„ Együtt indultunk el, te elvesztél a ködben.
Én napfényízre vágytam, és álmot űzni jöttem. ”

„ Múltad megkísért. ”

„ Olyan sok dolog létezik, ami érzelmeket elevenít fel: a föld lágysága tavasszal, felhők a nyári égbolton, az őszi szellő illata, az esőcseppek hangja egy selyem esernyőn, a hűvös levegő az iskolából hazafelé tartva, a táblatörlő illata, a távoli teherautók elsuhanó hangja az éjszakában, vagy a biztonság és megnyugtató érzése egy kisboltnak késő éjjel. Csak meg akartam osztani veled ezeket az érzéseket. Életem végéig. ”

„ Bár a testét elviszik, és elégetik, lelke mindörökké itt marad ajtótól ajtóig bolyongva. Hiába jönnek új lakók, és töltik meg a szobákat vitával, és ezerszer, milliószor átéli azt a pillanatot. ”

„ Százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts. ”

„ Minden, ami szép volt,
minden, ami ránk várhat még,
már bennünk van rég,
a szemünkben ég. ”

„ Az emlékezés sokszor nem annyira a valóság felidézése, mint a vágyak visszavetítése. ”

„ Szeretet, barátság, mint minden, múlandó, de emlékezete, öröme állandó. ”

„ A múltnak annyi emléke rajzik föl, amikor egy kedves teremtés arcvonásait igyekszünk képzeletünkben föleleveníteni, hogy ezeken az emlékeken keresztül zavarosan látjuk őket, mintha könnyfátyol borulna szemünkre. Ezek a képzelet könnyei. ”

„ Vannak pillanatok az életben, amikor minden külső ok nélkül, hanem inkább a fogékonyságnak belülről kiinduló és bizonnyal csak fiziológiailag magyarázható fokozódása folytán, a környezetnek és a jelennek érzéki felfogása a világosságnak magasabb és ritka fokára emelkedik, miáltal ilyen pillanatok utóbb kitörölhetetlenül bevésődnek emlékezetünkbe, s egész egyéniségünkben fönnmaradnak, anélkül, hogy tudnánk, miért vagy hogy miért éppen ők a hozzájuk hasonlóknak annyi ezreiből, hanem inkább egészen oly véletlenül, mint egész kihalt állatfajoknak egyes, a kőrétegekben fönnmaradt példányai, vagy mint azok a rovarok, amelyek valamikor egy könyv becsapása alkalmával véletlenül összenyomódtak. ”

„ Amint a jelenvaló eseményekben, úgy a személyekben sem ismerjük fel egykönnyen azt, ami bennük jelentős: csak ha a múltban vannak, tűnik ki jelentőségük - az emlékezés, ábrázolás, elbeszélés által kidomborítva. ”

„ A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom. ”

„ A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot. ”

„ Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után. ”

„ - Akárhányszor eldöntöm, hogy továbblépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni őt. (...)
- Majd egyszer megismersz valakit, őrülten bele fogsz szeretni, és rájössz, hogy továbbléptél anélkül, hogy észrevetted volna. ”

„ Nekem valójában fogalmam sincs róla, mit jelent az, hogy "megbocsátani". Nem foglalhatja magában a "feledés"-t, az ugyanis fiziológiai folyamat, és nem függ az akarattól. Mindannyiunknak van egy csokorra való emlékünk, amitől boldogan megszabadulnánk, de valahogy épp ezek a legragaszkodóbb természetűek. ”

„ Tudod mi az igazán ijesztő? Amikor el akarsz felejteni valamit. Teljesen kitörölni az emlékét. De nem tudod. Nem múlik el. És úgy követ téged, mint egy szellem. ”

„ - Vannak, akik jobban szeretik nem felhánytorgatni a múltat. (...)
- A megbocsátás nem azonos a felejtéssel. ”

„ A szerelmek egymásra íródnak, mindig ugyanoda, ugyanarra a sorra, és a másik nem látszik. ”

„ Az idő segít. Lassú és fájdalmas, de működik. A beszéd is segít. Lógni a többiekkel, találkozni a barátokkal, és olyan lesz, mint egy könyv, amit rég olvastál. ”

„ Egy mozdulat, egy pillanat,
És végre szétszakad a varázslat:
Nincs fájdalom, nincs félelem,
Nincs többé kőszikla a lelkemen. ”

„ A felejtés:
kulcs, amivel a múltadat
lezárod. ”

„ Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" - új életet kezdeni. ”

„ Nagyon sokat tanulhatunk a múltból. Könnyen elfelejtjük a leckét, ügyesen eltemetjük a hibákat, úgy érezzük, mintha sosem követtük volna el őket, és így újra meg újra ugyanazokba a tévedésekbe esünk. ”

„ Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj. ”

„ A múltat el kell felejtenünk! Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség. ”

„ Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti. ”

„ Soha nem érkezett senki, aki megtanítana felejteni. Hogyan kell idegen ajtók előtt a terhet letenni. Letenni és ott felejteni. ”

„ Legveszélyesebb fájdalmaink azok, amelyekre nem merünk emlékezni. Rettegünk, hogy szembenézzünk valamivel, ami egyszer már óriási fájdalmat okozott, s tudatalattink feketelyukába gyömöszöljük, azt remélve, hogy ott nem csinálhat bajt. így is visszajön azonban, legfeljebb álarcban, angyalarcú démonként. Egy darabig csendben lapul, hogy aztán később alattomosan ránk támadjon. A felejtés olyan, mint az orosz rulett! ”

„ Nem arra van az ember kitalálva, hogy magával cipelje az emlékeit, kevés nagyobb adomány van, mint a felejtés. ”

„ Az erős koncentrációnak sokszor az a következménye, hogy az ember könnyen elfelejti a már befejezett dolgokat. ”

„ Felejteni, ami hétköznapi és megőrizni, ami ünnepi: ez a lélek dietetikája. Az emlékezet művészete a művészi felejtés. ”

„ A felejtést és érzékelést illetően a következő megfigyeléseket gyűjtöttem össze: (...) a jót hajlamos vagyok abban a pillanatban elfelejteni, amikor megtörténik, a rosszat nem: emlékszem minden neheztelésre, mellőzésre, visszautasításra, amikor megfeledkeztek rólam, átnéztek rajtam, vagy faképnél hagytak. A jóra talán ezért nem marad szabad agykapacitásom. ”

„ Az életben az a legfontosabb, hogy tudjunk felejteni. Hogy ne rágódjunk a múlton túl sokat. Hogy képesek legyünk átlépni a minden pillanatban megdöglő jelenen, akár egy lótetemen, és akkor lehet előre masírozni. ”

„ Ti, kik az idő folyamán hajóztok, dermesszen meg titeket a feledés üressége! ”