„ A tűnő órák mindent elfelejtetnek s elsodornak, és cselekedeteink, mint a folyóvizek, emlékezet nélkül való partok között futnak tova. ”

„ A test úgy őrzi az emlékeket, mint a palack a szellemet. ”

„ A múltad átírható. Amit most megváltoztatsz, az a múltadat is megváltoztatja. Nem magát a megtörtént eseményt, hanem a lelkedbe írt hatását. ”

„ Valami réges-régen
elszállott hajnali hang
nyomán ma felrebben az emlék
s nyelvel, mint kicsi harang. ”

„ Az embernek sosem szabad visszatérnie a régi helyekre. Ezzel megsemmisíti azt a bizonyos heves lázat, emlékei magját, mint apa, aki a mama halála után ősz, öreg fejjel beszállt a kocsiba, és végigjárta a házakat, melyekben valaha együtt laktak. Némelyiket időközben lebontották, másokban idegen emberek éltek behúzott függönyök és az ablakpárkányon sorakozó varjúhájak mögött. Az emléktúra után az emlékei sokkal inkább tűntek koholmánynak, semmint ténynek. ”

„ Tisztában volt vele, hogy a múlt nem tágít, és bármikor visszatérhet. A múlt árnyai bizonyára most is portyáznak, szimatolnak, tűvé teszik érte az egész világot, és napról napra egyre dühösebbek. ”

„ Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után. ”

„ Olykor fáraszt minden, ami kívül van rajtam. A Világról beszélek. Fáradságos minden cselekmény. Fájdalmat okoz a fény, félelmet kelt a sötét, és rossz a hideg, és nem kevésbé rossz a meleg. Ilyenkor csak az emlékezés lágy mámora segít. Kábítószerem ez, mint másnak a morfium, az álom, a füstölő pálca vagy a nyelv alá csöpögtetett tiszta alkohol. Arcom a párnába fúrom és félig hunyt pilláim alatt újra otthon vagyok, újra gyermek vagyok. ”

„ A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot. ”

„ Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket. ”

„ Nyitott kapuján belépve, temetőn állék, hol százados fák árnya alatt csak itt-amott fejérlett ki egy-egy sírkő a fűtakart egyszerű halmok között. Ki az, ki temetőn meghatva nem érezné magát? mint gyermek, mert fél, hogy az elhúnytak visszajönnek; mint férfi, mert tudja, hogy a föld senkit vissza nem ad. ”

„ Volt, ami volt. Átszűrve, átszitálva
ha beépül is a tegnap a mába,
titkával illeszkedik dallamába,
vagy díszítőelem csupán, csipkés falomb,
árnyékot vetve egy eklektikus falon.
S van, ami úgy nincs, hogy még felidézi pontosan a hiánya.
Múlt nyár. Nyúlnál utána, de mint a pára. ”

„ Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. (...) Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban. ”

„ Sebesen tért vissza a múltam, és túl lassan tartott hazafelé a jövőm. ”

„ Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít. ”

„ Emlékpolip aszalt angyala fojtogat...
Görget. Idő-szkarabeuszt majmolón.
Pörget. Letűnt múlt-masszát hajszolón.
Mint valami mínusz Isten. Rángat!
Tegnap-hóhérként emel új vádat. ”

„ Fiatalkorában egy asszony sem fakad sírva, ha véletlen emlékezés fogja el szívét. ”

„ Az emlékezet borostyánkövében
nekem ma is az vagy, aki voltál.
Noha tudom - tudnom kellene -
hogy más lettél, változtál, alakultál.
Ahogy változtam én is. Jóllehet,
mint szakadt filmen az utolsó kocka,
hogy kényszerűen megállt a kép veled
rávésődtél belső homlokomra. ”

„ Az emlékezés rokona az igazságnak, de nem ikertestvére. ”

„ Odalépett a sírhoz, és a fejfa fölé hajolt. Még nem tudta, milyen érzés lesz majd itt időznie most. Vett egy mély levegőt, és várta, hogy a szemébe szöknek majd a könnyek, mint mindig. De most nem így történt. És azt a súlyt sem érezte, amely máskor mindig a mellkasára nehezedett, valahányszor csak itt járt. Maga elé képzelte Jimet, a boldogabb időkre emlékezve, és bár most is érzett némi szomorúságot, a fájdalom már sokkal tompább volt. Ahhoz fogható érzés, mint amikor távoli hangszórót hallgat az ember. Halkan visszhangzott benne ez az érzés, egyre szelídebben, végül teljesen elhalva. ”

„ Vannak az életnek olyan korszakai, amelyekre az ember semmiképp sem akar visszagondolni. Nem azért, mert hibáink, kudarcaink vagy boldogtalanságunk emlékei fűződnek hozzájuk. Apám gyakran mondogatta, hogy a kudarcnak is megvan a maga jó oldala. Nem ez az oka tehát, hogy néha nem szívesen térek vissza a múltba. Azért nincs kedvem visszaemlékezni életem bizonyos szakaszaira, mert nem adtak hozzá semmit a valóságnak ahhoz a képéhez, amely mindegyikünkben él. ”

„ Most azonban csak romokat láttam. Romokat, amelyeket gyerekkorunkban várakká varázsolt a képzeletünk, romok, amelyek közt annyit játszottunk, s ahol annyiszor kerestem az én kis hercegemet. ”

„ Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük. ”

„ Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. ”

„ Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük. ”

„ Úgy mondják, hogy az állatok ösztönösen tudják a hazautat, talán érzékelik a szagot, a helyet. Vagy emlékeznek. Mi gyengébbek vagyunk. Az emlékeink pillanatok alatt köddé válhatnak. A távolság köztünk és a szeretett lény között áthidalhatatlannak tűnhet. Mindössze annyit tehetünk, hogy otthon maradunk, és reménykedünk, hogy nem felednek el minket. De végső soron, hogy úgy lesz-e, az nem rajtunk múlik. És a hazatérés sem. ”

„ Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez. ”

„ S mi haszna lenne, ha megismerné a világot? Én ismerem, s nincs egyéb vágyam, mint hogy elfelejtsem. ”

„ Ha visszatekintünk, mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, melyektől az emlékezetünk úgy viszolyog, mint fáradt utazó az előtte elterülő hosszú, kihalt és sivár úttól. Az ilyen emlékeket még a későbbi boldogság biztonságában sem tudjuk borzongás nélkül felidézni. ”

„ A részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát. ”

„ Kegyetlen úrnő az emlékezet, mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogyan táncoljunk vele. ”

„ Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. ”

„ Fűzd fel a pillanatokat egy cérnára, és tedd a nyakadba (...). Hogy el ne felejtsd őket. ”

„ Az egész élet emlékekből áll, csak mindig a jelen pillanat múlik el olyan gyorsan, hogy észre sem vesszük. ”

„ Az elrohant évtizedek ködös messzeségéből gyermekkorom képei bújtak elő, megszépülve az idő árnyékában. Valami visszavágyódást keltettek bennem, pedig félelmetesen hasonlítottak a mához. Jólesett kilépni a háborgó mindennapokból, és visszamenni egy olyan világba, ahol néha megáll az idő, szünetet tart a viszálykodás, a rohanás, és ahol a béke nem ábránd, hanem létező valóság. ”