A címkéhez 4 666 idézet tartozik


A sírás mindig jó, mert a végére elmúlik a sírás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem rögzít, hanem elhalványít. De nem olyan kényelmes - hasznos - ebben hinni; nem segít abban, hogy továbblendüljünk az életben, ezért aztán inkább figyelmen kívül hagyjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogyan az erős szél elsodorja a bárkát a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen érzék is, ha az elme arra összpontosít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedélyekben mindig van valami igazságtalan és önérdekű, emiatt veszélyes követni őket, s amikor a legértelmesebbnek látszanak, épp akkor kell a legjobban óvakodnunk tőlük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akadnak olyan patkányok, akik felmenekülnek a süllyedő hajóra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Küzdhetek a saját utam nevében amaz út ellen, amit egy másik választott. Bírálhatom értelme működési módját. Az értelem mozdulatai bizonytalanok. Szellemi téren mégis tisztelnem kell ezt az embert, ha ugyanazon csillag felé küszködik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása. Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben és adott pillanatban mondja ki. Ebben a világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok. Ha valaki ennek ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon sokszor hülyének fogják nézni és kihasználják. A külvilágban tehát nagyon sokszor nem lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni. Nem lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő megállításának nagy nőnemű mestereiről tudunk a korok és idők során, ám végleges győzelmet természetesen egyik sem arathatott. Ez majd a huszonegyedik századi genetika műve lesz - ha lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalomban leljük meg az élet értelmét, és a születéssel veszítjük el kegyelmünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle - mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legtöbbünk elé olyatén célokat tűznek ki, mint az iskolák elvégzése és a rendes munkahely megszerzése, utóbbi helyett a lányokkal a kézfogóra és a gyerekszülésre koncentrálnak. Ennyi. Aztán ott áll egy seregnyi ember, diploma a falon, íróasztal egy vállalatnál, két szép srác otthon, és sejtelmük sincs, amúgy mihez kezdjenek magukkal, ezért aztán várni kezdik a halált. Vagy éppenséggel rettegnek tőle. Mert más már nem lehet hátra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmet nem lehet keresni, a szerelemmel csak találkozni lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál egyetlen egészséges és nemes, amellett egyetlen igazán vallásos felfogása, ha az élet alkotórészének és tartozékának, szent feltételének tekintjük és érezzük, és nem választjuk el tőle, nem állítjuk vele ellentétbe, és nem játsszuk ki ellene alávaló módon, mert az ellenkezője lenne mindennek, ami egészséges, nemes, értelmes és vallásos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magam is osztottam a csavargók optimizmusát, miszerint közöttünk is vannak páran, akik tényleg jó irányba haladnak; hogy a tisztességes utat választottuk, és hogy a legjobbjaink mindenképpen megcsinálják a szerencséjüket. Ugyanakkor osztottam azt a baljós sejtelmet is, hogy ez az életmód halálra van ítélve, mi pedig csak színészek vagyunk, akik esztelen bolyongásuk közben magukat szívatják. A két véglet közt feszülő ellentét - egyrészt a nyughatatlan idealizmus, másrészt a küszöbönálló katasztrófa érzete - tartott mozgásban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagamat is alig ismerem, a többieket még kevésbé, nem ítélek, legföljebb védekezem. Ez a miénk, ez a személyes magány a mindenségben. A hit, hogy része vagyunk az egésznek, egyszerre büszkeség és alázat. Eszerint minden eseménynek értelme van, és mind igazodik valami tervhez. Mindvégig építkezem, a terv percenként alakul, és közben omlás, csapás, berogyás, sorvadás. Hónaljig a múltba temetve a jövő látomásai után kapkodom, vagy a fejemet kapdosom előlük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol az elme talán vonakodik meggyőződni, mindig talál tápot kételyeinek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igaz ugyan, hogy mindig minden rosszabb, ha a test elöregszik, mégis: az, hogy az ember undorodik a sok kényelmetlenségtől, mocsoktól és szűkölködéstől, a végtelen telektől, attól, hogy mindig ragadós a harisnyája, hogy a lift sohasem működik, a víz hideg, a szappan homokos, a cigaretta szétesik, s az ételeknek olyan ördögien rossz ízük van, nem annak a jele-e, hogy a dolgok természetes rendje nem ez lenne? Hogyan is érezhetné valaki mindennek az elviselhetetlenségét, ha semmiféle emléke nem volna arról, hogy a dolgok egyszer másképp is voltak?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bolondok, akik büszkén a világ elé tárják szívüket, akik nem tudnak uralkodni az érzelmeik felett, gyötrő emlékeken rágódnak, és hagyják, hogy bárki feldühítse őket - más szóval a gyenge emberek - mind esélytelenek a Sötét Nagyúrral szemben!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két lehetőség van: vagy azért találunk ki történeteket, hogy eltereljük a figyelmünket a világról - és ezzel együtt a dolgok valódi természetéről -, vagy azért, hogy magyarázatokat kreáljunk magunknak a világ működéséről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annak, aki fegyelmezi magát, jobbak az esélyei a győzelemre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bátor férfi keze önmagáért szól; egy asszony szerelme sem kell hozzá, hogy halljuk a muzsikáját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.
- Akkor mi lesz?
- Csak sodródsz a világban mindennel együtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világmindenség csupán átsuhanó gondolat Isten elméjében - ami igen kívánatos, kiváltképp, ha az ember az imént előlegezett le egy házat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember már egy út elején csalásra és cserbenhagyásra kényszerül, akkor joggal felmerülhet benne a kétség, hogy nem ez az út vezet a boldogsághoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság talán az erdőben élő szarvashoz hasonlítható leginkább. Néha előjön az erdő sűrűjéből, és meglátogat. De a tolakodó közeledést nem szereti, ha meg üldözőbe veszed, biztosan elmenekül előled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretlek, mert anélkül, hogy tudnék róla, ugyanazokat az érzelmeket váltod ki belőlem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Találkoztál már valaha sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki ugyanakkor pesszimista? Én nem. Ez azért van, mert az optimizmus erővel ruház fel, és irányítja az érzelmeidet. A pesszimizmus meggyengíti az akaratodat, és elősegíti, hogy az aktuális hangulatod befolyásolja a cselekedeteidet. Optimista szemlélettel viszont a hozzáállásodat irányíthatod, hogy a legjobbat tudd kihozni a kétségbeejtő helyzetekből. Ezt nevezik "átírásnak", mert míg néha a körülményeket nem tudod befolyásolni, azon igenis képes vagy változtatni, hogyan tekints a dolgokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Három szerelmes sor, hát ím, legyen.
Három szavadban elfér életem.
Mit bánom aztán, legyen, ne legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy a két szót, sors és végzet, én másként használom. A végzetben benne van a vég. Az valaminek a vége, nem az eleje. A sors pedig, az, amit nem választottunk meg. A sors a kezdet, amivel kezdtünk, a végzet, ahol végzünk. Egzisztenciálisan úgy lehetne értelmezni, hogy ide lettünk dobva. Amikor megszülettünk, mintha valaki okkal dobott volna minket oda, ahol találjuk magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyes ember egyszerre lehet minden a föld kerekén, csak merje felismerni és bevallani. Bárcsak azt mondhatná minden egyes ember: "Én az egyik pillanatban bátor vagyok, de a másikban gyáva. Részben tartózkodó vagyok, és mégis gyerekesen barátságos. Fütyülök a vallásra, és hiszek is benne, aszerint, hogy a nap folyamán milyen félelmek és remények támadnak bennem. Én minden vagyok. És mindegyikünk olyan, mint én vagyok... Az egész mindenség, az emberiség..."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás