A kategóriához 680 idézet tartozik (bővebb infó)


Szép a való! szebb, mint minden mese,
kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magad is örök változás vagy. Miért kívánnád a többiektől, hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted őket?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megalkuvások csipkedik szét a lélek tisztaságával az életkedvet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki bizalmadba férkőzik, de nem a helyhiány miatt kerül ki onnan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki semmit sem vár, nem csalódhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már ismerem az emberi
viszonylatok
koordináta rendszerét
az érdekek bonyolult szövevényét
érzelmek tarkabarka mértani
alakzatainak
felívelését s mélybezuhanását -
és egyre szomorúbb leszek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A harag és csalódottság akkor üti fel a fejét, amikor az ember elhiszi, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt tartják: nem a nyelv, de
A szem mond igazat.
Én hittem ezt, s hitemnek
Gyümölcse kárhozat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félt hinni... Félt, mert amikor hitt, a reményeit mintha zászlóként a magasba vonták volna, hogy mindenki lássa, ahogy a szélben lobog. Aztán erős szelek, viharok jöttek, csak azért, hogy a zászlót elrongyolják, szétszakítsák... és végül lehúzzák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez az egész világ egyéb se, csak egyetlen nagy, igazságtalan, rosszindulatú, alantas szemétség. És ebben a pokolförtelemben kik a hibásak? Mások! A többiek! Mind, egy szálig!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert semmi se olyan kevés,
És semmi se hull úgy a rögbe,
Mint a földön az esküvés,
Hogy "mindörökre".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Inkább szeressék az embert és hagyják el, mintsem szeretet nélkül éljen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Porból vétettem, és porrá leszek. Az élet csupa megaláztatás, csupa fájdalom (...), szeretnénk magunkat hozzákötni a boldogság szekeréhez, de minden fonal sorra szakad, főleg az aranyfonal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot
már végképp másoknak remél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor szeretsz valakiket, igazán szereted őket, legyen az barát vagy szerető, feltárod előttük a szíved. Egy olyan részedet, amit senki másnak nem adsz, nekik adod, és egy olyan részedbe engeded őket, amit csak ők tudnak megsebezni. Szó szerint átadod nekik a borotvát a térképpel, hová vágjanak a legmélyebben és legfájdalmasabban a szívedben és a lelkedben, és mikor belevágnak, az tönkretesz, mintha kivágnák a szívedet. Ott maradsz meztelenül feltárva, azon tűnődve, vajon mit csináltál, hogy ekkora fájdalmat akarnak okozni neked, mikor mindössze annyit tettél, hogy szeretted őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki könnyelműen ígérget, és aztán nem tudja teljesíteni az ígéreteit, tehetetlennek és sikertelennek érzi magát, s ugyanez történik azzal is, aki az ígéretekbe kapaszkodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szégyenlem az életem, ez az énem.
Neked semmi, van, akinek én voltam a minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkit sem lehet megkímélni a csalódástól. Ha megkíméled egytől, jön a következő, minden halandónak megvan a fejadagja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látom, ahogy ránézel. (...) És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Törpének érzem magam a titáni fák tövében. Aztán inkább gyermeknek, aki azt gondolja, hogy minden meseien hatalmas. Ám később, emlékei helyszínére visszatérve, csalódottan keresi a palotanagy házat, annak tágas szobáit, a végeláthatatlan kertet, és persze nem találja sehol, hiszen termete a felnőtt világhoz magasodott; s noha ettől még meglelhetné gyermekkora hangulatát- fájdalom-, képzelete is alkalmazkodott a felnőttléthez. Vagy szomorúan kuporog egy sötét zugba száműzötten, porosodó álmok és félrehajított játékszerek között, avagy- miként a csacsifogat- hámba fogva kocog a felnőtti vágyak sivár- tarka kordéja előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért éppen azt szeretjük, akit szeretünk, miért pont onnan kapjuk a pofonokat, ahonnan nem vártuk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szívem, mert összetörték. S mielőtt megint összeforrt volna, még jobban összetörte egy újabb idegen, ezek után a vérereim szétszállították a testem minden porcikájába. Ezért nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek. Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul. Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. Csak éppen ezt: szeress, de módjával. Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a teljes odaadást követelik. Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred és érzéseid, s aztán elpusztulsz. Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz, de valamit tartsál meg magadnak. Nem kell sokat beszélni erről. Mosolyogni kell, örülni az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megtört szívet nem gyógyítja semmi, mert a megtört szív előbb szikkadni kezd, mint a kint hagyott zsemlye, azután pedig megkövül, hogy ölni lehet vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elföldelem a szívem vágyait;
Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött úrfiak züllött gyászpompája.
(...)
És most már nincsen vágyam. - Hajnalonta,
Ha hazavet a robot, összetörve,
Nem ülök álmodozni, magam csalni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Harcos voltam, aki békéről álmodott, de előbb vagy utóbb mindig fel kell ébredni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság az a legbiztosabb útja az előrehaladásnak, ha az ember nem csinál semmit!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami hibás, az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek,
Így a magány - könnyek hadán - talán rád talál végleg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás