő rajongó, ábrándozó nőket teremtett (...), maguk a nők is keresték, és úgy vélték, meg is találták az életben a mását annak, amit szívük olvasmányaikban megsejtett. Manapság maguk azon vannak, hogy minél gondosabban elkerüljék a csábító, költői külsőségeket, és csak a díszefosztott valót mutassák. Mert, barátom, ha több a szerelem a könyvekben, több a szerelem az életben. Régen eszményeket alkottak, és a nők hittek a kitalálásaikban. Ma már csak a szigorú valót idézik, s a maguk példájára a nők csak a földön járó hétköznapiságban hisznek. ”
„
Egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos. A katonák felkapják a felszerelésüket, és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban. A sötétben nem látni semmit a világon, legfeljebb az előttünk haladó lépteinek halk csoszogása hallatszik. A bakancsunk minden egyes lépéssel súlyosabb lesz, a gyomrunkat kemény kis gubóba szorítja a félelem. Arcunkon a veríték összevegyül a hajnali harmattal, és emlékezetünk sorra felidéz minden egyes meleg, kényelmes szobát, amelyben valaha is megfordultunk.
Mire kivilágosodik, már készségesen meghúzódunk bármelyik biztonságos zugban, ha mégoly kényelmetlen is, és szinte ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy leroskadjunk az első nagyobb szikla mögé, ahol rágyújthatnánk egy cigarettára. De hát az ember, ugyebár, nem holmi gyáva féreg, így aztán elvánszorgunk a szikla mellett, és tudjuk, hogy ezt később még ezerszer is megbánjuk.
”
„ Miből keletkeznek a feltételekhez kötött tapasztalatok? Az ok-okozat (...) törvényszerűségéből. Minden eseményt a tudatban tárolt benyomások idéznek elő. A mogorva emberek a hozzájuk hasonló nehéz esetekkel kerülnek összeütközésbe, míg az örömteli emberek könnyedén lelnek kellemes társakra. Mindenki azt vonzza, amit maga is kisugároz a világba. A mennyországot és a poklot füleink vagy bordáink között tapasztaljuk - vagy ott, ahol elképzelésünk szerint a tudatunk lakozik. ”
„ Az idézet hosszú tapasztalatokon alapuló rövid mondat. ”
„ Úgy vélem a csipke a valaha készült egyik legszebb utánzata a természet fantáziájának; a csipke mindig felidézi számomra azokat a egyedülálló tervezéseket, melyeknél a fák ágai és levelei hímezik az égboltot, és nem hiszem, hogy az emberi lélek bármely találmánya kecsesebb vagy pontosabb eredetű lehetne. ”
„ Akik a felnőttkor köznapi ügyeivel vannak elfoglalva, nehezen tudják felidézni, hogy fiatalságunk idején milyen erőteljesen vonzanak és taszítanak bennünket a szenvedélyek és a vágyak. ”
„ Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg. Bármi válhat ajándékká. Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt adsz, hanem a szívedet. És ennél többet nem adhatsz. Mert a szíved te magad vagy. ”
„ Amikor nem kívánsz máshol lenni, amikor nem kívánsz emlékezni, amikor nem kívánsz írni, amikor nem akarod megörökíteni azt, ami most van, amikor nem akarsz semmi mást, mint ami van, amikor nincs kritika, és minden úgy jó, ahogy van, amikor nem kell megkettőzni, felidézni, elemezni, amikor nem akarsz sem elvenni, sem hozzátenni, sem ritkítani, sem sűríteni, amikor tehát nincsen szükséged még a művészetre sem, mert megtanultad használni az érzékeidet, amikor nem kellenek a művek, hogy a jelenlét és a meghalás testvériségére megtanítsanak, amikor itt és most jól érzed magad, csak azért, mert létezel, amikor tudsz nem gondolni a jövőre, és ezért a halál sem félemlít meg, akkor ellestél valamit a szentség titkaiból. ”
„
Csak az a sok emlék ne volna!
Miktől nyugodnunk nem lehet...
Mik Őt mindig elénk idézik...
És felszakítják a sebet...
”
„ Eddig féltem az emlékektől, nem akartam tudni róluk, ahogy a múltról se, mindig a pillanatnak éltem, úgy, hogy a jövő és a múlt nem létezik. De rájöttem, azok vagyunk, amiket az emlékeinkből fel tudunk idézni, és az, hogy minek tartjuk magunkat, nagyban befolyásolja, mi történhet majd velünk a jövőben. ”
„ Senki nem tudja megakadályozni a Végzetet. Milyen balszerencsés az a vízió, amely rombol, holott azért idézték fel, hogy megmentsen valakit. ”
„ Nem volt erőm újra átérezni azt a megmagyarázhatatlan rettenetet, amelyet a hiánya és a tudat idézett elő bennem, hogy végérvényesen elveszítettem. Tudtam, hogy egyszer, hónapokkal, évekkel később még visszatér hozzám, s hogy örökre emlékezni fogok az érintésére, a mozdulataira, a szavaira, amelyek nem hozzám tartoztak, és amelyekre valószínűleg nem is voltam méltó. ”
„
Visszahoz egy régi perc,
megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell,
sose lesz másképp:
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés,
az a búcsúszó,
amivel elmész.
”
„ Gondolataimmal előidézhetem, hogy testileg szenvedélyesen megkívánj, és az enyém légy. ”
„ Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre. ”
„ Amikor egy dal felidéz egy emléket, amikor a porszemek a napfény felé szállnak, akkor az elvonja a figyelmed. Amikor hallod, hogy a távolban elhalad egy vonat a síneken, azon tűnődsz, vajon hová tarthat... Van, amikor nem számít, ki vagy és hol vagy. Egy apró pillanatra belépsz a mágia világába. Én ebben hiszek. ”
„ [Vannak] régi srácokról készült fotók, amiket az ember mindig ki akar dobni, de amiktől sosem tud megválni. Általában egy régi cipősdobozba gyömöszöljük ezeket a képeket, a dobozt meg jól eldugjuk a szekrényünkben, és közben arra gondolunk, senkinek sem ártunk vele, ha megtartjuk őket. Aztán eljönnek azok a pillanatok, amikor az ember előveszi a dobozait, és megpróbálja felidézni a régi, szép időket... ”
„ Ha egy család folyton a konfliktusaival foglalkozik, gyakran kiéleződik a helyzet. Ha azonban azzal foglalkozunk, hogy a család mindezek ellenére összetart, arra biztatjuk a családtagokat, hogy idézzék emlékükbe a rég elfeledett pozitív kapcsolatokat. ”
„ Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll. ”
„ Hogy vágyunk valakire, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél. Ráakadunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem bírjuk többé elhagyni, mindig kell nekünk, s újra meg újra megkívánjuk. Húsának a hamva az, ami ezt a gyógyíthatatlan szerelmi bajt előidézi. S még másvalami is, ami megmondhatatlan: testének a lelke. ”
HIBA!
Kérlek várj... az idézetek már úton vannak!
Nincs több ide tartozó idézet. Elfogyott...
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: