„ Azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek. ”

„ Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt. ”

„ Viselkedj a szükségesnél egy kicsit mindig kedvesebben! ”

„ Nem. Én nem vagyok kedves ember. Ezzel tisztában kell lennie. Sok fáradságot takaríthat meg vele, és időt is. Nem létezik bennem egy nyájas, kedves ember, akit ki lehet csalogatni a fényre. Igenis csípős vagyok, olykor sértő. Ilyen vagyok. Tetőtől talpig. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Ez az igazság. Munkám során a természetem túlnyomó részt előnyt jelentett, mintsem hátrányt. Nem változom meg. ”

„ Nem is sejti, mi mindent jelent ő nekem, ő csak azt teszi, amit mindennél jobban szeret, lévén természettől fogva nagylelkű és adakozó. Aki ilyennek született, annak a keze is, a szíve is könnyen nyílik meg. Megeshet, hogy az ember keze üres, de a szíve sosem az, annak mindig van mit adnia: jó, meleg, kedves dolgokat, segítséget, vigaszt, derűt, nevetést - és olykor a vidám, kedves nevetés a legjobb ellenszere minden bajnak. ”

„ Nincsenek ártatlan tréfák, ámbár vannak ártatlan nevetések. Nevetünk, amikor - megszabadulva valamilyen feszültségtől, szorongástól, tehertől - hirtelen megkönnyebbülünk. Nevetünk örömünkben, amikor váratlanul sikerül valami. Nevetünk, amikor gyerekeink valami kedveset mondanak vagy tesznek; amikor szerelmünk ránk mosolyog; amikor boldognak érezzük magunkat. Vannak másféle nevetések is. Nevetésünk lehet ártatlan és gonosz, angyali és ördögi. Nevethetünk örömünkben és kínunkban. Nevetünk, amikor boldogok vagyunk, és nevetünk olyankor is, amikor inkább sírni volna kedvünk. ”

„ Semmi becézés, semmi kedvesség, ő valóban tudta, mire van szükségem, arra, hogy békén hagyjanak, ahogy most teszi, ott ült az ágyam szélén, többet nem szólt, némán telt el vagy húsz perc, amikor a megkönnyebbülés könnycseppjei lassan kérezkedtek, végigszántva arcom hófehér mezejét. ”

„ Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért... Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk. ”

„ Milyen lenyűgöző az emberi szellem! Bár számtalanszor elbukott az ember, időtlen idők óta újra és újra feláldozta életét és mindent, ami kedves neki, egy eszményért, az igazságért, a hitért, a hazájáért és a becsületéért. Az eszmény változhat, de az önfeláldozás készsége megmarad, és éppen ezért az embernek sok mindent meg lehet bocsátani, az emberbe vetett hitet pedig lehetetlen elveszíteni. ”

„ Egy meleg mosoly a kedvesség világnyelve. ”

„ A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében. ”

„ Legyél kedves mindenkihez - sosem tudhatod, miféle keresztet kell viselniük, és milyen édesen cseng fülükben egy kedves szó. ”

„ A boldogság tudod mi? A kedveseddel élni,
Királyi trónt miatta daróccal felcserélni.
Eldobni lelked is tán könnyű, de haj, nehéz ám
Megválni kedvesedtől, ki lelkedet megérti. ”

„ Úgy látom, sok mindent másképpen értelmezünk. Te, kedvesem, romantikus vagy, én pedig nem. Te valószínűleg szereted a holdvilágos estéket, a sóhajtozásokat, a szerelmes verseket, talán még gyűjtöd a színészek fényképeit. Nézd, én gyűlölöm a holdvilágot. A szentimentalizmust utálom. Hazudni nem szeretek, szerelmes verseket elvből nem olvasok. Tetszel. Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az egész. ”

„ Kedves Naplóm! Marhaság! Mitől volna kedves egy napló? ”

„ - A kedves emberek miért választanak maguknak rosszakat? (...)
- Azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy érezzük, hogy megérdemeljük.
- Tudathatjuk velük, hogy többet érdemelnek?
- Megpróbálhatjuk. ”

„ Csak egyetlen dolog van, ami rosszabb annál, ha az ember elveszíti a kedvesét. Mégpedig az, ha soha nem is volt neki. ”

„ Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt? ”

„ Mert a félelem az ördög varázsfazeka. Megpillantlak. Egész kedvesnek látszol. Közeledünk egymáshoz. És egyszerre félni kezdek tőled. Mert ki tudhatja, hátha rosszat akarsz nekem, bántani fogsz. Védekeznem kell. Rád vicsorgok. Mire te is félni kezdesz tőlem. Most már ketten vicsorgunk egymásra: ne közeledj! Nézd, mekkora kő van a kezemben. És hordozható rakéta a vállamon. Maradj távol tőlem, vagy még jobb, ha eltűnsz. Különben agyonütjük egymást. Később már ezzel kezdjük. Állatokkal különösen. Mi leszünk a Karinthy-féle nyuszi gazdája, a menekülő nyúlé, akit agyonverek, mert nem érti a rohadt, hogy csak meg akarom simogatni. ”

„ Míg a rossz lelkiállapotra sok szavunk van - szerencsétlen, szomorú, csüggedt, lehangolt, bús, kedveszegett stb. -, az örömre kevesebb. Egyszerűen nem beszélünk róla olyan gyakorisággal, mint a negatív érzésekről. ”

„ Én, kedves, sohse leszek napsugár,
csak sápadt pír, csak távoli derengés, 
amin az ember egy kicsit mereng; és
virág se vagyok, kitűzni való,
csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén. ”

„ A jó szó, a mosoly, a kedvesség pénzembe nem került. Az emberben ott szunnyad ez a feneketlen kincsesbánya, amelyből vég nélkül adhatna a másiknak, a családnak, az országnak, a világnak, amellyel egy egészen más tudatszint felé indulhatnának tovább. Eltagadjuk ennek a végtelen kincsesbányának a létét, amikor azt gondoljuk, nem adhatok, nem adhatok, nekem sincs elég. Nemcsak pénzem nincs, gondolatom sincs, szeretetem sincs, humorom sincs, együttérzésem sincs, mosolyogni sem tudok, reményt és hitet adni sem tudok. Eltagadjuk saját gyógyító képességeinket, ha azt kérdezzük, mire menne vele, mi közöm hozzá, mi közöm nekem ahhoz, hogy ott mi történik, mikor itt is annyi a szenvedő? ”

„ A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték. ”

„ A kétség még a halálfélelemnél is rosszabb dolog, mert apránként őröl fel mindent, ami kedves az embernek. ”

„ Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld. ”

„ A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk! ”

„ Életemben csak egyszer szerettem.
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem.
Nem választ el minket bánat, sem harag,
Csak ásó, kapa, nagyharang! ”

„ Magányból és könnyből, láncot fon a Bú...
Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan
nekem ront, s letarol.
Könnyű a dolga. Hagyom magam.
Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt.
Fekete köd borul körém: Rád emlékszem.
S mint álmos méz-pók tapadós csápjai,
Kinyúlnak felém kín-szavaid...
Iszapos csillaggá csordulva üzenik:
Hogy... nem szeretsz... Kedvesem. ”

„ A kegyelet voltaképpen bűntudat. Az emberek le akarják róni mindazt, amit a kedves megboldogultnak még életében kívántak. (...) Az embernek mindig akkor jut eszébe az a néhány szegényes jó tulajdonsága, amikor már késő. Elérzékenyül a gondolatra, hogy milyen nemes szívű lehetett volna, és ebből kifolyólag roppant erényesnek érzi magát. Erény, jóság, nemesség... - ezeket főként másoktól követeljük meg. ”

„ Az ő szemükkel látunk, csakúgy, mint a magunkéval. Odaadóbban figyelünk, elmélyültebben gondolkozunk, egy oly vidéket derítünk fel, melyet korábban nem ismertünk. Szükségünk van a kedvességükre és a gondoskodásukra - és örömmel vesszük észre, hogy nekik is szükségük van ránk. ”

„ A legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb emberek nem feltétlenül a legügyesebbek is. ”

„ Ha szeretjük egymást, elfogadjuk egymás korlátait is. Ha a kedvesed valóban mélyen szeret téged, tudni fogja, hogy kezdesz megöregedni, tehát a dolgok természetesen már nem működhetnek úgy, mint régen. A szerelem azonban újfajta meghittséget, újfajta közelséget fedez majd fel: kevésbé lesz ugyan szexuális természetű, de mélyebbre hatol. ”

„ Csak nézek és találgatom,
hol az én kedvesem.
Álomban, ébren egyre csak
keresem, keresem. ”

„ Ha igazán fontos számunkra valaki, akkor néha kedvesen, de határozottan szembe kell szállnunk vele. ”

„ Csengés.
Egy pillanatnyi csend-rés,
majd újra cseng,
és ujra csend.
Harmadszor is. Egy kissé összerezzensz,
szíved verése gyorsúl, ám kezed
a fele úton tétován megáll.
Vajjon nem sorsod zörget-e ma nálad?
(...)
Semmi, kedves, tévedés volt csupán,
akár az életed. ”