A kategóriához 616 idézet tartozik (bővebb infó)


Minden ember a maga képmására teremti istenét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember minden életkorához más-más nyugtalanságot rendelt az Úr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten csak egy kifejezés, egy szófordulat, amit akkor használsz, ha látod, hogy a nehézkedés törvényének engedelmeskedve nyakig merülsz a szarba. Nincs Isten, semmiféle Isten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnók ragyogni. S nem tudjuk a világ messze terjedő, szép és dicső alkotmányát úgy vizsgálni, hogy a megmérhetetlen erejű fényesség egészen el ne kábítson bennünket. Ezért a Zsidókhoz írt levél szerzője találóan nevezi a világot a láthatatlan dolgok nézőhelyének, mivel e világ szép rendje számunkra tükör, melyben az egyébként láthatatlan Istent meglátjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten mindig mind a két kezével belenyúl az ember életébe. Amikor elvesz, ad is, és amikor ad, el is vesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én kérem Istent, segítsen nekem. De hiszen az én dolgom Istent szolgálni, és nem neki kell engemet szolgálni. Csak erre kell emlékezni, és a nehézség megkönnyebbül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten mindenütt jelen vagyon, nemcsak a klastromban. Ha imádkozásra gondolok, imádkozhatok én akár a kazal tetején is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok vallás van a világon, közöttük nem egy olyan értékes, ismeretekkel teljes, amelyeknek több követője van, mint a kereszténységnek. Buddha, Konfucius, vagy Mohamed sok bölcsességet gyűjtött össze - de egyik sem tette meg, amit Krisztus: nem adta önmagát váltságul a benne hívők bűneiért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen dolog, amire még az istennek sincs hatalma: meg nem történtté tenni azt, ami egyszer már végbement.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazán vallásos ember, ha a monoteisztikus eszme lényegét követi, nem könyörög semmiért, nem remél semmit Istentől; nem úgy szereti Istent, ahogy a gyerek szereti az apját vagy az anyját; eljutott ahhoz az alázathoz, hogy érzékeli korlátait, egészen addig a tudásig, hogy nem tud semmit Istenről. Isten az ő számára jelkép, amelyben az ember fejlődése egy korábbi szakaszában összegezte mindazt, amire törekedett, a szellemi világ, a szeretet, az igazság és a méltányosság birodalmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szép szavak szájamból mind kihullnak,
csak azt tudom: lelkem kívánja fényed,
Ki egyformán szeretsz galambot, férget,
taníts meg, édes Istenem, szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten ír velem
Verseket.
Hagyom a kezét,
Engedem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban - áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim - szerencsére! - nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam - noha az is épp elég! (...) Mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Őt saját magával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azon gondolkodom néha, hogy megbocsátja-e valaha az Isten azt, amit egymással teszünk. Aztán körbenézek, és rájövök, hogy Isten már rég itt hagyott minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden jó ember szívében megleled Istent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkünk nélkül elveszítjük azt a részünket, mely isteni: Isten leheletét. A lélektelenek útja csakis kárhozatra vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még az ördög is - Isten ördöge.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten sosem pislog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétféle ember van: azok, akik azt mondják Istennek, "Legyen meg a te akaratod", és azok, akiknek Isten azt mondja, "Rendben, csináld, ahogy akarod".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha Isten azért állít próbák elé, hogy felkészítsen valamire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkiismeret a legjobb és legszükségesebb útmutatónk, de hol vannak azok az ismertetőjelek, amelyek ezt a hangot megkülönböztetik a többitől? (...) Az az ember, akinek célja saját boldogsága, rossz; az, akinek célja a mások véleménye, gyenge; az, akinek célja a mások boldogsága, erényes; az akinek célja az Isten - nagy. De vajon az, akinek célja az Isten, megleli ebben a boldogságot?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint az aranymosó az aranyat, az Isten
kimossa mégis életedből, ami jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet-é mást kívánni, hanem csak azt, ami az Istennek tetszik, és az ő rendelése után kell járnunk, és azon nem sétálni kell, hanem futni. Mert az Isten azt szereti, hogy fussunk az ő akaratján, ne csak jó kedvvel, hanem örömmel. Ne szomorkodjunk hát azon, ha dolgok úgy nem folynak, amint nékünk tetszenének, aki a jövendőt igazgatja, azt is tudja, hogy mint kell folyni azoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten (...) megadta a lehetőséget arra, hogy minden generáció újraértelmezze a szent tant.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten irgalmas szeretete... belénk helyez valami jót önmagából, hogy gyarlóságaink, hibáink ellenére is szerethetők és elfogadhatók legyünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És a megváltó társa Mária Magdolna vala. Krisztus jobban szerette őt, mint valamennyi tanítványát, és gyakran szájon csókolta. A tanítványokat sértette ez, és kifejezték helytelenítésüket. Azt mondták neki: "Miért szereted őt jobban, mint bennünket?"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hálaérzet az istenség megnyilvánulása. Ezért oly ritka. Hálátlansággal jóval gyakrabban találkozunk. "Nem azért örülök, mert a jót jóval viszonozhatom, hanem azért, mert ebben a percben Istennel beszélgetek."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gazdánk nem végez félmunkát. Ő nem kontár s nem fárad belém. Belénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szemvakító fényességben egyenként hulltak térdre a magyari szentek s szemükből kicsordultak a hála könnyei. Végiggördültek a ragyogókék pádimentumon, valahol egy kis likon kiestek s aláhullottak a földre. S minden csepp egy-egy újszülöttnek hullott a homlokára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol a fény, ott az Isten. Ahol az Isten, ott a békesség. Ahol a békesség, ott nem születhet bűn.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már látom, hogy én nem egy senkihez sem tartozó, magányos lény vagyok, hanem Valakinek a gyermeke. Egy szellemi Atyának a teremtménye, aki bennem él. És azt mondom, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd. Mert akármilyen az akaratod, jelentsen bár nekem ne csak kellemes dolgokat, de bajt és megpróbáltatást is, mégis tudom, hogy Jó Akarat - mivel szeretsz, és én is szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Jóisten megsegít, fiacskám! Ő akkor is segít, ha a világban egy tört karó az egyetlen támaszod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél biztosabb vagy Isten szeretetében és kegyelmében, annál alázatosabb leszel, és annál inkább imádod azt, Aki a vérével minden bűnödet eltörölte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás