„ Nem csupán idomra és tömegben
Nő a természet; e templommal együtt
Az elme, lélek belszolgálata
Szintén öregbül. ”

„ Aki kopatlanul megőrzi magában a gyermekkori játék örömét, annak üdék a gondolatai és egészséges marad a lelke. Az megsokszorozva képes felszínre hozni belső palettája színeit, s mindig kapcsolatra kész, ami önmagában elég erőt ad ahhoz, hogy fonákjára fordult hangulatait helyrebillentse. ”

„ Arcomon pír... hópuha angyalszárny érint... De mire ocsúdna megkövült lelkem - halandó valóság szaggatott árnyai - már kínbársonyt fonnak körém... S mire kóbor könnyeim fáklyái kihunynak, a végtelen üzeni: Ember! Ember maradsz. ”

„ Nem árt kiselejtezni lelkünkből is az év közben felgyűlt hulladékot, babonákat, kényszerneurotikus félelmi berögződéseket, az év szutykát kisöpörni... A félelem a lélek alján megmarad - de az élet a felgyülemlett lelki szemét nélkül emberibb, egyszerűbb. ”

„ Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj - dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla." ”

„ Látlak... A túloldalon. Ahogy ott állsz a folyó partján, és nézel. Rám. És érzel. Engem. Én pedig téged. Aztán egy cölöpöt verek a mederbe. És te is. Aztán még egyet és még egyet. Aztán pallókat teszünk a cölöpökre. Egyre többet és többet. És egy napon a cölöpök, a pallók összeérnek. Elindulsz felém. Elindulok feléd. És középen találkozunk. A Lélekhídon. ”

„ Tudják, mi egy nyári zápor? Először is, a nyári eget szétszakító tiszta szépség, a szívünket eltöltő, tisztelettel vegyes félelem, hogy olyan nevetségesen jelentéktelenek, olyan törékenyek vagyunk a fenséges nagyság kellős közepén, úgy kitölt minket ez a nagyság, megdermeszt, lenyűgöz, elbűvöl a világ pazar bőkezűsége. A zápor és a nyár, a mozdulatlan port elsöpörve, olyan hatással van az emberi lélekre, mint egy végtelen hosszú lélegzet. Vannak nyári záporok, melyek úgy veszik be hozzánk magukat, mint egy új szív, amely egy ritmusban ver a másikkal. ”

„ Sajnos mi sem általánosabb, mint hogy a bujálkodás kiöli az ember szívéből a szánalmat; hatása rendszerint eldurvító; talán a lélek fásul el az érzékek örökös tobzódásától, talán az idegek rendszere tompul el a sok durva behatástól, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a megrögzött paráznák vajmi ritkán könyörületes szívűek. ”

„ Meghalásunk igazság szerint inkább a túlélők dolga, semmint a magunké; mert akár tudjuk idézni, akár nem, lélektani szempontból teljességgel érvényes a tréfás bölcs szava, hogy amíg mi vagyunk, nincs halál, és ha a halál van, mi már nem vagyunk, hogy tehát köztünk és a halál között egyáltalában nincs reális kapcsolat, semmi közünk hozzá, legfeljebb a világnak meg a természetnek van hozzá köze - amiért is minden élőlény roppant nyugodtan, egykedvűen, felelőtlenül és gyanútlan önzéssel tekint elébe. ”

„ De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából. ”

„ Nem, te soha többé úgy nem szerethetsz senkit, ahogy engem szerettél, ahogy engem szeretsz; nekem már nem lehet vetélytársam. Ha szerelmünkre fogok gondolni, mert immár ez lesz egyetlen gondolatom, nem fogok találni benne egy szemernyi keserűségre sem. Mert ezután már soha többé nem lesz módodban, hogy elbűvölj egy asszonyt azokkal a gyermeki évődésekkel, az ifjú szív ifjú kedvességeivel, a lélek kacérságával, a test bájával s a kéj gyors egyetértésével, egyszóval azzal az elbűvölő kísérettel, amely az ifjonti szerelmet nyomon követi. ”

„ Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messze látok és merek. ”

„ Rettenetes szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk! ”

„ Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy. ”

„ Széltől, fáradságtól óvó korunkban megrázkódtatásként fogjuk fel, ha valaminő - bármilyen - érzelem ránk talál, s uram bocsá`, megrenget bennünket. Testi egészségért diétázunk, gyúrunk, kocogunk - soha ennyi ápolatlan, slampos, beteg lélek nem senyvedett e bolygón, mint mai napság. Felszínességünk felől nézve így van rendjén. Végre is, nyomban szembe szökik, ha puccos prémben, csontkarcsún jelenünk meg egy társaságban, ám lényegesen kevésbé feltűnő, mi több, teljesen elhanyagolható, hogy bensőnk avas toprongy. ”

„ Még nem hallottam hangod ezelőtt,
Csak gyönyörködtem arcod mosolyában,
És elvesztem szépséged folyamában,
Amint lelkembe tündökölve tör. ”

„ Ha az ember életében nincs egy vízió, mely után vágyakozhat, melyet valóra
szeretne váltani, akkor hiányzik
a hajtóerő, hogy szívvel-lélekkel küzdjön. ”

„ A lélek csak akkor élhet, ha valamit kockáztat. Kockáztatni azt jelenti, olyan valamibe kezdeni, amelynek kimenetele ismeretlen. ”

„ Mennyivel egyszerűbb volna bizonyos dolgokat kisebb vagy nagyobb ütésekkel elintézni, ahelyett, hogy mindent átteszünk az idegek bonyolult hálózatára, amelyen átszűrve az egyszerű és becsületes ütés a tekintet gyűlölködő villanásában vagy a hang visszafojtott formájában jelentkezik, isten tudja, a lélek milyen zugaiban raktározva el az indulat mérgező hatású kezdősebességét. ”

„ A bennünk élő örök gyermek visszavágyik az anyai biztonságba, a szeretet ölébe. Lett légyen az író, tanár, kétkezi munkás, vagy akár a felületen csillogó-villogó közszereplő. A lelke mélyén mindenki simogatásra vágyik. ”

„ A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait. ”

„ Félre minden csalódás és búbánat! Mit búsuljak az embereken, ha ott vannak a sziklák, a hegyek! Ó, milyen gyönyörű órákat töltünk majd köztük! S ha visszatérünk, nem leszünk úgy, mint sok utazó, aki semmiről sem tud pontosan beszámolni. Mi majd tudjuk, hol voltunk, emlékezünk mindenre, amit láttunk. A tavak, hegyek és folyók nem zavarodnak össze képzeletünkben, s ha le akarunk írni valamely tájat, nem kezdünk bevezetőül azon civakodni, merre is fekszik. Kitörő lelkes dicséretünk nem lesz olyan kibírhatatlan, mint a legtöbb természetrajongóé. ”

„ Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkaczagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily perczben lelkemet. ”

„ A halottakat el kell temetni, nem ahogy az egyiptomiak tették, megőrizve a testet, hogy a lélek halhatatlanságát biztosítsák általa. Nem! Igazán! Véglegesen! Fordítson hátat a múltnak, csak előre nézzen. Tudja, az idő mindent begyógyít, minden sebet. ”

„ Az igaz alázatos minden teremtménnyel együtt érez és mindeniknek ismeri s tiszteli erényeit. S mert semmit és senkit nem becsmérel le, érzi, hogy mindeniknek megvan a maga rejtett értéke. Semmi és senki sincs, ami vagy aki ne volna szükséges e világon. Minden léleknek megvan a maga becse, a maga méze, melyet másban meg nem találni, épp ezért mindenki szeretetre érdemes. ”

„ A délelőtti nap csupa hév, lelkesedés, kíváncsiság, de színtelenül egyforma, tapasztalatlan, mint az ifjú szerelmes. A lenyugvó nap színpompája az érett férfi szerelme. Tele van emlékkel, örömmel, csalódással, fájdalommal, lemondással. Ezért olyan gyönyörű. ”

„ Mindenki úgy születik, hogy a lelke egyik fele nem sima, hanem töredezett, és vannak, akik arra vágynak, hogy megtalálják azt a darabkát, amelyik éppen odaillik. Ha kell, egy életen át keresik. ”

„ A hozzátartozóink koporsójánál hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni, és nem nézni mást, mint amit a lelkünk látni enged. ”

„ Megőrzik a szobrok öntőmintáját, a matricát, amivel mindig újra lehet hasonló tárgyakat alkotni, de az én testem, az én arcom, az én gondolataim, az én vágyaim soha nem jelennek meg újra. Pedig millió és ezermillió teremtés születik meg, akinek néhány négyzetcentiméteren orra, szeme, homloka, arca és szája lesz, mint nekem, és lesz lelke is, mint nekem, de én, én nem térek vissza soha, az énemnek egyetlen felismerhető része sem jelenik meg újra abban a megszámlálhatatlan, különböző teremtésben, akik körülbelül egyformák, és mégis végtelenül eltérnek egymástól... Mibe kapaszkodjék az ember? Kihez forduljon kétségbeesett kiáltásaival? Miben hihetünk? Minden vallás ostoba, gyermekes moráljával és szörnyen ostoba egoista ígéretével. Egyedül a halál bizonyos. ”

„ A másokért való szenvedés váltja meg a lelket. ”

„ Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él. ”

„ Hatalmas erő forrása, ha van az életünkben néhány olyan ember, akiknek minden érzésünket elmondhatjuk, és bízhatunk benne, hogy azután is szeretni fog, nem gázol a lelkünkbe bírálatával, ítélkezésével. ”

„ A lélekben csendülnek meg azok a halk hangok, amelyek megmondják nekünk, hogy mi helyes számunkra. ”

„ Utazni csupa gyönyörűség volna (...), ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk.
Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok. ”

„ A szerelem nem racionális tervezgetés, átfogóan nagy, lélekmélyi és világméretű együtt-tervezés... Az eget keresi a két szerelmes, ahogy a gótika fölboltozta lelkét a végtelenbe, és benne az apró ember fölistenült a térbe. ”