„
Érzem
a dolgok belső vérzését
(...)
mintha
leszakítanák rólam a csendet
üvöltenék.
”
„ Úgy érezte magát, mint aki mély kútba tekint, és nem lát benne vizet, pedig emészti a szomjúság. ”
„ Az emberek lelkéből kiveszett az igazi hit. Hinni akarnak a csodában, de nem tudnak. Megtörtek valahol legbelül. ”
„ Nem merek semmit sem remélni. Megelégszem azzal, hogy félreteszem az érzéseimet a későbbi reményhez! Az idő majd megmutatja, melyekben van ott a remény folytatása, és melyektől kell megválnom. ”
„ Olyan volt, mintha a múló idő és a bűntudatom meg a szégyenkezésem felnyitott volna egy egyre szélesebbé váló szakadékot. Először talán át tudtam volna ugrani rajta, de végül olyan messzi távolba került a másik oldal, hogy már látni sem lehetett, nemhogy utat találni hozzá. ”
„ A reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát. ”
„ Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer. ”
„ Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal. ”
„ A fejem hátranyaklott, ahogy pofon vágott. Könny futotta el a szememet, de nem sírtam. Meg fogok halni, de nem alázkodom meg. ”
„ Kiút sehol: be kell érnem azzal, ami nincs. ”
„ Aki feladja a reményt, az életet adja fel. ”
„ Érdekes, hogy az életben soha semmi sem olyan rossz, hogy ne lehetne még rosszabb. ”
„ Élete olyan üres és semmit érő, akár a partra sodródott kagylóhéj. ”
„ Nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam. ”
„ Kínkeservvel múlnak az éjszakák. Szürkék és nyirkosak a nappalok, akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém. (...) Értelmetlen és haszontalan az életem. Érzékelőszerveim be- és összeszáradtak. Úgy érzem magam, mint egy darab ősi gyanta. Magamnak sem kellek. Csapdába tévedtem, s már kedvem is elmúlt, hogy kiutat keressek. Nem érdekel. Már semmi sem érdekel. ”
„
Magam után húzom magam,
mint egy csapzott esőköpenyt a földön.
”
„
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszuság;
úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.
”
„ Kiáltanom kellene; és én nem bírok, az élet nem éri meg azt a fáradságot, amelybe a fenntartása kerül. ”
„ A pók megszőtte hálóját. Minél jobban küzdesz, annál nehezebb lesz menekülni ebből a kötelékből. ”
„ Az elkeseredett emberek minden őrültségre képesek. ”
„ Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem, ha lenne eutanáziaközpont a sarkon, ma nem üveget mentem volna visszaváltani. ”
„ Ez hát a kétségbeesés (...). Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bűne, amiről a papok prédikálnak, hideg bűn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bűne. ”
„
Leheletnyi toll
akadt fenn létem ágán
s belészakadok.
”
„ Akárhol vagy, azonnal el akarsz onnan menekülni. Minden szorongással tölt el, és egyszerre csak észreveszed, hogy nem is rajtad múlik a dolog. Nem te vagy, aki el akar menni, hanem a helyek akarnak megszabadulni tőled. Eltaszítanak maguktól, mintha azt mondanák neked, hogy nem vagy odavaló. De senki sem magyarázza meg nekem, hogy hol a helyem. ”
„ Senki sem lép tovább. Mindössze annyiról van szó, hogy forog tovább a kerék, és a lendület illúzióját kelti. A belsejében valamennyien patkányok vagyunk, és egyre nagyobb kétségbeeséssel futunk a festett, kék láthatár felé, ami egy lépésnyivel sincs közelebb. ”
„ Én csalatkoztam reményeimben, de másnak talán sikerül. ”
„ Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző. ”
„
Minden, mi számított, elmúlt az életben,
Tengernyi könny. Hidd el, semmi sem véletlen.
Mentem, ha hívtak, harcoltam, nem kérdeztem,
Maradt a vérző ima!
”
„ A valódi reménytelenség a meghozott döntéseink mérgezett gyümölcse, egy gyümölcs, amit ha nem rágsz meg, egészben kell lenyelned. A valódi reménytelenség annak a felismerése, hogy esetleg nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Addig pedig hiába érezzük a megoldások kulcsát szorosan a kezünkben, az onnan mindig ki fog csúszni. ”
„
Az élet kiválasztott téged,
csak ketrecben futsz;
Egy elűzött vaddá tettek,
Te félsz, nem szabadulsz.
”
„
Gyászos ez dal,
minden mindegy már,
ha volna még kiút,
az nem visz sehová.
”
„ Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott. ”
„ Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara... ”
„
Veszett a szó világa az életemmel együtt,
Élőholt lettem én.
Szótlanná kényszerítve, ezerszer fejezem ki
A borzalmat, mi él.
”
„ Egyszeriben egészen más szemmel néztem a világra. Félelmetes és gonosz helynek láttam, ahol csak félelmetesek és gonoszok boldogulhatnak. ”
HIBA!
Kérlek várj... az idézetek már úton vannak!
Nincs több ide tartozó idézet. Elfogyott...
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: