„ A világ cudar hely, Danny. Nem törődik velünk. Nem gyűlöl téged meg engem, de nem is szeret minket. Rettenetes dolgok történnek a világban, olyan dolgok, amelyeket senki se tud megmagyarázni. Jó emberek rossz, fájdalmas módon halnak meg, és magukra hagyják rokonaikat, akik szerették őket. (...) Gyászolod az apukádat. Amikor úgy érzed, sírnod kell azért, ami történt vele, akkor bújj be egy szekrénybe, vagy bújj a takaró alá, és sírj, amíg ki nem sírtad magadból. Egy jó kisfiú ezt teszi. De vigyázz, tovább is kell lépned! ”

„ Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek a csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amiben megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait. ”

„ Apáinkból még több is van bennünk, mint szeretnénk. Éppen azokért a dolgokért hibáztatjuk őket, amelyekben mi vagyunk a vétkesek, még ha nem is tudunk róla. ”

„ Az élet mindig benyújtja a számlát. Mindenki azt kapja vissza az élettől, amilyen előjelű energiát belefektetett. Ha döntően negatívat, kevélységet, fösvénységet, bujaságot, irigységet, torkosságot, haragot, jóra való restséget - akkor ennek megfelelő lesz a vég is. Ezek nem pici, bagatellizálható sztorik, hanem nagyon súlyos gyilkolások. ”

„ Eddig még a történelem folyamán egyetlen agresszor sem kezdett háborút úgy, hogy föl ne készült volna a támadásra. Fölkészült rá. Ma is készül és holnap is, amíg létezik, mindig. És neked meg nekem, meg valamennyiünknek ma és holnap meg holnapután is készülnünk kell, hogy erősebbek legyünk, mint az agresszor. ”

„ A báránytermészetű ember saját bőrén tapasztalja, hogy még nem pusztultak ki a farkasok. ”

„ Csak az a könyv fontos, melynek lapjairól az életöröm és a bölcsesség hangja elér a szívig. Ha oda elér, feljut az égig - az ilyennek nincs szüksége olvasóra, az olvasónak van szüksége rá. ”

„ A dolgokról elsősorban az jut eszünkbe, amit tanultunk, hallottunk, eddig tapasztaltunk róluk. Kiskorunktól kezdve - neveltetésünk, iskoláztatásunk révén - kész ítéletek rendszerét sajátítjuk el, amelyek végül már szinte zárt burokként vesznek körül minket. Ezért a legritkább esetben éljük meg a dolgokat, az eseményeket a maguk tiszta valóságában. ”

„ Egyedül az átéltség, a valóságos tapasztalás avatja mély, nagy igazságokká azokat a sokszor ismételt dolgokat, amelyek közhelyként hatnak, ha csupán megszokásból, szív nélkül hangoztatják. ”

„ A fájdalomba kapaszkodunk, mert már csak ez maradt nekünk. ”

„ Minden szerelem, amelynek nem barátság az alapja, olyan, mint egy homokra épült kastély. ”

„ Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyűlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltűnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel. ”

„ Ne akkor szedjél fel, amikor már padlón vagyok, akkor kapjál el, amikor éppen lefelé zuhanok! ”

„ A Gonosz létezik. Akár az éjszaka sötétjében lebeg, akár a szelek szárnyán. Vagy a lélekben lapul, s mint egy kígyó, várja a pillanatot, hogy lecsapjon. ”

„ Egyedül vagyok és egyre egyedebbül. Egyre magasabban van a léc. Egyrészt azért, mert többet tudok, többet tapasztalok, így automatikusan magamhoz hasonlóra, illetve lehetőleg jobbra vágyom (...). Úgy látszik, mégis vagyok olyan igényes, hogy inkább egyedül maradok. (...) És miközben nekem senki nem felel meg, azt érzem, hogy én nem kellek senkinek. ”

„ Ezen a földön bármilyen dolog kifejezhet bármi létezőt. Ha valaki akármelyik lapján kinyitna egy könyvet, vagy tenyérből, kártyából, a madarak röptéből vagy bármi másból olvasna, találhatna összefüggést azzal, amit éppen átél. ”

„ Az élet alapos ismerői közül legtöbben azt mondják, hogy e világon a boldogság főként az, hogy úgy kell venni az életet, amilyen. Annak az embernek példája, aki e felfogást, mondhatni, tökélyre vitte, egy kiváló arab író elbeszélésében található. Ez egy utazóról szól, aki egy szép délután elaludt a pázsit ama részén, amely egy makkocskát tartalmazott. Felébredve azt tapasztalta, hogy teste melegétől a makk kicsírázott, ő pedig vagy húsz méternyire a földtől, egy hatalmas tölgy legfelső ágai között volt. Képtelen lévén lejönni, nyugodtan nézett szembe a ténnyel. Így okoskodott: "A körülményeket nem tudom alárendelni az akaratomnak, tehát az akaratomat fogom alárendelni a körülményeknek. Ennélfogva itt maradok." Úgy is tett. ”

„ Koccan a síkos fogsora, összeharapja, nyüszíti a számba a jót, ezt a ragályos jót, ami lüktet, egyre nyilall végig, végig a húros testén, belesajdulok én is. ”

„ A rendezők iránt türelemmel kell viseltetni. Ők a genetika áldozatai. Ha egy betörő feleségül vesz egy masamódot, a gyerekük egész biztosan a színházi világban köt ki, és tutira nem felejti el a tanítást, amit az édesapja térdén lovagolva szívott magába. ”

„ Lehetnek-e kísértetei nemcsak egy-egy háznak, hanem egy egész városnak? Nem csupán valamelyik épületnek, utcasaroknak, egy kis játszótér kosárlabdapályájának, az üres kosárnak, amely alkonyatkor úgy mered ki a félhomályból, mint valami véres és titokzatos kínzószerszám - nem csupán egy adott környéknek, hanem mindennek? Az egésznek? Lehetséges ez? ”

„ Apám mindig azt mondta, úgy lehet legjobban beletanulni egy munkába, ha figyeled, mások hogyan csinálják. ”

„ Utazom a metrón, és egyszer csak szembenéz velem a múlt. Amelyről azt hittem, már elmúlt. Hogy nem létezik. Meglepődöm, hogy mégiscsak. Ám az igazán meglepő a semmi. Az a semmi, amit kivált. Ellentétben azzal, amit akkor kiváltott. Amikor kaparta, marta, szúrta a torkom. Tépte, húzta, rángatta a mellkasom. Gyomrom kicsi gyűszűként ugrált. Nyeldesett könnyeim nem mentek le, mert megfoghatatlan csomó és gombóc formájú nehezék gátolta. Hát nem fogok visszamenni, az ördögbe is! Főleg, hogy nem is lenne hova. ”

„ Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is? ”

„ Pusztából porszem, mély vizből a gyöngyszem,
Honnan szakadtam el, mi végre jöttem,
Kérdem már, merre visz napjaim sodra? ”

„ A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemünkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben. ”

„ Szokták mondani a meghalást úgy, hogy megboldogul. (...) Ugye attól függ, mi lesz a halál után. Aki hívő, az valamiféle föltámadásban, mennyországban, Paradicsomban reménykedik, ilyen értelemben jelenthet boldogságot. Aki pedig anyagelvű, tehát nem gondolja, hogy kapunk újabb esélyt... talán az is lehet boldog, például mert a halál megszünteti a szenvedését és fájdalmát, ha beteg. ”

„ De ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig szívja, aztán eltávolodik tőle, újrakezdi a műveletet. Aki észreveszi, hogy ez egyhangú, s azon töri a fejét, hogy a csókolódzás terén valami "újítás" kellene, például, hogy a férfi piros papírsipkát tegyen a fejére, a nő pedig kis ezüstcsengettyűt a fülére, s a félhomályos szobában a Tűzvarázs-t játssza egy jeles művész és láthatatlan inasok perzsaliliom-illatot fújjanak rájuk, azt én nem "vakmerő, forradalmi lélek"-nek nevezem, hanem valami egészen másnak, az nem a csókolódzás új művészetét teremti meg, az egyszerűen unja a csókolódzást, az egyszerűen nem tud csókolódzni, az egyszerűen nem szerelmes többé. ”

„ Te egyedi vagy a világon. Örülj neki. Hozd ki a legtöbbet abból, amit a természet adott neked. Végső soron minden művészet önéletrajzi. Csak azt énekelheted meg, ami vagy. Azt festheted meg, ami vagy. Annak kell lenned, amivé tapasztalataid, környezeted és öröklött tulajdonságaid tettek. Jóban-rosszban saját kertecskédet kell művelned. Jóban-rosszban saját kis hangszereden kell játszanod az élet zenekarában. ”

„ Olyan filmsztár vagyok, aki azzal tűnik ki, hogy a logika törvényei szerint sohasem lehetett volna belőle filmsztár. Pályafutásom egyetlen pillanatában sem volt meg bennem az ehhez szükséges tapasztalat. Igaz viszont, hogy sohasem állítottam: meg is tudom csinálni, amit rám bíztak. ”

„ Természetes dolog, hogy az ember fiatalon legyőzhetetlennek érzi magát, és fittyet hány az egészséges életmódra vonatkozó tanácsoknak. Csakhogy éppen fiatalkorában veti meg későbbi élete alapjait. ”

„ Ma van persze a neved napja. Omlik hozzád a sok gratuláció. Csak már valami okosabb neved volna. ”

„ Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát. ”

„ Az ember abban az illúzióban ringatja magát, hogy van énje. Érzékszervi tapasztalatai és érzései által fejlődik. Bele van programozva a meggyőződés, hogy minden ember valaki. Pedig valójában senkik vagyunk! ”

„ A nők azért imádnak csevegni egymással, mert ellenőrzik feltevéseiket, csereberélgetik információikat, amelyek vagy megerősítik eseményekről és emberekről felállított elméleteiket, vagy ezek alapján korrigálják. ”

„ A papok azt próbálják elhitetni az emberrel, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, valami ismeretlen helyen, (...) pedig bolondság ez, bolondság bizony. A pokol is, meg a mennyország is itt van bennünk, életünk minden napjában. Ha az elfogultság útját járva gonoszat cselekszünk, az ördög belénk költözik és a lelkünket szorongatja. Ha a megértés útját választjuk s azt csináljuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy, hogy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki. ”