„ Az én anyám mindig azt mondta: mindig lehetsz az, ami lenni akarsz. Minden percben, minden másodpercben újra és újra kitalálhatod magad, tudod? Mi vagyunk a saját történetünk, a saját életünk elbeszélői. ”

„ Fiatalságom során szabad voltam, de nem éreztem magam szabadnak. Volt időm, de nem tudtam róla. Szerettek, de nem éreztem. Sok évtized múlt el, hogy megértsem e három dolog értelmét. És most, az életem alkonyán, ez a félreértés átment egyféle megelégedésbe. Szeretet, szabadság, idő. A bennük lévő hit egy olyan üzemanyag, ami mindig hajt előre. Legfőképpen a szeretetem, amit irántad, a gyerekeink iránt és a testvéreink és bátyjaink iránt érzek. És ez iránt a gyönyörű világ iránt, ami életet ad nekünk, és örök találgatásban hagy minket. ”

„ Anyám betegsége akkor tudatosult bennem először, mikor apám visszadobta a halat a tengerbe. Aznap este éhesen feküdtünk le. Apám azt mondta, azért, hogy megértsük, mi az üresség. ”

„ Kétféle szerelmes férfi van a világon: az egyik úgy kívánja szerelmét, mint az őrült, de diadala másnapján alábbhagy a lobogása, a másikat béklyóba veri és rabul ejti a birtoklás: a testi szerelem, összevegyülve azzal az anyagtalan és szóval nem mondható vágyakozással, amit a férfiszív sugároz olykor egy nő felé, az igazi és emésztő szerelem szolgaságába taszítja. ”

„ Az oxigén születésünkkor azonnali fizikai függőséget okozott, mert anyánk már a terhesség alatt használta. Az oxigénfüggők tükör által homályosan hallucinálnak, akiknek már nincs az anyagra szükségük, színről színre látnak. ”

„ Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik; Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed. ”

„ Furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. Az örmények is feketébbek itt, mint más tisztességes helyen. Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc-emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségtől olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. Nincs itt semmi sietség, csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban. ”

„ Felépítette magának a reményt álmainak anyagából, mely persze törékeny kis remény lett, naponta több tucatszor darabokra hullott és elpárolgott (...), de azért mégiscsak remény volt. ”

„ Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha emellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán. ”

„ Testem már a földanyák kebelébe megyen,
lelkem csillagok közt száguld az éjjelen! ”

„ Nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyirbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd tovább vándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk. ”

„ Egy meggondolatlan
Tett néha jól segít, midőn derék
Tervünk hanyatlik; s ez tanítson arra:
Van egy istenség, aki céljaink
Formálja végre, bármiképp nagyoltuk. ”

„ Gyakran többször is megismételt vizsga szükséges, hogy megkapjuk az autóvezetői jogosítványt! Pedig csak egy motorral felszerelt tárgyat irányítunk. De ki ad előre KRESZ-könyvet, ki ismerteti az útjelző táblák halmazát, mielőtt szülővé válunk? Pedig mennyivel kanyargósabb az út, mint a négy kerék alatt. És hosszas navigálás kell, nehogy súlyos karambol történjen az élet térképén. ”

„ Minden anya szereti a gyerekét. Tudjuk. De az anyai szeretet olyan, mint az időjárás. Mindig ott van, de csak akkor vesszük észre, amikor változik. ”

„ Boldogság. Hogy összezsugorodik az emlékezetben! Mint valami olcsó anyag a mosásban. Csak a boldogtalanságot lehet számon tartani. ”

„ A fejem hátranyaklott, ahogy pofon vágott. Könny futotta el a szememet, de nem sírtam. Meg fogok halni, de nem alázkodom meg. ”

„ A betegség nem úgynevezett "jó". De például, aki volt valaha csecsemő, visszakerül vele az anyja ölébe, kialhatja magát végre, kap enni-inni, kiszolgálják, heverhet nyugton. Annyit alhat megint, amennyi alvás kell neki. Visszamerül a született kiváltságaiba. Király és titok. Gyengédség veszi körül és szolgálat. És ha csak lagymatag, tessék-lássék módra is; és ha álszent, beidegzett képmutatásból is; annyi baj legyen: jelzést kaptál az eredeti egyedülálló helyzetedről. Helyrebillen a világ: körülötted kering megint. Az embernek cseléd kell és nem parancsnok. Mindenkinek, a gyengének is, az erősnek is. A többi ember részéről. Születésed pillanatától fogva, és mindvégig is, segítségre van szükséged. Segítségre, mégpedig az élethez. ”

„ Az
Öröm csak egy pillanatnak szülöttje
S anyjával együtt meghal. ”

„ Meghalni könnyebb, mint élni. A születési anyakönyvi kivonatunkra nem az van írva, hogy az élet könnyű lesz. A tragédiát lehetőségbe lehet fordítani, addig ismeretlen képességeinket fedezhetjük fel. ”

„ Rögzíteni a pillanatot, mikor a szépség, ez az anyagból és lélekből kiégetett, törékeny és zománcszerű tünemény, cserepekre törik egy asszony arcában, mert felbomlott az a lelki és jellembeli összetétel, melynek a külső szépség csak következménye volt. "Furcsa, megcsúnyult!" - mondják az emberek, és vállat vonnak. Igen, megcsúnyult, mert belülről elrohadt. Szépnek lenni annyi, mint ártatlannak lenni, a szó hősies értelmében. Minden más csak kozmetika. ”

„ Az eredmény hibás lett egy nulla miatt,
a dolgozat egyes lett a hiba miatt,
a félévim hármas lett az egyes miatt,
az anyu meg mérges lett a hármas miatt,
az ajándék ugrott a méreg miatt,
és mindez egy semmi nulla miatt! ”

„ Tekintetét a földre szegezte, az árnyékára, a hóhér árnyékára, mely az övét követte. (...) Arra gondolt, ahogyan ebbe a világba belépett: egy hitvány falusi harami (törvénytelen) gyermeke, egy nem kívánt, szánalmas, sajnálatos baleset. Egy gyom. És mégis úgy hagyja el a világot, mint egy nő, aki szeretett és akit szerettek. Barátként, társként, gyámként. Anyaként. Végül mégis nyomot hagy maga után. Nem. Nem volt olyan rossz, gondolta Marjam, hogy így kell meghalnia. Nem annyira rossz. Törvényes vége volt egy törvénytelen kezdetű életnek. ”

„ Tudom, nem voltam szívderítő társalkodó, és könnyáztatta tekintetem, kialvatlan karikás szemeim híven tükrözték világfájdalmamat. Hagytam, hogy szabadon leváljanak rólam, senkinek a barátságáért nem kívántam könyörögni. És tényleg, egy idő után jöttek helyette mások, olyanok, akiknek nem számított a nincstelenségünk, az anyagi kiszolgáltatottságunk. ”

„ Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírásánál alig is jönnek számba. Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával. S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat s váltakozó színeit rávetíti mindenre, ami körülöttünk van. Gondolatainkra, szavainkra, beszédünk ritmusára, mindenre, ami belőlünk való. És így magára a világra is. Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van: az belőlünk való. ”

„ Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte: "Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat." ”

„ Engem átvert már minden, mint a kishalat a horog
De én anyám sírja felett is csak mosolyogni fogok
A halálos ágy mellett, menny felé tartó úton
Hogy "szeretlek", ezt halkan azért a fülébe súgom. ”

„ Te is észrevetted, hogy az önfeláldozó nők a történelemben: Jeanne d`Arc, Teréz anya (...) egyedül haltak meg. Bezzeg a férfiak, őket aztán nem kellett félteni. ”

„ Szeretem anyámat. Nagyon szeretem, de valami nehezen meghatározható módon szeretem őt. Nem is értem igazán, ezért aztán nagyon nehéz, szinte lehetetlen elmondani neki. De azért tényleg szeretem. Annyira szeretem őt, hogy azt kívánom, bár ne olyan gyereke lenne, mint amilyen én vagyok. Bár tudnék találni neki valaki mást magam helyett. Mert nem nagyon hiszem magamról, hogy képes lennék megváltozni. ”

„ Az anyagcsere szempontjából az agy egy zabáló disznó. ”

„ A depresszió fő oka nem az anyagi nélkülözés. A depressziót a szeretetteljes emberi kapcsolatok hiánya okozza. ”

„ Nem törik a szenvedő szív

Oly könnyen darabbá,

Csak ellágyul, s az örömre

Lesz fogékonyabbá;

Mint egy lankadt földmüvesnek

Pihenő tanyája:

Kész boldogság lesz neki a

Szenvedés hiánya. ”

„ Az anyjuk vesztett méhek köpűjében már nincsen élet, de a felszínes tekintetű szem még ugyanolyan élőnek látja, mint a többit. ”

„ A gyerekek az iskolában kiröhögtek, ha felvettem azokat a ponchókat és kendőket, amiket a nagyanyám csinált... Mikor kicsi voltam, kaptam tőle egy rojtokkal díszített mexikói dzsekit. Azt hordtam mindennap, a suliban is, tökmindegy volt, mit gondolnak az emberek. ”

„ Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, amíg a fajfenntartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincs rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadul tőle, és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen. ”

„ Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember. ”