„ Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már. ”

„ A rémálom nem bennem élt, hanem én éltem át minden egyes elátkozott napfelkeltével, amit nélküle kellett megélnem. ”

„ Törjétek fel zárát az "én-álmodásnak"
Hogy elepedt lelkem odaadhassam másnak -
Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem
Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem -
Ki valóra váltja - megitatja vérrel
S megéteti könnyes szerelem kenyérrel! ”

„ Ha az Ember ismerné az etika egyszerű technológiáját, akkor el tudná érni magának azt az önbecsülést, személyes megelégedettséget és sikert, amelyről azt hiszi, hogy csak álmodni képes, nem pedig elérni. ”

„ Veled zuhanok a végtelenbe,
beleálmodlak az életembe,
emlékedet a szellő hozza,
bánatomat az eső mossa el. ”

„ Álmodunk a reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül. ”

„ Nem baj, ha nagy álmotok van. Ha az álmotok össze is törik, a darabjai még mindig nagyok maradnak. ”

„ - A halál nem más, mint álom!
- Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy "Ébresztő, kész a reggeli!", akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat. ”

„ Az álmok nem azonosak a valósággal, de azok is fontosak. ”

„ Az álom nem az, ami már létezik, de az sem, ami sohasem valósulhat meg. Úgy van ez, mint az életben a földön: nincs út, de jön sok-sok ember, és - utat vág! ”

„ Szívből élj! Ma csak a jóért,
Tartsd meg a napfényt.
Az álmodért törj fel az égig,
Így csináld végig. ”

„ Ágon álmodó
aranyzöld rózsabogár.
Most virág ő is. ”

„ Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?... ”

„ Lenyűgöz, milyen játszi könnyedséggel mutatja ki az érzéseit. Ha szomorú, sír, ha vidám, nevet, és semminek nem örül jobban, mint hogyha meglepik egy kedves gesztussal. Ilyenkor gyermeki ártatlansággal reagál, és bár a meglepetés váratlan jellege később elmarad, ő még évek múlva is képes ugyanúgy örülni. Előfordul, hogy amikor látom álmodozni, és megkérdezem, mire gondol, ő tündérien elmesél valamit, amit én már rég elfelejtettem. Be kell vallanom, ezt mindig is nagyon szerettem benne. Miközben ő nagyon is lágyszívű, bizonyos dolgokban sokkal keményebb, mint én. ”

„ Miközben alszol, én az esőben állok, és nézem, ahogy a cseppek a hajamról az arcodra hullanak, és te mintha mosolyognál álmodban, de mégis néma vagy. ”

„ Jó tulajdonsága az a szomorúságnak, hogy el is altatja az embert, meg is vigasztalja mindenféle kedvező álommal. ”

„ Szomorúnak tűnök, mert nincs bátorságom ahhoz, hogy elmeneküljek tőled. Azt hiszem, nem akarom tudomásul venni az igazságot: neked én semmit sem jelentek, csak egy álom vagyok. Te szeretsz játszani az élettel, nem félsz semmitől, még tőlem sem. De szeretném, ha tudnád, én nem egy tárgy vagyok, sem egy kisbaba. ”

„ Tudomást sem veszek róla,
de távoli tájakon
már körvonalazódik a halálom. ”

„ Az ember az omladékban is a régi épületet látja. A virág csak virág, ha elhervad is. Az álom szép, ha elszállott is... ”

„ A buddhisták egy fontos dolgot tanítottak meg nekem. Ők az "itt és most"-ban hisznek. Vallják, hogy az egyetlen valóság az, ami itt van velünk, az, ami itt és most történik kettőnk között. Ha a holnapnak élsz, ami csupán egy álom, akkor mindössze ez a megvalósítatlan álom marad neked. A múlt sem valóság, értéke mindössze annyi, hogy azzá tett, ami most vagy, nem több. Így hát ne élj a múltban. Élj a mának. Amikor eszel, egyél. Amikor szeretsz, akkor szeress. Amikor beszélgetsz valakivel, beszélj. Amikor egy virágra nézel, láss. Ragadd meg a pillanat csodáját! ”

„ Az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak, és akarják mindazt, amit az életben szívesen csinálnának. ”

„ Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát. ”

„ Szeretnélek kibontani,
s vigyázva összerakni ujra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem. ”

„ Ha velem vagy
szomorú szívvel hajnalodik
várakozna még az éjszaka
hogy betakarjon bennünket -
vágyainkban hullámzik a tenger
szemedben kacagnak az álmok
mert a valóság ezerarcúbb
mint a legszebb látomás:
maradj velem mindhalálig. ”

„ Nem lenne nagyszerű, hogy ha elszúrnánk valamit, azonnal rájöhetnénk, hogy mitől voltunk olyan mocskok, és rögtön helyrehozhatnánk a kárt? Persze az lenne a legjobb, ha eleve elkerülhetnénk az ostoba döntéseket. Ha rászánnánk egy percet, hogy a járulékos veszteségekre gondoljunk és arra, amit ez mások életében okoz. Ha már késő, csak annyit mondhatok: sajnálom! ”

„ Úgy érzem, hogy a szoba, amelynek négy fala között álmodunk és bánkódunk, örvendezünk és élünk, részt vesz az életünkben, együtt lélegzik velünk, és előbb-utóbb saját egyénisége lesz. ”

„ - Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett. ”

„ Az álom nem tolvaj, aki ellopja a fele életünket, hanem áldott tündér, aki mentül hosszabban időzik nálunk, annál inkább meghosszabbítja az életünket. ”

„ Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem.
Üres lett a szivem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze űző álmok. ”

„ A halál (...) csak egy pillanat. Könnyebben elragad, mint az álom. ”

„ Én nem tudom elviselni, hogy mellőlem akár a legkisebb kapcsolat is sebbel menjen el. Nem szabad sebeket ejtenünk a férfiakon, hiszen... olyan esendők. Sokkal magányosabbak, mint mi vagyunk. Még akkor is, ha a puszta "együttlét" nekik sokkal kevésbé fontos, mint nekünk. Mi a szívünket adjuk bele (...). Legfeljebb sajnálni tudom magunkat, hogy mi másként szeretünk, mint ők. Sajnálom, mert az élet rettenetesen rövid. Csak mostanában értettem meg, miért mondta egyszer a szerelmetes férjem: "Ha bárki jönne az életedbe, aki többet tud adni neked, mint én, az elé letérdelek, és megköszönöm neki, mert annyira szeretlek, hogy azt kívánom: neked minél többet adjon valaki. Még ha az a valaki egy másik férfi is." ”

„ A legjobb művészet kényszerítő erővel utánozza az életet. Ha álmot utánoz, akkor az az élet álma. Máskülönben nincs olyan hely, ahová kapcsolódhatunk. A csatlakozónk nem illeszkedik. ”

„ Álmodj magadnak álmokat,
Álmodj magadnak szárnyakat,
Látod a távolt s a titkokat,
Hallgasd a hangot, ahogy hívogat. ”

„ Álom: játék, mint az élet... Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is. ”

„ Ha azt akarod, hogy álmod valósággá váljon, ne aludj tovább. ”