„ Nézted-e már a csillagok millióját? Láttál-e már túl szépségük csodáján?
Nézted-e már a Holdat? Láttál-e már túl ezüstös ragyogásán?
Érezted-e már, hogy e sok millió fénylő testvér hogy szereti egymást?
Hallottad-e már a Hold sóvárgását szeretője, a Nap után? Kiről csók helyett fényt lopott?
Érezted-e már, hogy mindened oly kicsi, s minden oly nagy?
Érezted-e már, hogy ők oly sokan együtt, s te oly rengetegen egyedül vagy? ”

„ A magány föloldhatatlan jégtömb.
Előbb-utóbb megérkeznek rendre
a test gyötrelmei, a lélek
fogvacogtató látomásai.
S akkor úgyis magára marad,
egyedül vergődik minden ember.
S vigasztalásul még csak annyit:
előbb-utóbb elcsitul a sugárzás is,
és az ürességben már csak a hiánya fáj. ”

„ Mint sok más embert, engem is megszáll a rémület, ha arra gondolok, hogy ismét egyedül maradhatok. Rettenetes dolgokat művelek: vagy borzasztóan ragaszkodom valakihez, akivel éppen együtt vagyok, vagy annyiszor kínálok számára kilépési lehetőséget, hogy végül azt hiszi, hogy szabadulni akarok tő­le. Egyébként az illető így is, úgy is, előbb-utóbb elhagy. Ezért untig elég, ha akkor élem át az elválás fájdalmát, ami­kor az bekövetkezik és nem kell lélegzetvisszafojtva lesnem, mikor távozik majd valójában az illető. ”

„ Az igazán nagyok a magányosokból lesznek. ”

„ Tél elmúlhat, vihar csitulhat, mert természet rendje, hogy mindenre más jön, de van-e tavasza, csak egyszer is lesz-e az embereknek, apám s anyám szívének. ”

„ Istenem, hány ember lehet a világon, aki szenved, mert nem tud kiszabadulni tartózkodásának és félénkségének pókhálójából, vakságában és ostobaságában inkább falat emel maga elé. Ezt tettem én is. ”

„ Az egy szobában való együttélést az is megnehezíti, hogy képtelenség bármit is elrejteni a másik elől. Persze nem a pár nélküli, koszos zoknikra gondolok, vagy arra a galacsinná összegyűrt, tizennégy papírlapra, rajtuk egy sikertelen vers próbálkozásival. Elrejteni a legbensőbb, magánjellegű dolgokat kell: a könnyeket, melyek az ember szeméből olykor kikívánkoznak, a gondolatokat, melyeket egy csöndes, magányos zugban szeretne végiggondolni, a szavakat, amelyeket hangosan szeretne kimondani, hogy hallja, hogyan hangzanak - de más ne legyen fültanúja. ”

„ De szemben azzal, amiben sokáig hitt, most már tudta, hogy önmagában a pénz nem elég. Kell valaki, akivel megoszthatja. Egy kéz nélkül, amely az útjára bocsátja, nem akart menni sehová; egy hang nélkül, amely válaszolt neki, csak a csend maradt; egy arc nélkül, amely szembenéz az övével, ő nem létezett többé. ”

„ Még, ha fel is nősz, a magány soha nem hagy el, csak könnyebben viseled el. ”

„ Aki magányos (...) - az a Földön is, a mennyben is az. ”

„ Elképzelni is szörnyű, milyen lehet annyira kiszolgáltatottam élni, mint egy bogár. Amikor vadásznak rád. Egyetlen rossz döntés, és máris vége az életednek. Ráadásul senkinek sem hiányzol majd, hiszen olyan, amilyen te vagy, van még kismillió a világon. Az utolsó percben pedig tudatosul benned, hogy mennyire jelentéktelen is vagy valójában. ”

„ Elhúzódva mindörökre
csöndesen magadba révedj,
amíg meddőn mennydörögve
évre év jön, évre év megy. ”

„ A magány: szent állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg, megvalósítja. ”

„ De - tudjátok-e, hogy mi a magány!
Csak egy tányér az ember asztalán,
csak egy pohár, amelyből inni méreg.
(...)
És mindennap így szólni: mégse jő!
És aki jő is: mégse, mégse ő!...
És ébren várni minden virradásra... ”

„ Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz. ”

„ A világ legrosszabb fajta magányossága az az elszigeteltség, amelyet az idéz elő, hogy félreértik az embert. ”

„ Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani. ”

„ Egyedül érezzük magunkat, de mind egy cipőben járunk. ”

„ Mindenki, az égvilágon mindenki kérni akar tőlem valamit. Ezért dicsérnek, hízelegnek és fölajánlják azt, amire szerintük szükségem van. Holott másra sem vágyom, mint hogy végre egyedül legyek. ”

„ Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk. ”

„ Mind az ókorban, mind a középkorban természetesnek tartották az emberek az egyedüllét igényét, korunkban azt hiszik, hogy az egyedüllét semmi másra nem való, mint a bűnözők megbüntetésére. ”

„ Egyedül vagy
amint elhiszed magányod. Hozzád hajolhat
az égbolt. Tárt karját feléd nyújtja egy angyal,
nem látod? Tagadásod maga a kínpad. ”

„ Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sirok. ”

„ Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk. ”

„ Aki nem vár semmit magától,
Az nem menekül meg a magánytól,
És egyedül marad végül
Irgalom nélkül. ”

„ Egyedül vagy.
Az se jó, ha észre se veszik, de az még rosszabb, mikor már suttognak róla. ”

„ Valamennyien magányosak vagyunk, és azért tapogatózunk a sötétben, hogy megragadjuk valakinek a kezét. ”

„ Én legszívesebben egy erdő közepén vagy egy tanyán élnék. Távol mindenkitől. Csak akkor mennék emberek közé, ha nagyon muszáj lenne. Sohase muszáj annyira. ”

„ Mi minden magányos embert szorongónak tartunk, azt hisszük, hogy ő tulajdonképpen más szeretne lenni, és elkezdjük rugdosni a közösség felé. Pedig nem biztos, hogy így van. ”

„ A magány vaskos átok,
fullasztó súlya nyom.
Kit mindig megtaláltok,
egyedül van nagyon. ”

„ Vannak helyek és pillanatok, amelyekben annyira egyedül érzed magad, hogy érzékeled az egész világot. ”

„ A magányhoz csak annak van joga, az emberektől elvonulni csak annak van igazi jogcíme, aki az emberek ügyét jobban tudja így szolgálni. ”

„ Való igaz, hogy a végső számvetéskor minden ember egyedül van. Nem számít, hányan veszik körül, lehet bármilyen híres, életének legjelentősebb pillanataiban nagy valószínűséggel magára marad. A születés perce egyszemélyes világ, a halálé szintén. E két legjelentősebb esemény között ott van a könnyek magánya, a változásért vívott harcok, a döntés pillanatai. Ezek azok a helyzetek, amikor az ember pusztán önmagára hagyatkozhat, hiszen senki más nem értheti igazán a könnyeit, a küszködéseit, a döntései mögötti bonyolult okokat. Legtöbbünk élete során lényegében idegen marad még azok számára is, akik őt a legjobban szeretik. ”

„ Nincs közöm senkihez, szavam szálló penész,
vagyok mint a hideg, világos és nehéz. ”

„ Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egy egészen kicsiny szeglete, sehol sem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül. ”