A címkéhez 2 602 idézet tartozik


Barátnak? Van ilyen még valahol, valakinek? Kapcsolat: szoros, bizalmas, egymást segítő, szereteten és megértésen alapuló társas viszony valakivel. Kinek van erre ideje? Boldog ember lehet. Képes megállni és átérezni a pillanatot, megnézni a felkelő és lenyugvó napot. Hallgatni a csivitelő csengő dallamot és számolni az égen megjelenő számtalan csillagot. Igen. Van még mosoly, de valahol biztos meg kell állni érte!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. (...) A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk... akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felhúzott revolver nem alkalmas eszköz új eszmék meggyökeresítésére olyan népeknél, akik ma is ott tartanak, ahol évezredek előtt tartottak, amikor a fehér ember talán még négykézláb járt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A madaraknak keservesebb a sorsuk, mint a miénk - gondolta -, kivéve a ragadozó madarakat és a nagy, erős testűeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörű víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tud lenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködő, halászó, vadászó, le-lebukó madárkák bánatos kis hangjukkal nagyon gyöngék, nagyon törékenyek a tengerre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember önmagában hosszú távon nem lehet boldog, mert akár tetszik, akár nem, az egész földi emberiség összeköttetésben áll egymással, ugyanis mindannyiunk agya, tudata ugyanabban az 1-40 Hz közötti adósávban működik. Az amerikai multimilliomos agya össze van kötve az etióp éhezőével, és akár akarja, akár nem, tudat alatt a világ összes szenvedőjével, ezért ő maga sem érti, hogy miért - mégsem boldog. Mindent megkaphat, amit csak akar, mégis hiányérzete van, és tovább gyűjt, még nagyobb hatalmat akar. A hiányérzetnek pedig soha nincs vége, ugyanis csak akkor lehetünk felhőtlenül boldogok itt a Földön, ha mindannyian boldogok vagyunk. Amíg azonban a földi emberek igen nagy százaléka éhen hal, és háborúzik, kis része pedig birtokolja a világ összes javait, addig erre esélyünk sincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erős azért tesz engedményeket, mert úgyis megtartja hatalmát, a gyenge pedig azért, hogy ne érezze folytonos kiszolgáltatottságát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A haladás az ember szemében egyre jobban összezsugorítja a földet: egy napon, amikor az autók percenként százmérföldes sebességgel fognak száguldozni, az ember mikroszkopikus méretűnek látja majd a világot, s úgy fogja magát érezni, mint egy veréb egy hatalmas árboc tetején, belebámul a végtelenbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A régi fájdalmak nem múlnak el. Sőt, ezek formálnak minket, ezekbe kapaszkodunk, amikor határhelyzetekben kíméletlenek és érdesek leszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember millimétert se mozdulhat ki a világ törvényeinek hullámveréséből. Senkinek sincs módjában kitörni térből és időből. Közös hullám emel és ejt: mindannyian engedelmesek vagyunk. De szívünk számára adott a választás, hogy jobbak vagy rosszabbak legyünk a világnál, melynek részei vagyunk. Ez módunkban áll. Hogy kegyetlenebbek legyünk vagy irgalmasabbak a változatlan és megváltoztathatatlan egésznél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó vitorlázónak mindegy, hogy honnan fúj a szél, megőrzi uralmát (életének) hajója felett, és el fogja érni a célját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet a jóért való küzdelem leghatalmasabb fegyvere.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétségtelen, hogy az emberi szív hatalmasabb bármilyen fegyvernél, s ha sebet kap, a legsötétebb dolgokra is képes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miután egyre inkább uralma alá vonta környe­zetét, a mai ember szükségszerűen megváltoztatja öröm-bosszúság háztartásának egyensúlyát, a bosszúságot kiváltó ingerekkel szemben egyre in­kább túlérzékenységet mutat, míg az örömmel szemben fásultságot, ami nemkívánatos követ­kezményekhez vezethet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy cica rózsabimbó az állatok birodalmának kertjében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki szánja az áldozatát, szenvedjen. Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez. Az igazán nagy emberek, azt hiszem, igen nagy fájdalmat hordoznak ezen a földön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy segítsenek eltakarítani. Lemosni a bűnös lelkiismeret fájdalmát, összeszedni egy széthulló házasság darabkáit, elsöpörni a titkot őrző magányát. Igen. Jó, ha vannak barátaink, akik segítenek rendbe szedni a rumlijainkat, de minden háziasszony tudja jól, hogy amint egy mocskot eltüntetünk, rögtön megjelenik a következő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose becsüld alá az emberi hülyeség hatalmát!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A depresszió maga a fájdalom, és megtennék bármit, hogy képes legyek újra valódi érzelemre. Bármilyen érzelemre. A fájdalom borzalmas, annyira erős, hogy megakadályozza, hogy bármi mást érezzen az ember, és ez az a pont, amikor úgy érzed, hogy megbolondulsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság olyan, mint egy folyó: kikerüli a sziklákat, alkalmazkodik a völgyekhez és a hegyekhez, néha tóvá alakul, míg meg nem telik a gödör, és akkor folytathatja az útját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az aggodalmaskodás és a lelkiismeretfurdalás a két legnagyobb időpocsékolás a világon. Rengeteg energiát vesznek el, és mindez a semmiért. A helyzeten egyáltalán nem változtatnak, de miattuk nagyon pocsékul érezheti magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vasmarok szakít.
Rózsát, egy párat.
Szívembe tövist szúr.
Ezret vagy százat.
Fájdalmat tálal szerelem szakácsa,
ezredév távlatból múlik a hatása.
(...)
Vakítson végleg a feledés köde...
Ernyesszen vitorlát szerelem szele...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondoltatok valaha arra, hogy kerültünk ide? (...) Mr. Hume, aki a tudományt tanítja, valami őslevesről beszélt, ami tele volt biogázokkal meg sárfoszlányokkal meg szénatomokkal, s ezek valahogy megszilárdultak, és lett belőlük galléros-ostoros egysejtű, a choanocyta. Bár ez inkább úgy hangzik, mint valami nemi betegség, s nem mint az evolúció első láncszeme... De még ha el is jutottunk odáig, még mindig hatalmas ugrás kell, hogy az amőbából majom, abból meg ember legyen, aki gondolkodik. És ami az egészben a legelképesztőbb - függetlenül attól, miben hiszünk -, hogy kezdetben volt a nagy semmi, aztán most mégis itt vagyunk, és a megfelelő idegsejtjeink a megfelelő időpontban kisülnek, és ettől képesek vagyunk döntéseket hozni. És még ennél is elképesztőbb, hogy ezt a sima működést, amire oda se kell figyelni, annyira természetesen jön belőlünk, szóval, még ezt is sikerül szétzilálnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furfangos dolog a múlt. Néha kőbe van vésve, máskor pedig elmosódó emlékek halmaza. De ha túl mélyre ásol a mocsokban, ki tudja, milyen szörnyet ébresztesz fel?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha kinyújtanám a kezem, elérnélek,
pedig birodalmak húzódnak közöttünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hozol egy rossz döntést és valami elképzelhetetlen történik. Nem mintha szándékosan tennénk. Nem mintha bántani akarnánk bárkit is. De néha megtesszük. Néha hibázunk. És amikor felrobbanunk, sajnáljuk. Nem mintha a sajnálkozás tényleg számítana. Már nem. Mindannyian teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék. Ezt megértem. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy élhetsz ezzel? Hogy kelsz fel minden reggel és nézel szembe a világgal, tudva, hogy csinálhattad volna jobban? Hogy jobban kellett volna csinálnod. A sajnálat elég? Egy bocsánatkérés tényleg meggyógyítja a sebeinket? Enyhíti a fájdalmunkat? Lehet meg nem történté tenni a fájdalmat, amit okoztunk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki a halálban életet keres, az félni megszűnt, annak nem árthat a világ hatalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sírás józanít, a józanság nyugtat. Mert az is nyugalmat ad, ha az ember átjut a bizonytalanságon, és megismeri a keserű igazságot, tudja, érzi, hogy nincs tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tények számunkra tetszetős halmaza nem egyenlő a valósággal. A valóság valami más. A tények valósága az a mátrix-világ, amelyben így vagy úgy leéljük az életünket, miközben a tények által kitermelt tápoldatban lebegünk mély kábulatban, amelyből nem lesz ébredés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem életfogytig tart, ebben minden benne van. De csak ha azzal vagy együtt, aki a másik feled. Hiszen akkor folyton inspiráljátok egymást, folyton találsz a másikban valami újat, izgalmasat. Mert az igazán nagy kaland az, amikor egy emberrel éled végig az életed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás