„ Engedj el, képzelt világ, hadd lássak én is csodát.
Úgy lennék színtiszta nő, de súgd meg, hol a nagy Ő? ”

„ A szenvedély ilyen: mint a honvágy egy ország iránt, amelynek határain jártunk már, de messzi fővárosát még sose láttuk, és azt képzeljük, minden valaha látott hely szépsége ott vár minket titokzatos utcáin és megnyíló homlokzatai mögött. ”

„ Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik. ”

„ Az önhitt: erőszakos, beképzelt, görcsös, hiú, állandóan hangoztatja a saját magasrendűségét. Folyton pumpálja magát, és sajnos másokat is. Mindenkit föl akar tölteni hittel, erővel, mert azt hiszi, hogy önbizalmat kívülről is lehet adni. Úgy véli, az ember olyan, mint egy luftballon: felfújható. Téved. ”

„ Elképzeltem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni. Szeretni a férfit, aki szeret. ”

„ Ha valakit idealizálsz, akkor már nem a személyt szereted többé, hanem csak a róla kialakított képedet. Látod, hogyan tesz vagy mond valamit, vagy hogyan viselkedik, s címkét ragasztasz rá: ez a nő buta, az a férfi unalmas vagy kegyetlen, az a nő azonban édes és így tovább. Most aztán van egy szűrő, egy réteg háj közted és a között a személy között, mert ha legközelebb találkozol vele, már a saját elképzeléseid szerint fogod megtapasztalni őt, még akkor is, ha közben megváltozott. Figyeld csak meg, hogy majdnem mindenkit beskatulyázol, akit csak ismersz. ”

„ Kevesen vannak, akik valamely valódi vagy képzelt jó tulajdonságon felbátorodva ne táplálnák magukban az önelégültség érzését. A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik. Az ember lehet büszke, anélkül, hogy hiú lenne. ”

„ Ha az ember újra meg újra elismétel magának bizonyos dolgokat, ha újra meg újra maga elé képzeli a sikert, azzal gyakorlatilag arra programozza az agyát, hogy igyekezzen valóra váltani a képeket. Ennek persze az ellenkezője is igaz - aki meg van győződve róla, hogy ő született vesztes, hogy állandóan kirúgják a munkahelyéről, hogy képtelen takarékoskodni, vagy soha nem fog lefogyni, az ezeket ismételgeti magában - mi az eredmény? Minden rémálma valóra válik. ”

„ A tudatosság: létezés, az együttérzés: érzés, a kreativitás: cselekedet. Az én elképzelésem szerint az új embernek mindhármat egyesítenie kell magában. Amit én adok neked, az a legnagyobb kihívás, amelyet valaha is kaptál, a legnehezebben véghezvihető feladat. Olyan meditatívnak kell lenned, mint a Buddha, olyan szeretetteljesnek, mint Krisna, olyan kreatívnak, mint Michelangelo vagy Leonardo da Vinci. Egyszerre kell lenned mind egy időben. Csupán akkor érheted el a totalitásodat; máskülönben valami mindig hiányozni fog belőled. És az, ami hiányzik belőled, féloldalassá tesz, elégedetlenné. Nagyon magas csúcsra juthatsz fel, ha egydimenziós vagy, de csupán egy csúcs leszel. Én azt szeretném, ha egy egész Himalája-láncolat lennél; nem csupán egy csúcs, de csúcs csúcs hátán. ”

„ Torzító tükör a félelem, túlzása rettentővé nagyít, csúfsággá rajzol bármilyen véletlen vonást is, a felkorbácsoló képzelet pedig őrült és képtelen lehetőségekbe rohan bele. ”

„ Az élet néha épp akkor kólint fejbe bennünket egy-egy felismeréssel, amikor már azt hittük, hogy mindent nagyon okosan kiagyaltunk. Amikor azt képzeljük, hogy megbízhatunk az emberismeretünkben. ”

„ Folyamatosan motyogom magamban a sok pesszimista megállapítást. És annyi ócsárolástól teljesen eldeformálódik a belső képem, már nem tudom, mit képzelek, mi igaz, mi a valóság. ”

„ Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet hit - a cselekedet megvalósulás. ”

„ Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik. ”

„ Sok az olyan ember, aki azt képzeli, hogy amit tapasztal, azt meg is érti. ”

„ Függőségek nem azáltal jönnek létre, hogy levegőre van szükségünk a légzéshez, vízre az iváshoz, gyengédségre a lelki békéhez stb. Ezek nem függőségek, hanem emberi szükségszerűségek. Ám amint elképzeléseket gyártunk arról, hogy hogyan, ki vagy mi elégítse ki ezeket a szükségleteket, egy "stratégiával" élünk ahelyett, hogy átélnénk azt a csodát, hogy az élet maga gondoskodik szükségleteink kielégítéséről, ha készek vagyunk érezni, megnevezni és felvállalni őket. ”

„ Ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani. Ha meg tudod álmodni, képes vagy valóra váltani. ”

„ Tudod, hogy van ez: minden, ami nem most volt, nem a mi időnkben, nem a mi életünkben, hanem régebben történt, elképzelhetetlenül messzinek tűnik. ”

„ A képzelőerő igazgatja a világot. ”

„ Az élet csöppet sem nevetséges - de el tudják képzelni, milyen lenne, ha nevetés nélkül kellene élni? ”

„ Képzelje el, hogy egyszer meghalok, és akkor csak úgy minden nyom nélkül elmúlok, semmi sem marad utánam, én nem építettem Eiffel-tornyot, Szuezi-csatornát se ásattam, hát akkor mi marad ? ”

„ Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat. Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük, mennyire esendő. ”

„ Aki önmagát újrateremteni képes, az halhatatlan.
Ámulva, andalogva járunk végig a poraiból kiemelkedett város utcáin, partjain, s úgy tetszik a képzeletnek, mintha kőkolosszok ormain, e paloták homlokzatán, e ligetek árnyékából mindenütt egy bús, bánatos szellemarc tekintene felénk, sötét, beárnyalt szemeivel, aki mindenütt ott volt, ahol alkotni, ahol újjáteremteni, ahol boldogítani kellett; csak ő maga nem lett boldog, csak ő maga hullott szét a nagy munkában. Lesz-e isten, aki valaha a szétbomlott remekmű darabjait ismét egymásba illeszti? ”

„ Az északiaknál sose lehet tudni, (...) elképzelhető, hogy a jeges szavak forró érzelmeket takarnak. ”

„ Szerettem előtted valakit, felhőtlen kapcsolat volt, gyanúsan felhőtlen, nem csoda, hogy annál keservesebb lett a vége, és a végnél is keservesebb a vég emléke, tudom, mindezt tudod, és azt is, hogy egy idő után az ember abba a korba ér, mikor már mindenki előtt szeretett valakit, noha feltett szándéka volt, hogy majd örökké csak egyetlenegyet szeret, valaha, mikor még egészen másként képzelte az életet, de nem panaszkodni akarok, ízetlenség is volna, erről, éppen neked, és az is távol áll tőlem, hogy olcsó bölcsességgel traktáljalak, csak azért hozom szóba a múltat előtted, mert ráébredtem, hogy annak a régi kapcsolatnak, nem szó szerint, átvitt értelemben, vagyis, ahogy útban volt, csak most lett igazán vége, mikor már fenntartás nélkül elfogadtalak olyannak, amilyen vagy, mikor nézem, de nem látom orrod szabálytalanságát, mikor érzem, de nem veszem észre izzadságszagodat, mikor idegesít, de elviselem szórakozottságodat, mikor aggaszt könnyelműséged, de nem vonlak felelősségre érte, mikor tudom, hogy nem értesz, de nem kételkedem a képességeidben, igen, most lett igazán vége, mert most már te vagy nekem, nem én, és nem más, hibáid ellenére drága lény, behelyettesíthetetlen, elvéthetetlen és egyszeri, mint maga a rejtélyes pillanat, melyben mindenkiről leváltál és önmagaddal azonosultál, mint az áhított jövő, mely tőled jelenné lett. ”

„ Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok. ”

„ Ha töprengeni kezdenénk földünk mai nyomorúságáról, akkor - tisztán látom - nem alhatnánk többé nyugodtan, és minden mosoly ráfagyna az ajkunkra. Csakhogy sohasem az elképzelt, láthatatlan szenvedés rohanja meg és őrli fel az embert, hanem csak az rázza meg és sújtja le, amit részvétet érzően, szenvedő szemekkel meglátott a lelke. ”

„ Nem úgy félek ám én a haláltól, hogy akkor én most remegek, meg izzadok, hogy halál, meg ilyenek. Hanem, hogy nem tudom, hogy mi lesz. Próbáltam már belegondolni is, hogy mi lesz, de mindig csak a sötétségig jutottam. Nem tudtam tovább képzelni. És ettől olyan rossz lett, hogy nem igaz. Mert tudom, hogy nem fáj, de ha nem fáj, akkor meg mi? ”

„ Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld. Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged. Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség. A szíved, a lelked. Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor... akkor lépj rá. ”

„ Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te. ”

„ Sokkal jobban ismertem benső vívódásában is Bertukát (...), semmint tévednék, amikor leírom: ez az életkörülményivel örökké elégedetlen, sokat és nagyon enerváltan képzelődő, asszonyian nagyra törő, szerencsétlen fiatal leány valami öröklött makacssággal, daccal akarta megmutatni a világnak, hogy odakerül a legnagyobb élő magyar költő oldalára! ”

„ A képzelet sohasem volna képes oly sok ellentétes hajlamot kitalálni, mint amennyi a legtermészetesebb módon él mindannyiunk szívében. ”

„ Mindent éreztem és átéreztem, amit valaha is életül képzeltem, és ugyanennek az ellenkezőjét is; egyetlen ölelésünkben szerettem és gyűlöltem, szelíden és vadul; lelkem megáradt, testem elernyedt, gyönyörű őrület ringatott, röpített, s lágyan ejtett el, akár egy pihét. ”

„ Az élet jóval különösebb eseteket produkál, mint amilyeneket az emberi elme képes kitalálni. Mi még csak elképzelni sem tudjuk azokat a dolgokat, melyek a lét köznapi banalitásai csupán. Ha most kézen fogva kirepülhetnénk ezen az ablakon, és kedvünkre szálldoshatnánk e felett a hatalmas város felett, kissé felemelhetnénk a házak tetejét, hogy bekukucskáljunk, és meglessük a lakók életének furcsaságait, a szokatlan egybeeséseket, a terveket és a félreértéseket, az események fantasztikus láncolatát, mely nemzedékeken át húzódik, és a legelképesztőbb eredményekhez vezet, akkor, barátom, az összes kiagyalt történet minden sablonjával és előre sejthető végkifejletével együtt ócska és lapos fércműnek tűnne csupán. ”

„ Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele. ”