A címkéhez 842 idézet tartozik


Minél ritkábban találkozunk egy bizonyos személlyel, annál nagyobb elégedettségünkre szolgál, hogy valahányszor csak hallunk felőle, ellenőrizhetjük, mily engedelmesen idomul a róla alkotott elképzeléseinkhez. Az általunk megelőlegezett sorsban bekövetkező fordulatokat aztán nem pusztán rendellenességként, hanem erkölcstelenségként éljük meg. Inkább soha ne is ismertük volna szomszédunkat, a nyugdíjas hot-dog árust, ha kiderül róla, hogy épp most adta ki századunk legnagyobb költeményeit tartalmazó verseskötetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, hogy a megszokás mennyire befolyásolja az ízlésünket és a gondolkozásunkat: sokan el sem tudják képzelni, hogy létezhet boldogság a világtól teljesen elzárva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról, bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindnyájunkban ott dereng az igaz és jelenlevő élet emléke, valahányszor egy kínos álom a képzelet és őrjöngés világába vet minket. Küszködünk az éjszaka agyrémei és rettenetei ellen, s közben érezzük, csak lidércnyomás az egész, és erőlködünk, hogy felébredjünk; de mintha egy ellenséges hatalom ragadna meg újra és újra, hogy visszalökjön a borzalmas tehetetlenségbe, ahol egyre gyászosabb képek, egyre gyötrőbb fájdalmak ostromolnak és kínoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feledd, feledd a képzelt szép világot,
Nézd a magast, a fénynyel telt eget,
Vagy édesb tán a végtelen üdvénél,
Könyezni multad romjai felett?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néztem, néztem, s olyan világosan tudtam, mint ahogyan tudom, meg fogok halni: jobban szerettem, mint bármit, amit valaha is láttam vagy elképzeltem a földön, vagy reméltem a földön túl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsenek naiv elképzeléseim az emberi természetről. Nagyon jól tudom, hogy az emberek hihetetlenül kegyetlen, borzalmas, destruktív, éretlen, regresszív, antiszociális, bántó magatartásra képesek, védekezésből és belső félelemből. Ugyanakkor tapasztalataim legelevenebb és legvidámabb élményei közé tartoznak azok, amikor ilyen egyénekkel kerülök kapcsolatba, és közben felfedezem azt az erőteljes pozitív viszonyulási hajlandóságot, ami az ő és mindannyiunk legmélyebb rétegeiben él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Értelmi és érzelmi lényekre oszlik a világ - az egyik gondolkodó, a másik átérző típus. Az első réteg adja a tettek embereit, a tábornokokat és az államférfiakat, a másik a költőket és álmodozókat - általában a művészeket. Akár a hárfa a szélre, úgy visszhangzik az utóbbi típus a képzelet minden rezdülésére, lelkiállapotának megfelelően rezonál az eszmények árapályára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem lennék hiú, vagy nem lennének olyan narcisztikus elképzeléseim, hogy én mindent jól csinálok és azonnal, akkor nem csalódnék. Ha nem képzelném mindenhatónak magam, akkor nem törne össze teljesen egy-egy felismerés, hogy valami nem megy. Szóval jobb lenne, ha embernek gondolnám magam, annak minden gyengeségével együtt. Hiszen ami emberi, az nagyon szép, nem kellene lázadozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El tudja képzelni (...), milyen érzés úgy ébredni, hogy nem emlékszik semmire? Mintha üres lapokból állna a múltam, és másokat kell megkérnem, hogy írjanak rá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pokol az öröm ellentéte. A beteljesületlenség. Hogy tudod Ki és Mi Vagy, és elmulasztod megtapasztalni. A pokol: kevesebbnek lenni. Olyan hely azonban nincsen, ahogy a poklot elképzelitek, ahol örökké égő tűzben égtek, és soha véget nem érő kínokat kell kiállnotok. Miféle célom is lehetne vele?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék kövek, mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyílásai, vihar süvöltése a nyílásokon, forgószél tánca a falromok között, vércsebagoly a falak odúiban, vadvirágok hervadt bokrai az ormokon. Mindenütt az elmúlás, és mégis élet mindenütt. Emlékek a múltról, szájról szájra szálló hagyományok az embereknél, képzelet és andalgó érzések széppé teszik a puszta várat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzeld el, hogy az élet célja a te boldogságod, és akkor az élet kegyetlen badarság. Ismerd fel azt, amit az emberi bölcsesség is, értelmed is, szíved is mond neked: az élet annak a szolgálása, aki téged a világba küldött, és akkor az élet folytonos örömé válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bizonyos korban azt képzeljük, hogy nincs már több románc, és ha mégis lecsap ránk, csúnyán lever a lábunkról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az tartotta bennem a lelket, hogy "helyes dolgot" cselekszem. Tudom, hogy nem sok, de az igazat megvallva ez volt minden, amit felhozhattam a dolog mellett. Időnként még jó érzéssel is eltöltött, bár ezt senkinek nem vallottam be. Magam elé képzeltem az angyalokat, ahogy körbeállnak, sóhajtozva lenéznek rám, szemük sarkában könny csillog, és arról beszélnek, hogy milyen csodálatos vagyok, hogy ekkora áldozatot hozok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éber emlékezés is önkényes: előhívjuk a tudatunkból azt, akit akarunk. Akit nem, azt visszaküldjük. Idő teltével az ember magányos színházmester lesz, körülötte árnyak, színes árnyak akár. A fiatal képzelődik, a felnőtt cselekszik, az öreg emlékezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem ilyen világot képzeltél,
de a csábítás hívott, hát engedtél.
Most koponyád csöndjében
némán ülsz és utazol valahol,
magányod szelíden átkarol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valóság sose
Ijeszt úgy, mint képzelt borzadály.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van még egy rémálmom, amitől sokkal jobban félek, mint a többitől. Mert az nem is igazi álom, inkább képzelődés. Haragszom magamra, amikor eszembe jut. Ha előjön a rossz álom, arról nem tehetek, de magamtól valami szörnyűségre gondolni, azt biztos nem szabad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátáshoz elengedhetetlen a sérelem és a sérelem által kiváltott érzések felidézése. Ez a lépés sokszor fájdalmas, dühvel és szorongással jár - a továbblépés ugyanakkor nem képzelhető el a negatív érzések kimondása nélkül. Megélt harag nélkül nem lehet megbocsátani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felnőtt, de rá kellet jönnie, a felnőttség korántsem olyan, mint amilyennek gyermekfejjel elképzelte. Akkoriban úgy gondolta, eljön majd a nap, amikor dönt, s félreteszi játékait. De egyáltalán nem így történt - csupán az érdeklődés hunyt ki benne irántuk. A játék mind kevesebbet és kevesebbet jelentett, a gyermekkor édes emlékeire az évek pora rárakódott, s azok lassanként feledésbe merültek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod van, hogy összejön minden. Ott vagy abban az életben, amit elképzeltél, talán tízszer jobb, mint amilyennek sejtetted, aztán meg már mennél is tovább. Nem élnéd meg a perceit, nem vennéd el azt, ami azzal jár, hogy harcoltál, mert már a következő lépés érdekelne. Ilyenek vagyunk... képtelenek leállni, pihenni, szétnézni a domb tetején, és élvezni a kilátást, azt, hogy ha már egyszer eljutottál a helyedre, ott le is kell ülni egy picit, és ki kell pihenned a harcot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világnak semmi másra nincs szüksége, mint példákra, olyan emberekre, akik az álmaik szerint tudnak élni, és képesek harcolni az elképzeléseikért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó cselekedeteid forrása ne legyen csak a részvét, hanem a szeretetteljes együttérzés, mert a részvét csak rövid ideig tartó fájdalom, mely az adakozással lecsillapodik. És van gőgös részvét is, mely azért sajnálkozik, mert magát gazdagabbnak képzeli. Cselekedd a jót együttérzésből, mert ez összeköt téged embertársad lelkével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világot úgy szeretem venni, ahogy van. Az angyalokat nem tudom elképzelni ördögök nélkül, világosságot a sötétség nélkül, föld felettit a föld alatti nélkül. Csak az egészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A meglepő jelenségek és furcsa véletlenek magában az életben fordulnak elő, amely sokkal izgalmasabb, mint a képzelet bármely játéka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álmodni, elképzelni, erőnkkel szabadon játszani és tervezni, reménykedni és várni a beteljesülést: a legnagyobb öröm. De a megvalósulás már korlátozás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekünk, magyaroknak régi hibánk, hogy akik egyszer segítenek rajtunk, azokat tökéleteseknek képzeljük, és tőlük várjuk sorsunk megoldását.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Agytrösztnek csak hatalmas és baljós alakot tud elképzelni az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De a soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Tudja, nem vagyok biztos benne, hogy van-e egyáltalán valóság.
A férfi a homlokát ráncolta, nem egészen értette, hogy mire céloz.
- Hát nem illúzió az egész életünk? - folytatta.
- Hogy érti ezt?
- Nos, minden, ami a múltban volt, csak emlék. Nem igaz?
- De igaz.
- És minden, ami a jövőben lesz, az csak képzelet. Mindkettő tehát puszta illúzió. Az emlékek megbízhatatlanok, a jövőt illetően pedig csak spekulációkba bocsátkozhatunk. Az egyetlen dolog, ami teljesen valós, a jelen pillanat - és ez állandóan változik, ingadozik a képzelet és az emlékek között. Szóval érti, mire gondolok? Az egész életünk csupa illúzió.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás