„ Először felfogta a sorsát - majd megkísérelt lázadni -, s most egyszer s mindenkorra beletörődött. Olyan fájdalmas, szelíd és oly szép volt ez. Sírt - csendes, fullasztó sírással -, sírt, hogy egész teste reszketett belé. Oly kimondhatatlanul szerette mindazt, amit most itt kell hagynia. A napot, a füvet, a földet. Mind, mind az embereket. S attól, hogy tudott már sírni és szeretni, nagyon boldog lett. Nem volt már benne szemernyi keserűség sem - többé nem félt a hosszú álomtól. Annyit tudott csak: mindaddig, míg egy szikrányi élet lesz benne, kinyúl minden létező felé, a kedves és gyönyörű világ felé, a titokzatos és csodálatos élet felé. Tudata utolsó rezdülésével is ezeket érzékeli majd: a földet, a fákat, a madárdalt és az ég kékjét. ”

„ Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám,
Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,
De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom. ”

„ Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet. ”

„ A rosszízű álom felszínre hozza, amit napközben kaparsz el tudatod pincéjében. Másként működik, mint a húsipar: nem azonnal dolgoz fel (...). Viszont ha valaki keveset hazudik magának, nagyon kevéssé választódnak el az álmai az ébrenléttől. ”

„ Tudják, mi a véleményem a sírásról? Az, hogy egyeseknek igazán meg kellene tanulniuk. De ha egyszer megtanultuk, ha tudjuk, hogyan kell, akkor nincs is párja a sírásnak. Sajnálom azokat, akik nem ismerik a fortélyát, mert olyan ez, mint a fütyülés vagy a dalolás. ”

„ Kimentem az erkélyre, s mint minden este, felnéztem az égre. Atyaisten! Holdfogyatkozás! (...) Ezt nem lehet egyedül elviselni. (...) Eszembe jut barátom, akivel két hete az újholdat néztük. Csakhogy ő most Európa másik csücskében van. Mindegy, megvan a hotel száma, hívom, kapcsolják, meglepett, álmos hang: Te vagy? Mi történt? Holdfogyatkozás van, hadarom, csak annyi, hogy nézz ki az ablakon, és bocsánat, ha felébresztettelek. Leteszem a kagylót. Nem kellett volna. Hülyét csináltam magamból. Egy óra múlva csöng a telefon. Most ment le az árnyék a Holdról, mondja. Aludj jól. ”

„ Számomra elég, ha egy ember hajlandó odaadni az életét azért, amiben hisz. Még ha ezek gyerekes álmok is. ”

„ Utálom a kétszínű embereket, mert nehéz eldönteni, hogy melyik felüket pofozzam fel először. ”

„ Szállni kéne szárnyak nélkül,
Álmodozni álmok nélkül. ”

„ Aznap reggel, amikor arra ébredt, szerelmes belé - valamit álmodott vele, hogy mit, arra már nem emlékezett, de az ébrenlét első pillanataiban még érezte az elvonuló gyönyör utolsó hullámát, és egész nap vele maradt valamilyen boldog és tárgytalan izgalom - az élet hirtelen megint izgalmas és rejtelmes lett. ”

„ Ha azt akarod hallani, hogy meghalnék-e érted (...), akkor valószínűleg igen. És semmi kétség, hogy ölnék is érted. Gondolkodás nélkül. Én nem álomvilágban élek és te nem álomkép vagy, hanem az a nő, akitől helyreállt az életem rendje. ”

„ A zongorán künn új dal zúgva harsan,
Vonagló, jajgató, éles, sötét,
S én felriadva, könnyes szemmel, halkan
Lefogom ábrándjaim kék szemét.
Ó, mért is volt álmodni annyi álmot,
Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán... ”

„ Sokat ivott, a tudat kulisszái elmozdultak helyükről, az idő csörgő lánca szétpattant, ilyenkor erőre kaptak és félelmet nem ismerően rajzottak körülötte az emlékek és az álmok. ”

„ Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem. ”

„ Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sirok. ”

„ Minden álom, amit az ember többször álmodik, nagyon fontos álom. Vannak olyan emberek, akik addig álmodják ugyanazt az álmot, amíg meg nem értik. Ez olyan, mint amikor valaki ír neked egy levelet, nem bontod ki, és újra jön a levél, és újra jön a levél, amíg végre kibontod. ”

„ A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, "csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van! ”

„ Kérlek, ringass el!
Ami kint marad, nem kell...
Karod könnyű álmot nyújt,
csak egy angyal érint úgy. ”

„ Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörű­ségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó. ”

„ Csak egy voltam a világon, de arról álmodtam, bárcsak a világot jelenteném valakinek. ”

„ Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is. ”

„ Az élet soha nem könnyű azoknak, akik álmodoznak. ”

„ És egyszer csak megtörténik a csoda: ránézek a nőre, aki ott van mellettem és megfőzte a kávét, újságot olvas, a tekintete fáradt és kiábrándult, a nő, aki ott van és hallgat, mint mindig, aki rávett, hogy "igen"-t mondjak, amikor én "nem"-et akartam mondani, aki rákényszerített, hogy harcoljak azért, amiről - joggal - úgy vélte, hogy életem értelme, aki lemondott arról, hogy mellette legyek, mert engem jobban szeretett, mint saját magát, s aki útnak indított, hogy megkeressem az álmomat. ”

„ Ritkán kötök ott ki, ahová menni szándékoztam, de gyakran ott találom magam, ahol szükség van a jelenlétemre. ”

„ Feljutok a csúcsra, sosem adom fel.
Megpróbálom újra, nem számít, ha százszor kell.
Lehet, nem megy könnyen, meginog a szív,
De felszárítom könnyem, hiszen új cél, új út hív. ”

„ Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt. ”

„ Azt hittem, hogy világ csudája vagy,
őrjöngés, álom, nyíló végtelen,
ma azt tudom, hogy ha nem vagy velem,
nem vagyok, nem játszom, nem létezem,
felhők fehérje a szemembe fagy.
(...)
Azt hittem, hogy világ csudája vagy,
de annál sokkal fontosabb. ”

„ Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!
Ó, valami, mi semmiből fogant!
Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!
Ólompehely, hidegtűz, éberálom,
Beteg egészség, minden, ami nem!
Így szeretek én, s ezt nem szeretem. ”

„ Álmok. Mindenkinek vannak álmai. Egyesek jók, mások rosszak. Egyeseket nem akarunk elfelejteni. Néha rájössz, hogy kinőtted az álmaidat. Néha úgy érzed, hogy végre megvalósulnak. És egyeseknek rémálmaik vannak. De akármit is álmodsz, ha eljön a reggel, kopogtat a valóság és az álom lassan elillan. ”

„ Sokkal jobb a világot olyannak látni, amilyen, mint álomvilágban élni, bármennyire kellemes és önbizalmat nyújtó legyen is az. ”

„ Elindulunk, és járunk az úton,
Valamit várunk, s azt kergetjük folyton.
Az időnk rövid, mégis lehet esély,
Hogy teljesül egy álom. ”

„ Kövesd az álmod, minek más útját járnod?
A vészmadár nem repül, hangosan károg,
Minden lépéssel közelebb önmagad,
Az esőtől csak erősödik benn a mag.
Arcodba vág egy baráti szellő,
Örülj, hogy őszintén köszönt a teremtő,
Ha fáj az emlék, bátran ereszd el,
A múlt ördöge a mában nevet fel. ”

„ Soha nem szabad feladni a jobb holnappal kapcsolatos álmokat. ”

„ Pillám alatt összetört ezer álom
s - szeretlek? nem szeretlek? - nem tudom már.
Túlságosan ragyogsz, eleven álom,
s szerelmedet elbírni nem tudom már. ”

„ Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod élén
S egy csókom haragod fellegit elzavará. ”