A címkéhez 646 idézet tartozik


A sötétzárka sem tesz annyira magányossá, mint a hazugság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól, mint a feloldhatatlan magányról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányos emberek sok esetben szavak nélkül is megértik egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet olyan, mint egy magányos hegyi kunyhó, amelyben az ember csak azt találja, amit magával visz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az önzőnek nincs vigasztalása. Vagyis csak az magányos, aki nem tud másokkal törődni, akinek nincs ideje másokra figyelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudta már, mi a magány, a kivetettség vagy láthatatlanság. A hold neki sápadt, a csillagok neki szikráztak, a szellő az ő tarkóját hűsítette, s a szájába illesztett fűszállal most már akkor zenélt, amikor csak kedve támadt. Nem volt többé magányos. Ő maga volt a magány, ami, akár egy hatalmas lélegzet, szerteáradt a földeken, s amit senki sem látott, és mégis mindenki érzett, amikor az életére gondolt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öregedés mindig fájdalmas. Különösen az magányosan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeress annyi embert, ahányat csak tudsz. A szerelem okozta kínok nem mérhetők a magányosság okozta bánathoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűntudat magányossá tesz, a bűntudat elszigetel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vigyázni kell, hogy a magány ne fajuljon egyedüllétté! A magány vállalt forma, az egyedüllét kialakult, maga a kudarc.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hagyatkozhatunk csupán az érzéseinkre, amikor az élet egésze forog kockán. Aki csak az érzéseit követi, a biztos magány és kifosztottság felé tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érezted valaha ezt az érzést? A magányt olyan emberek láttán, akik boldogok együtt. Amikor te teljesen egyedül vagy... mikor mész az utcán... kocsiban utazol... vagy hajóra szállsz. Egyedül, bárhol is vagy. Sokszor gondolok arra, hogy ez a világ milyen magányos és szomorú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akihez soha nem futott nő
karját kitáró repeséssel,
az még soha nem érkezett meg,
csak megjött mint az álom éjjel;
akihez nem szaladt, ki várt rá,
amikor a küszöbön feltűnt -
nem érzi, hogy nincs egyedül, csak
azt érzi, hogy magánya megszűnt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legmagányosabb hely a földön az, ahol senki nem hisz neked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,
És akiről még tudnom sem szabad:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány a pesszimizmus melegágya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, vakon vágyódó emberi szív! - Tovább, tovább - mondogatja, és fut a szépség után, bárhol legyen is. Akár a magányos bárány csengettyűszava valamilyen csendes tájon, akár a megcsillanó fénypászma egy erdő mélyén, vagy a lélek villanása egy tovatűnő szempárban - a szív megérzi, visszhangzik rá, és követi. De amikor elfárad a láb és meghiúsult a remény, feltámad a szív fájdalma és a vágyakozás. S akkor tudd meg, hogy számodra nem adatott sem beteljesülés, sem megnyugvás. Hintaszékedben, ablakodnál álmodozol tovább, magányosan. Hintaszékedben, ablakodnál álmodozol tovább a boldogságról, amelyet el nem érhetsz soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élmény valódi volt. Belőle sugárzott, és megváltoztatta, melléje vont egy másik embert. Magánya átszakadt, szeretett megint, (...) tudott újra mosolyogni, újra nevetni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a magányos, akinek nincs senkije, hanem aki nem tud szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem veszélyes dolog; lebegés, aminek csakis hatalmas zuhanás lehet a vége, zuhanás a fájdalomba, az elhagyattatásba és magányba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg nem találkoztunk, a magány volt az egyetlen társam. Könyörgöm, ne engedd, hogy visszatérjen!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Világomon, mint üvegen át
hallgattam uj álmod madara dalát.
Azt hittem, annyi az ének,
amennyi a magány üvegének
vastag tábláin átszüremlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az kétségtelen, hogy valamennyien egyedül vagyunk testünk börtönében, de törvényszerűen magányos-e minden ember? Ki a megmondhatója? A magányosság kívülről nem látszik. Az egyszerű emberek ritkábban magányosak. Miért sóvárgok hát egyre nagyobb hatalom után? Hogy még magányosabb legyek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked? Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz - rángattam a vállamat -, és ha semmi sem, az is közömbös. Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem a létező legértékesebb árucikk. (...) Kapcsolják be a tévét, mit látnak? Megpróbálnak nekünk mindenféle terméket eladni, ugye? Hát tévednek. A félelmünket adják el - mert félünk, hogy az adott termék nélkül kell élnünk. (...) Félünk az öregedéstől, a magánytól, a szegénységtől, a tévedésektől. A félelem a legalapvetőbb emberi érzés. Születésünktől fogva bennünk van. És jól eladható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természet felkarolta, ahogy minden roncsot felkarol. Magányát megvigasztalta, ahogy minden magányt megvigasztal. A természet minden elhagyatottnak segítségére siet. Ahol minden hiányzik, ott egészen odaadja magát. Virággal futtat be minden omladékot. Repkénnyel köti össze a köveket és szerelemmel az embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Tudja, amikor az életemre gondolok, és arra, hogy ki is vagyok, akkor csak küzdök amiatt, hogy higgyek benne, érti? Bízok benne, hogy jó emberekkel csak jó dolgok történnek, hogy minden megoldódik, hogy minden helyrejön.
- Mondja el, mitől fél, mitől érzi így magát? Azt hiszem, a kudarctól. - Mindannyian küzdünk. Ez az életünk része. Van valakije, aki segíthet magának? Nincs. És ez a legrosszabb. A magány. Egy lesújtó, sötét magány, amitől úgy érzem, mintha elveszett volna a világ összes varázsa. Tudom, hogy fél a jövőtől és borzalmasnak tűnik a világ, de tudnia kell, hogy amikor a dolgok menthetetlennek tűnnek, akkor az emberek magára találnak. Mindig van segítség, és nincs egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi faj kicsi és magányos,
és ezen a köves bolygón, amit művelünk,
sosem leszünk urai az elhagyatottságnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás