A kategóriához 577 idézet tartozik (bővebb infó)


Gyönyörködni a mulandóságban, és nem csupán elfogadni, de megszépíteni a veszteséget: a legmagasabb életművészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, minden, ami elmúlt, elenyészett, egy új folyású idő kősziklái maradnak csak. Alapok, amelyekre telepedhet az új élet: a moha, a zuzmó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki ostoba, aki nem ragadja meg a kínálkozó lehetőséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó harcos a vereséget is elismeri. Nem marad közömbös iránta, de győzelemnek sem próbálja feltüntetni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem sikerült megküzdenie egy tragikus démonnal: azzal a bénító magányosságérzettel, ami abban a pillanatban tört rá először, amikor az apja halálának pillanatában megértette, milyen könnyű elveszíteni a szeretetet. (...) Abban a pillanatban, ahogy igazi szerelem vagy barátság közelébe került, pusztító szökőárként mindjárt rátört a félelem, hogy ismét olyan kegyetlenül elragadhatják tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elveszíteni valakit, akit szeret az ember, soha nem könnyű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden eredmény, amelyre büszkék lehetnénk, a szemétdombon végzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, ne azért bánkódj, ami elmúlt, annak örülj, ami megmaradt. Ez csak egy lecke, amit megtanulsz (...). Nem számít, mit vesztettél el, találhatsz értéket abban, ami megmaradt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor egy ajtó bezárul előttünk, egy másik mindig ki szokott nyílni. A gond az, hogy bánatunkban gyakran túl sokáig vesztegetjük az időnket a bezárult ajtó előtt, és nem vesszük észre, melyik ajtó tárult ki és várja beléptünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Suhant, mint falevél a szélben. Utánanyúltam. Avarszőnyeg lett belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszen erről szól az egész, nem igaz? Hogy miként birkózunk meg a veszteségekkel. Mert a szeretet nem tud meghalni, nem tűnik el, nem halványul el. Addig nem, amíg fontos számodra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is nem tapasztalja! És csak azt tudja igazán értékelni, ami már elveszett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember olykor nem kaphat meg mindent az élettől, amit akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemöldökömet összehúzva farkasszemet néztem saját tükörképemmel, keresve, mi különöset láthatok a szememben. Ugyanolyan volt, mint máskor, a szokottnál kicsit szomorúbb, de...

Megtorpantam. Már tudtam, mit akart megláttatni velem Truska. A tekintetem nem egyszerűen szomorú volt - a legteljesebben hiányzott belőle az élet és a reménység. (...) Már tudtam, mire gondolt Truska, amikor arról beszélt, hogy az élő is lehet halott.
- Larten nem akar ezt - súgta a fülembe, miközben meredten bámultam azt az üres szemet a tükörben. - Ő szeret az életet. Azt akar, hogy te is szeressed. Mit mondana, ha látná ez az élőhalott tekintet, ami csak rosszabb lesz, ha nem hagysz abba? (...) Az üres nem jó - folytatta Truska. - Meg kell tölteni a szemedet. Ha nem örömmel, akkor bánattal és fájdalommal. Még a gyűlölet is jobb, mint az üres.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rájöttem, mint a fösvénynek, úgy kell őriznem a pillanatokat, az órákat, és jó lesz kétszer is meggondolni minden nem teljesített kérést, minden a számra kívánkozó indulatos szót, mert eljöhet még az az óra, amikor azzal kell majd szembenéznem, hogy nem töltöttem a szüleimmel annyi időt, amennyit tölthettem volna, vagy megbántottam őket meggondolatlanul, és a sír nem hagy lehetőséget se pótlásra, se engesztelésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki nem akar pótolni, és van, aki mindent megtesz azért, hogy pótlékra leljen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden bölcselet halott marad, ha csak megtanuljuk, de nem éljük át, nem szabjuk önmagunkra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent szabad, kivéve egyet: megszakítani a szeretet megnyilvánulását.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van olyan, hogy valaminek vége van. Persze. És visszanézve rájössz, mi volt elmúlásában saját szereped és felelősséged. Ha ezt össze tudod rakni, könnyebb elfogadni és továbbmenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira leköt bennünket, hogy megadjuk a gyermekeinknek mindazt, amink nincs meg, hogy nem jut időnk megadni nekik azt, amink megvan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A grund... Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messze nézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalán nagy házfalak merednek az ég felé. Most mára Pál utcai grundon is nagy, négyemeletes ház szomorkodik, tele lakóval, akik közül talán egy se tudja, hogy ez a darabka föld néhány szegény pesti kisdiáknak a fiatalságát jelentette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit az előző költözésnél elvesztettél, a következőnél megtalálod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szépség, ha üres, csak annyi, mint egy kép a falon. Különben is, képzeld el: leszeded róla a selyemruhát, a fél mázsa smukkot, a húszcentis vakolatot. Mi marad belőle? Valószínűleg csak egy zörgő csontváz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit számít, hogy többé nem tündököl,
az a fény eltűnt a szemem elől,
az óra vissza sose jő,
mikor nyílt a virág, pompázott a mező;
nem szomorkodunk: az ad
erőt, ami megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A veszteség is lehet néha nyereség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ha mozdul valaki, és elindul felém? Kérges szívvel, bánatos testtartással ajtót nyitok a rém vaskos falon. Félreállok. Hogy jöjjön, engedem. Hagyom. Feladom falaim. Feladom énem. Közben szenvedek, mert ismerem a távozás kesernyés ízét. A meg nem értés fertelmes bűzét. A felejtés kínpadját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás