Legújabb idézetek

Sokan élnek megszokásban. Érzelmileg leválva. Ismeritek a Pilinszky-mondatot: az ágy közös, a párna nem. És csak kötelességből vannak együtt. Nincs holtomiglan, csak az egyház tanításában. A kölcsönös, lassú, észrevétlenül haldokló házasságban mintha már nem volna semmi új. Ettől még lehet élni. Látni az egyik arcán, a lélegzetén érezni, hogy akarja. De nem teheti meg. Mert a körülmények. Hány ilyen helyzet van, s milyen átkozottul gyűlöletes. S nem tudom, hogy mi is a bölcsesség. Meg hogy egyáltalán érdemes-e annak lenni. Amikor a szíve a gyomrában ver, és a másikban mindig fiatalabbnak látja önmagát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok olyan dolgot megtanultam, amit tapasztalat nélkül megtanulni lehetetlen lett volna. Egyik a türelem becses tudománya, ami arra tanított, hogy a tanulást is úgy kell venni, mint egy sétát a mezőn, könnyedén. (...) Az így szerzett ismeret észrevétlenül elárasztja a lelket a gondolatnak mélyre szálló áradataival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rádadjam, ami van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Időnként engem is teljesen elhagy a hitem. Olykor hónapokig nem tudom miben hiszek: Istenben? Ördögben? Mikulásban? Tündérekben? De én is ember vagyok. Gyönge ember, akinek nincs ereje. De van valami, ami egyre csak ás, egyre csak kapar bennem. Mintha Isten körme lenne. És mikor nem bírom tovább a fájdalmat, valami kilök a sötétből, vissza a fénybe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pozitívos energiaáramlás valójában szeretetérintés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka.

pont 21 kedvenc 0 hozzászólás

Életünket a lehetőségeink határozzák meg. Azok is, amiket elszalasztunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyenge hittel az a baj, hogy újra és újra megkérdőjelezi azt, amit már korábban megválaszolt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez szép. Igen. Ez bizony filozófia. A bajt ne keressük, jön az magától. Kár, hogy nincs nálam ceruza. Majd vigyázok, míg hazaérek, el ne felejtsem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki fiatal, szigorúan és kérlelhetetlenül mondja ki ítéletét az öregek fölött, és többnyire igaza van. És ítéletet egyúttal önmagára is. Arra az időre, mikor már ő is öreg lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig lobogtam, küzdtem, vágytam, égtem:
utolsó végváramba visszatértem,
s dárdák elől páncéltalan magam
egy láthatatlan körrel kerítem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában senki nem azt látja, ami a szeme előtt van, és csak lépésről lépésre képes az ismeretlen helyzetet újraértékelni, összerakni a részletekből az igazi képet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem az a tantárgy, amelynek a legnagyobb hatása volt értékrendszerünk kialakulására, hiszen milyen más alapra lehet a jövőt építeni, mint a múltra?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedves Naplóm! Marhaság! Mitől volna kedves egy napló?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne harcolj, ha nem győzhetsz (...). És ne harcolj, ha nem akarsz győzni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A különböző kultúrák és korok mítoszai ugyanazokat az alapvető félelmeket tükrözik. (...) Közös borzalmak, amelyek az összes törzsnél és országban megtalálhatóak, amelyek mélyen beleivódtak minden emberbe: betegségek és járványok, háborúskodás, kapzsiság. (...) Mi van, ha ezek a dolgok nem csak babonák? Mi van, ha közvetlen kapcsolatban állnak egymással? Nem külön-külön létező félelmek, amelyeket csak a tudatalattink kapcsol össze. Mi van, ha a tényleges múltunkban gyökereznek? Más szóval, mi van, ha ezek nem csupán közös mítoszok? Hanem közös igazságok?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

[Nem] szabad feltételezni, hogy a beszámolók, amelyeket önmagamnak mondok el saját tettemről, vagy a rendszabályok, amelyeket saját viselkedésem számára előírok, szükségképpen mentesek minden elfogultságtól. Önmagamról szóló beszámolóim ugyanolyan fajtájú tökéletlenségeket mutathatnak, mint a rólad szóló beszámolóim, és a figyelmeztetések, fenyítések és parancsok, amelyeket önmagamnak előírok, ugyanúgy lehetnek hatástalanok és ostobák, mint azok, amelyeket másoknak írok elő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várom, hogy egy angyal érkezzen,
És fizessek a bűnért, ha vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, meglehet,
Hogy te temeted el a testemet.

Várjuk, hogy egy angyal érkezzen,
És én fizetek a bűnért, mert vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek,
De kérlek, temesd el a testemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose tudhatod, mitől kattan be az emlékezés (...). Egy csecsemő arcától. Egy csengőtől a macska nyakörvén. Bármitől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Halál ott van mindenütt. Nem riasztja el a fekete kordon vagy a biztonsági őrök, nem nyűgözi le a zene vagy a pletyka vagy a divatos partiszerviz. Itt van bennünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Időre szükség van. Az idő kegyelem, hősiesség nélküli és jóságos, ha tiszteljük és serényen kitöltjük; csöndben gondoskodik, magával hozza a démoni közbelépést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy ember, akivel végig kell sétálnod az életnek nevezett ösvényen. Jó barátoknak kell lennetek, el kell fogadnotok egymást, és támogatnotok kell egymást. Ki kell tűznöd vele új célokat, meg kell terveznetek az utazást, és meg kell határozni, mit jelent a siker számára. Ez az ember TE vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hit, ami képessé tesz minket, hogy hitelt adjunk olyan dolgoknak, amelyekről tudjuk, hogy nem igazak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyre komolyabban foglalkozott a gondolattal, hogy keressen valakit, akivel megossza az életét. (...) A "minden bizonnyal találhatok" valakit gondolatból "minden bizonnyal találni fogok" valakit lett; végül pedig "minden bizonnyal találnom kell" valakit. Ezen a ponton azonban, bármennyire másként szerette volna is, még mindig oda lyukadt ki, hogy: "valószínűleg nem fogok".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkit sem lehet igazán jól ismerni. Valójában a bizalomtól függ minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran csak azokban a hazugságokban van igazság, amelyeket nem mondunk ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az örömöknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük. Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz, egyre nagyobbak és felismerhetőek lesznek mögötted, amíg hirtelen előtted lesznek. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sötét szobában
madár verdes Töri a
gyönyör üvegét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legveszedelmesebb dolog az univerzumban: jóslatok alapján kormányozni. Sem elég bölcsek, sem elég bátrak nem vagyunk az efféle játékhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak idők, amikor önmagadat sokkal nehezebb az uralmad alatt tartani, mint bármely más földi dolgot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás