A kategóriához 680 idézet tartozik (bővebb infó)


A boldogság itt van, egészen közel, úgyszólván karnyújtásnyira. Amikor előre hajolok, hogy megérintsem, fejem nekiütődik a vastag üvegfalnak; hát ilyen közel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Virágillatod
volt csak enyém, gyümölcsöt
másnak teremtél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az is szörnyű, ha elveszted a hited az emberekben, de még rosszabb, ha úgy érzed, minden csakis rossz véget érhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Jóisten is milyen, ha egyszer szükség volna rá, ilyen! Hallgatásba burkolózik tehetetlenül, hagyja, teljen be minden igazságtalanságával a sors!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsenek csodák,
az élet megy tovább,
a múltam semmi más,
egy kettétört világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én életem gyötrő nyugtalanságok láncolata volt olyasmikért, amiket ha elértem, nem voltak arányban az értük szenvedett gyötrelmekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ferenc megmutatta a lépeket, a kaptárak beosztását, elmagyarázta a méhek életét, szorgalmukat, engedelmességüket, törvényüket.
- Mint az emberek - csodálkozott az asszony -, éppen mint az emberek! Mint a faluban élő emberek.
- Nem - csóválta meg Ferenc a fejét - az emberek önzők, ezek pedig nem önzők. Az emberek irigyek, ezek pedig nem irigyek. Az emberek egymás ellen áskálódnak, ezek pedig segítik egymást a munkában. Ilyenek kellene legyenek az emberek, ha mind igaz keresztények volnának. De hol vannak attól!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A körülmények arra hivatottak, hogy leláncoljanak vagy csak arra kíváncsiak, hajlandóak vagyunk-e viselni a láncokat? És melyik béklyót kell viselni és melyiket nem? Reménytelen kérdések, amelyekre soha nem válaszol senki. Vagy ha megteszi, hát nem hiszünk neki. Ezért sorra elszalasztjuk a pillanatokat, melyek a megoldásokat tálcán kínálják. Folyton elszalasztjuk őket, mert nem hiszünk eléggé. És az élet hálója, melynek csomói mentén egyre haladunk, egyszer csak a véget ér. Ott fogunk állni a szélén, és csodálkozunk, hogy hol vagyunk, és hol lehettünk volna. Akkor majd rájövünk, hogy ez az igazi csalódás, amikor megértjük a finom összefüggéseket és az elszalasztott pillanatokat. Amikor a végére értünk és végre értünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reménység régen elhagyott,
elfelejtett boldogság vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csalódás a legfájdalmasabb tapasztalat, nemcsak a személy miatt, akiben csalódtunk, hanem főképp azért, mert megsebesült bennünk a tisztelet vágya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hirtelen ráeszmélt arra a szörnyű tényre, hogy minden ember a maga útját járja az életben, a saját érdekeit hajszolja, a saját jólétét, a saját élvezetét, a saját kielégülését kergeti. Minden ember csak önmagáról tud, és a többiek nem számítanak, csupán statiszták a saját élete színjátékában. Az ember habozás nélkül csal és lop, gyilkol és pusztít, részvét nélkül feláldozza mások életét és boldogságát a legkisebb érdeke vagy öröme kedvéért is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen;
öröme nő, aztán keserű lében
fürdik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol jársz? nem kérdem, olyan mindegy,
csak lépted vigyázom,
cipőd ismeretlen.
Ha szólnál hozzám, meg se hallanám,
elmennék melletted észrevétlen,
mostani magadhoz nincsen már közöm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra riadok kezem tördelem
hirtelen nem tudom mi lett velem
Nem értem honnan a riadalmam
mikor én csak adtam adtam adtam
lehet hogy rosszul lehet hogy rossznak
Hajnali égben átkok kavarognak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyomor egy aratógép: mindent felaprít bennünk, ami a másik emberrel való kapcsolat megteremtéséhez kell, és otthagy minket üresen, minden érzéstől megfosztva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért van rá szó, ha nem is létezik a csoda?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel,
Pedig szabadnak születtél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne számíts jóra,
és nem csalódhatsz nagyot.
Attól nem vidám az életem,
hogy az arcomra mosoly fagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira a jót keressük másokban, hogy a rosszat észre se vesszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jól megtanította neki a volt férje, hogy a pasiknak nem annyira feleség kell, inkább egy szolgáló, aki mindennel ellátja őket, és ráadásul kéznél van a szex is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elégedettség és boldogság az én életemben legfeljebb percekre létezik, és akkor is csak illúzió. Mindig van valami rejtett hiba, mely csak arra vár, hogy előbukkanhasson és mindent elrontson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod mi a legrosszabb? Amikor összeomlik az életed, és pont az okoz csalódást, akire a leginkább számítottál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár meg akarom érteni a szerelmet, és bár sokat szenvedtem azok miatt, akiknek odaadtam a szívem, azt hiszem, képtelen vagyok már szeretni, mert úgy látom, hogy azok, akik megérintették a lelkem, nem tudták fölébreszteni a testem, azok pedig, akik megérintették a testem, nem tudtak közel férkőzni a lelkemhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszabadított:
a világtól, először;
utóbb: magától.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, mindenkinek van valamilyen őrangyala, de szerintem nekünk valami gonosz ördög jutott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétféle ember létezik a világon. A nagy dolgokra hivatottak, mint Walt Disney vagy Hitler, és aztán jövünk mi, a maradék. (...) Az elfuseráltak és tönkretettek. Néha ugratnak minket, néha a nagyság közelébe kerülünk, de sosem érjük el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szabad mindjárt azt képzelnünk, hogy szándékosan bántott meg bennünket. Egy csupa élet fiatalembertől nem várhatjuk, hogy mindig óvatos legyen és körültekintő. Az embert gyakran csak a hiúsága téveszti meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legnehezebb dolog szeretni valakit, hagyni, hogy hibázzon, és ennek ellenére tovább szeretni őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás