„ Vannak emberek, akik hajlandók kiszolgálni bármilyen hatalmat, csak hatalom legyen. ”

„ A múltnak nincs hatalma felettünk. Nem számít, mióta dédelgetünk egy beidegződést. A hatalom lényege a most-ban rejlik. ”

„ A türelemnek három különböző fajtáját ismerjük. Az első a közömbösség türelme, amely ügyet sem vet a sértésekre, jól tűri a bántalmakat. A második a viszontagságokat önkéntesen vállalók türelme, a harmadik pedig a tanítás megértéséből származó, tudatosan fejlesztett, mindenre kiterjedő türelem. ”

„ Az ember megpróbálja kimondani az igazat, s a jutalma csak fájdalom. ”

„ Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam. ”

„ Nincs elviselhetetlen fájdalom. Tud borzalmas lenni, de soha nem elviselhetetlen. Mikor valóban az, már nem érezzük. ”

„ Létezni. Egyszerű, és egyben nagyszerű szó. Élni. Meglenni. Itt lenni a földön. Érezni mindazt, ami körülvesz, ami jó érzéssel tölt el, ami simogat, ami bármi módon, kellemesen vagy elementáris erővel hat rám. Gondold meg, kicsikém, főleg akkor gondold át, amikor szomorkodásra vagy panaszra van, vagy lenne okod: bármekkora fájdalmad is van, bármennyire szenvedsz is, bármily rettenetes kínokat élsz is át, mégis csak élsz, létezel. Amíg nem tetted kockára az életed, oly nehéz ezt megérteni. Észre sem veszed, hogy létezel, hogy élsz, hogy meg vagy. Eszedbe sem jut, hogy itt vagy, hogy élőlény, hogy ember vagy, mert minden egyszerű és természetes, pontosabban minden egyszerűnek és természetesnek tűnik, annak gondolod, vagy talán nem is gondolod, meg sem fordul a fejedben, hogy ajándékul kapott, félteni való kincset őrzöl: az életedet. ”

„ Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem. Hazug a mosoly az ajkamon, nem őszinte egy kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok... beteg vagyok, nagyon beteg, talán a szívem fáj, talán a szívem halt meg. ”

„ Ahogy vannak erkölcstelen parancsok, ugyanúgy vannak erkölcstelen tilalmak is. ”

„ Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni. ”

„ Az összes fegyver közül a legborzalmasabb a szó, amely úgy dönt romba egy egész életet, hogy nem hagy vérnyomot, és az általa ejtett sebek soha nem gyógyulnak be. ”

„ Annak a társasága a legunalmasabb, akit valaha szerettünk. ”

„ Az életben egyetlen kérdés sem ártalmatlan, (...) minden kérdéstől félni kell, amire még nincs válasz... Mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogyan jutottál idáig, jusson eszedbe a kérdés, amit az utad elején feltettél és meg is válaszoltál. Mert egyébként (...) minden válasz az ismeretlenbe vezet. ”

„ Gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, "mélyenszántó tapasztalatokat", anélkül, hogy megértenénk lényegüket... De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek. ”

„ Mindenki tetszése szerint ítéli meg a zajokat, csakúgy, mint minden mást; a zaj is lehet ártalmatlan vagy rendkívül zavaró, inkább minőségétől függ, mint mennyiségétől. ”

„ Az ember valahogy talál módot arra, hogy túlélje élete legborzalmasabb élményeit. Valahogy eltelnek a napok, egyik a másik után, és összetörve, elkeseredetten, de csak megyünk tovább. Telnek a napok, és mi csak sodródunk velük, néha megdöbbenve, hogy még mindig élünk. ”

„ A szerelemnek hatalma van felettünk. Hatalmával gyógyít, vagy elpusztít minket. ”

„ Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott? ”

„ Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok. ”

„ Túlságosan megalázzuk a gondviselést, amikor a saját fogalmainkat tulajdonítjuk neki, amiatti bosszúságunkban, hogy nem tudjuk megérteni. ”

„ A gyöngeségünkről is a szüleink tehetnek. (...) Azok is ők voltak, akik elfelejtettek önbizalmat csepegtetni belénk. Azt gondolták, hogy majd megjön az magától is. Hogy van némi tehetségünk az életre, és a fölösleges dicsérgetés csak rontaná az egónkat. Hát, rosszul gondolták. Ez nem történt meg soha. És most itt tartunk. Kifinomult tutyimutyik vagyunk. ”

„ Még szinte sohasem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudott volna valami olyat, amit én nem tudok. Talán nem is akadt olyan ember az életemben, akitől valamit ne tanultam volna. Ez adja számomra az emberekbe vetett bizalmamat. ”

„ Nem lehetséges szoros, tartós kapcsolatban létezni valakivel úgy, hogy az egyszersmind ne lenne bonyolult is, annak minden következményével együtt. Természetesen láthatunk valamit egyszerűen is, ami valójában nagyon árnyalt és összetett, de ez akkor inkább rólunk szól, a mi nézőpontunkról, és nem magáról a kapcsolatról. Aki tehát valódi hosszú távú békét szeretne a társkapcsolatában, annak tudnia kell lemondani a nyugalmáról. ”

„ Mi lesz ezzel a leánnyal? Ez nem az a könnyelmű teremtés, akit ma vágyaidnak feláldozol, s ha holnapután meguntad, nagylelkűen megjutalmazod, s ő keres magának másutt vigasztalást. (...) Ez a leány nem közönséges lélek; nem játszhatol vele kényed szerint. Ez magának foglalja a lelkedet, s neked adja az egész lelkét; hogy felelsz meg róla? - Hogy hozod ki őt azon balsorsból, melybe beleviszed? ”

„ Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. ”

„ Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal. ”

„ A felnőttkor ridegnek és üresnek tűnhet, ahol nincsenek tündérek, sem Télapó, sem Bergengócia, sem boldog vadászmezők, ahová a jobblétre szenderült és megsiratott kedvenc kis kutyusok, cicusok és aranyhörcsögök mennek és angyalok sincsenek. De nincsenek ördögök sem, és pokoltűz sem, sem gonosz boszorkányok, sem szellemek, sem kísértetjárta házak, sem démontól megszállottság, sem mumus, sem emberevő óriás. Igen, Brumi maciról és Dollyról kiderül, hogy igazából nem is élnek. De van meleg, élő, beszélő, gondolkodó, felnőtt hálótárs, akit a karunkban tarthatunk, és a többségünk kielégítőbb szeretetnek tartja ezt a fajtát, mint a gyermeki vonzalmat a kitömött játékok iránt, legyenek bármilyen puhák és aranyosak. ”

„ Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet. ”

„ A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük. ”

„ Nem kérek azokból a szalmaláng-szenvedélyekből, amelyek elkápráztatnak, elemésztenek vagy megperzselnek; a nagy, a szent, a mélységes és komoly szerelmet hívom, várom és áhítom, amelyet a lélek minden hajlama és ereje éltet. S ha magamra kell maradnom, inkább megőrzöm reményemet és álmomat, semhogy elalkudjam lelkemet. ”

„ Gyakran mondják a sikeres és gazdag emberekre, hogy jókor volt jó helyen. Igen ám, de kedvező alkalmai szinte mindenkinek vannak az életében, csak ha nincs egy kis szabadsága, és nincs egy kis tartalék pénze, akkor ezt képtelen kihasználni. Ilyenkor a szegény rabok persze sóhajtoznak: istenem, ha ez vagy az lett volna. Pedig a pénzügyi döntéseket egykor maguk hozták meg - inkább megvették hitelre az eggyel nagyobb autót, lakást, kütyüket és a nagyvonalú karácsonyi ajándékot. Persze, hogy nem volt így alkalmuk kihasználni a lehetőségeket, amelyekkel az előrelátóbbak élni tudtak. Ilyen egyszerű az egész: mindenki eldöntheti maga, hogy "rabok legyünk vagy szabadok". ”

„ Ó igen, a szerelem tengerének izgalmas áramlatai! Ha megtalálnak végre, bátran hagyatkozz rájuk! ”

„ Nekem fogalmam sem volt arról, milyen érzés a szerelem. De ha rád talál, akkor rád talál, és neked fel kell ismerned. ”

„ Apró, parányi életed
hatalmas, óriási:
a sírásó minden lendületednek
külön fogja megásni ”

„ Az iskola feudális társadalmában ugyanis a rangsor korán rögzül. Az ember megváltoztathatja a hajviseletét, megváltoztathatja a ruháit, megteheti, hogy miután megtanulta a leckét, nem ír jambikus pentameterben dolgozatot Julius Caesarról, vagy ha mégis, nem mondja el senkinek. Leteheti a szemüvegét és átállhat kontaktlencsére, vagy kompenzálhatja eszességét azzal, hogy nem ír házi feladatot. Sőt, nőhet az osztályban minden fiú húsz centit is, (...) a lényeg akkor sem változik: az ember ugyanaz a csúf különc marad, aki mindig is volt. ”