A címkéhez 708 idézet tartozik


A titkokat leplek takarják, s ha elindulsz a fölfedezésükre, sorban tárulnak föl előtted a leplek, egyre többet tudsz, és egyre jobban tudod - de soha nem jön el a végső pillanat, amikor eljutsz a legbelső helyre, ahol végre magadhoz ölelheted a titkok Titkát - mert az mindig beljebb van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy függőségi kapcsolatban az ember inkább tönkreteszi a másikat vagy önmagát, minthogy felébredjen az illúzióból. Mivel titkolni akarja saját tehetetlenségét, ő maga válik apa- vagy anyafigurává és nevelni kezdi partnerét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést, elrejtve elméd leghátsó zugába, akkor tudhatod, hogy az érzés valójában erősebb nálad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugyan mit tudhatnak a csillagok emberi szívünk indulatairól? Mit tudhat az örök mozdulatlanság, az örök hidegség, a végtelen távoli ragyogás a soha meg nem nyugvásról, a melegségről és a közelség utáni vágyról, amiért az emberi szív dobog? Hamarabb ismerjük meg mi az ő titkaikat, mintsem ők a mi szívünkét! Mert nincs nagyobb titok az emberi szív titkánál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl sok titkot tudtam már, amelyek közül szinte egyik sem volt az enyém. Az én titkom viszont sötét volt, és súlyos teher.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunkban megvan az adományozás. (...) Az is egy ajándék, hogy próbálkozunk és megbocsátunk, vagy hogy megértjük a másik nézőpontját, vagy hogy titkolózunk egy barát kedvéért. Az öröm állítólag az adakozásból származik. Szóval, amikor elmúlik az adakozás öröme, amikor az adakozást inkább már tehernek érzed, akkor leállsz. De ha olyan vagy, mint akiket ismerek, akkor addig adsz, amíg már fájni nem kezd, és még egy kicsit azután is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon miért kérnek egyes közlendőiket illetően titoktartást az emberek? Nem lenne egyszerűbb el sem mondani?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi arcot a tudat és az élet formálja, s titokzatos redőkből áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. Az örmények is feketébbek itt, mint más tisztességes helyen. Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc-emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségtől olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. Nincs itt semmi sietség, csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy rózsaszínkék titkos alkonyatban
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,
mint búcsuterhes hosszu zokogás;

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda megfoghatatlan dolog ez a hűség! Vajon a titoktartás lenne a valódi hűség, vagy a hallgatás? Hallgatás akkor is, ha az életünk múlik rajta? Vagy egészen egyszerűen olyan, mint a halál, ahol nincs alkudozás, ha átlépted a határt, ott is maradsz. Bármilyen remény is élteti az embert, ha a hűség elillan, nincs, aki megmenthet bennünket a végzetünktől. Kicsit olyan, mint a gonoszság, az mindig ott lapul az emberben. Suttog nekünk valahol legbelül, mígnem elfelejtjük, kik vagyunk. Amikor pedig eljön az elszámolás ideje, már nem ismerünk hűséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki titkol valamit, és mindenki társat keres magának a titkaihoz, hogy legyen egy cinkosa, akivel együtt cipelhetik ezt a terhet, aki néha megfordul és emlékezteti. Erre pedig a legjobb társ mindig egy idegen, mert egy idegennek elmondani a titkainkat kicsit olyan érzés, mintha egy letakart tükörben néznénk magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó házasság titka örök titok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, hogy a sorsunk miért a tenyerünkben van megírva, miért az mutatja? Azért, mert ha kell, jól el tudjuk rejteni. És tudod, hogy miért? Mert az erő a titokban rejlik. A valódi céljainkat senki nem ismerheti, a sorsod a te titkod, ezért azt soha senkinek ne áruld el!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem tévesztheti szem elől, mit is akar igazán. Még akkor sem, ha olykor úgy tűnik, erősebb a világ meg a többiek. Ez a titok nyitja: nem szabad csüggedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem és a halál monumentális, meghatározó erő életünkben, ihlető, forradalmi, titokzatos csoda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A betegség nem úgynevezett "jó". De például, aki volt valaha csecsemő, visszakerül vele az anyja ölébe, kialhatja magát végre, kap enni-inni, kiszolgálják, heverhet nyugton. Annyit alhat megint, amennyi alvás kell neki. Visszamerül a született kiváltságaiba. Király és titok. Gyengédség veszi körül és szolgálat. És ha csak lagymatag, tessék-lássék módra is; és ha álszent, beidegzett képmutatásból is; annyi baj legyen: jelzést kaptál az eredeti egyedülálló helyzetedről. Helyrebillen a világ: körülötted kering megint. Az embernek cseléd kell és nem parancsnok. Mindenkinek, a gyengének is, az erősnek is. A többi ember részéről. Születésed pillanatától fogva, és mindvégig is, segítségre van szükséged. Segítségre, mégpedig az élethez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezelőtt bús szívem hervadni indúla,
Titkos óhajtással gyakorta jajdúla;
De mihelyt láttalak, csuda, mint újúla,
Minden akkori búm örömre fordúla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csillagos éjeken, hogy ha minden pihen,
Te vezetsz, szerelem, titkos ösvényeden.
A hold sejtő arca biztatva lép elő.
Balzsamot lehellő ekkor a lágy szellő,
S ég, föld rezgi velem azt a kéjt, izgalmat,
Amit szívem érez s miről ajkam hallgat.
Szeretlek! s az élet mi is volna nekem,
Ha te nem szeretnél, édes egyetlenem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran már szinte álmodom. Én is éltem valaha egy teljesebb életet. Ilyenkor ismét ismerős ösvényre lépek, de arrogáns önigazolásom hirtelen rossz útra visz. Ilyenkor, imádkozva egy újabb esélyért, ha tudatosan nem is, de ösztönösen megvilágosodik az elmém, és tudom, hogy az élet nem vész el teljesen, hanem mint tört üvegcserép megmarad az emlékezetünk titkos mélységeiben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet minden pillanata tanít, és az egyetlen titok: elfogadni azt, hogy csak mindennapjainkban lehetünk olyan bölcsek, mint Salamon, és olyan hatalmasok, mint Nagy Sándor!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi arc is egyfajta tisztás, mint az erdei tisztás. Minden kérés és remény, félelem és titkos öröm, gyermeki öröm kiül az arcunkra, mint mikor árnyékból a fényre lépünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem igaz, hogy csak a rosszak találják szépnek az életet. (...) A jók életszeretete büszkébb, titkosabb, mélyebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy összecsendüljön az elfogadás,
Egy hely kellett csupán, s a kör közepén
A titok nézett körül immár, nem én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem voltam magányos.
Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész
Figyelemmel, olyan magány volt, mint a lomboké,
s benne madár is énekelt, mozdulatlan csőrrel a titkos
belső hallásnak néma dalokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem érdekelnek tilalmak, sebek,
ami szakadékony, szakadjon,
mi nem tud tartani, ne tartson,
akkor se lehet eltagadnom,
hogy igenis boldog voltam veled,
mert szerettél, és mert szerettelek,
s mikor szép voltál, te voltál a legszebb;
titkolni kellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene a legtitokzatosabb és legemelkedettebb dolgokat is elmondja, amit a lélek érez és megálmodik. Az eszmék és érzések magasabb rendjét fejezi ki, mint az emberi szó. A végtelent tárja fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olykor, hogy megvédjük azt, akit szeretünk, jobb titkot tartani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedély ilyen: mint a honvágy egy ország iránt, amelynek határain jártunk már, de messzi fővárosát még sose láttuk, és azt képzeljük, minden valaha látott hely szépsége ott vár minket titokzatos utcáin és megnyíló homlokzatai mögött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy asszonyt kikérdezni nem annyit jelent-e, mint kiszolgáltatni neki önmagunkat? Hiszen ezáltal tud meg mindent, amit el akarunk titkolni előtte és talán akkor titkolózik leginkább, mikor megszólal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem tudta róla, sőt, még önmaga előtt is titkolta, hogy azért ragaszkodik annyira a törvények betartásához, mert a lelke mélyén úgy érezte: egyetlen apró kis rendbontás is elegendő lehet ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol, s a világ kiforduljon a sarkaiból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás