A kategóriához 619 idézet tartozik (bővebb infó)


A versben nem lehet hazudni, a verset nem lehet "megírni", a versnek születni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költő mindenből költeményt alkot, félelmetest vagy vidámat, aszerint, milyen képek ragadják meg; fölhevült lelke visszautasítja a lágy árnyalatokat, és mindig az élénk, metsző színeket választja ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annak, ki írna,
ne tanácsot adj, hanem
írószerszámot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szatíra olyan tükör, amelyben a szemlélők általában mindenkinek az arcát felfedezik, kivéve a saját magukét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az orvosom azt mondaná, hogy csak hat percem van hátra élni, nem tűnődnék. Egy kicsit gyorsabban gépelnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csak onnan tudom, hogy véget ér egy történet, hogy nem akad több szó, amit leírhatnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én gyűlölök mindennémű közhelyet, s néha csak azért őrzöm meg magamban az érzéseimet, mert leírásukra nem találnék más szavakat, csupán olyat, amelyből kicsépeltek már minden tartalmat és jelentést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem elég egy verset kívülről mondani,
igazából belülről kéne tudni, érezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy írj, hogy körmeidre férjen,
de azt körömszakadtáig kell védeni!
Tízkörmöd tízparancsolatként
száz vers csodája töltse ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó szerzőkben nem azt szeretem, amit mondanak, hanem amit súgnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írás gyakran nehéz dolog, de az ember néha úgy érzi, hogy elvarázsolták. Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik, és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden könyvnél meg kell tanulni a könyvről mesélni. Nem mindegy, mennyit vallasz be a vívódásaidból, az érintettségedből, hogyan reagálja le a szűkebb és a tágabb környezeted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a szöveg vers, regény (...), akkor gyakran előfordul, hogy a versengő értelmezések nagyjából egyformán elfogadhatóak, és nagyon is nyitott kérdés, hogy melyik a legjobb, vagy melyik az igazi. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a szerzőt nem tudjuk megkérdezni (...), vagy ha mégis, a válasz nem perdöntő. Mert mi van, ha a szerző momentán csak zavarosan tudja vagy netán elfelejtette, hogy mire gondolt? Sőt a szerző akkor is zavarba jöhet, ha a szöveg vadonatúj, ha épp most mondta ki, mégis kételyei támadnak a tekintetben, hogy mire is gondolt, vagy - és talán ez a legpikánsabb eset - hevesen és őszintén kiáll valamilyen kimondottan másodrendű és egyáltalán nem meggyőző érzelmezés mellett. A szöveg tényleg lehet jobb, mint ahogy a szerző érti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember szorgalommal minden téren elérheti azt, ami nem adatott meg neki természettől fogva, de a költészetben nem pótolhatja szorgalommal azt, amit megtagadott tőle a természet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek, csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak
és más a fán, a tálon és a szájban,
végső tartalma, vagy formája nincs is,
csak él és éltet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél inkább növeljük jó könyvekkel ismeretkörünket, annál szűkebb lesz azoknak az embereknek a köre, akiknek a társaságában kedvünket leljük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magáról az irodalomról úgy gondolom: az emberek játéka szavakkal, és a szavak játéka emberekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író a törzs kollektív emlékezete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem éri meg, hogy írjanak róla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alighanem öreg hiba azt hinni, hogy a költők műveikben elárulnak valamit lényük legmélyéből. A fák a dombokon tavasztól mostanáig gyümölcsöt hoztak. Ám ezzel titkuk nem vált érthetőbbé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó nem fejezi ki jól az érzéseket. A megindultság mindig új, a szó mindig régi, ezért nem lehet kifejezni az indulatokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy névtelen megjelentetés értéke annyival csökken, mint amennyivel a bevalláshoz szükséges bátorság emeli egy felismerés értékét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mihelyt megtanulnék élni, lemondanék az irodalomról. Meggyűlölném a fehér papírlapokat, melyek mint meszesgödör a halottat, naponta elnyelnek, testestül-lelkestül. Olvasni se olvasnék semmit, mert nem volna szükségem mások megszépített emlékezetére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha képes vagy kérni baráttól és ellenségtől még egy lehetőséget
Ha képes vagy úgy meghallani egy "nem"-et, mintha az épp "talán"-t jelentene
Ha képes vagy egészen lentről indulni, és még így is megbecsülni azt a keveset, ami megadatott
Ha képes vagy minden pillanattal kiteljesedni és a csúcsra jutni anélkül, hogy a hiúság eluralkodjon feletted
Akkor végül íróvá leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy az írók meghívják a szellemeket. A színészekkel és más művészekkel együtt ők azok a médiumok, akiket a társadalom elfogad. Olyan világokat teremtenek, amelyek sosem léteztek. Olyan emberekkel népesítik be a világokat, akik sosem születtek meg. Majd pedig meghívnak bennünket, hogy csatlakozzunk ehhez a kitalált világhoz. És mi csatlakozunk. Igen. Még fizetünk is érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers az emberi elme hibátlan működése; a szikrázó fölismerés, hogy a részletek milyen jól összeillenek ott, hol a haláltábor túlterhelt parancsnoka pihenésképpen rózsát metsz; más szóval a jó meg a rossz fogaskerekekként kapcsolódnak össze, és a mérték mindig mi magunk vagyunk, akik hol meghunyászkodást, hol lázadást töltünk a történelmet mozgató motorba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten ír velem
Verseket.
Hagyom a kezét,
Engedem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazi költőnek lenni egyet jelent az Istenné válással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
(...)
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költészet az egyetlen emberek által gyakorolt mesterség, amit nem kell és nem lehet sem tanulni, sem megtanulni. Nincs és sosem volt iskolája (legfeljebb a "történetírás", az "irodalomtörténet" kreált számára utólagos "iskolákat"). Ez a tanulatlanság és tanulhatatlanság lehet az emblémája. És ez az, ami (ily módon műveletlen) művelőit - mindenféle távoltartások ellenére - összetartja. Valamint az, hogy mindenütt a világon (a mi általunk ismert világon) mindenütt létezik térben és időben, mindenkor és mindenütt. Valamint az, hogy nem csak tanultsága nincs, hanem eszközei sincsenek. Pontosítva: nem lehet tudni, miképp és hogyan keletkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás